Az Együtt hozzákezdett egy átfogó foglalkoztatáspolitikai csomag kidolgozásához, amelynek első része kiutat kínál a közfoglalkoztatásban ragadt százezrek számára, hogy nagyobb sikerrel találjanak ismét normális piaci munkahelyet. Pápa Levente, a párt alelnöke és egyben a Váradi András nevét viselő pártalapítvány kuratóriumi elnöke a tervek bemutatása után a Népszavának úgy fogalmazott, hogy programjuk tartalmaz baloldali, liberális és konzervatív elemeket is, ezért bíznak a széleskörű, valódi párbeszédben, amibe nemcsak politikusokat, hanem civil szervezeteket, szakértőket és települési vezetőket is bevonnak. Vagyis mindenkit várnak, aki nem fogadja el a Fidesz munkaalapú társadalomról vallott vízióját.
Az Együtt vitairata a mostani három helyett hat hónapra emelné az álláskeresési támogatás – vagy ahogyan fogalmaznak: a biztosítás – idejét, mert ma Magyarországon átlagosan ennyi idő alatt találnak új munkahelyet az állásukat elvesztők. Másrészt a járási alapon újraszerveződő munkaügyi központokat érdekeltté tenné abban, hogy a velük szerződő munkakeresőknek minél hamarabb piaci munkalehetőséget találjanak. A központokban az előzetesen kiképzett mentorok az álláskereső képességeinek és helyzetének megismerése után döntenék el, hogy van-e esélye elhelyezkedni a munkaerőpiacon, vagy közmunkában dolgozhat.
Ennek megfelelően kötnének vele együttműködési szerződést: addig kapná a jelenlegi nettó közmunkásbér összegét, amíg részt vesz az aktív álláskeresésben, illetve ha kell, képzéseken. Hogyha végképp nincs esély másra, akkor menne csak közmunkára.
Hogy nem légből kapott ötletekről van szó, azt már Molnár György az akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa erősíti meg, amikor kutatásairól faggatom. Kérdésemre, hogy vajon az idén már 210 ezer fölötti, a kormány konvergencia-programjában jövőre már több mint 260 ezer főre tervezett közmunkás társadalom számára mi jelentene kiutat, azt hangsúlyozza, hogy nemcsak a közfoglalkoztatottakról kell itt beszélni. Felméréseik szerint ma Magyarországon 3,5-4 millió olyan ember él, akinek a családjában van a munkapiac peremén lévő aktív korú családtag, vagyis olyan, akinek az állása bizonytalan vagy rosszul fizetett, alkalmi vagy idénymunkákból él, munkanélküli vagy közfoglalkoztatott, esetleg már ellátást sem kap, pályakezdő vagy gyermekgondozás után nem talál munkát. Egymillióan élnek olyan háztartásban, ahol egyetlen foglalkoztatott sincs. Ezek ijesztően magas számok és biztos, hogy ennyi ember életére nem hozhat megoldást egyetlen munkaügyi eszköz: a közmunka. A kutató is azt hangsúlyozza, hogy jelenlegi formájában a közfoglalkoztatás valójában szociális ellátás, amely ráadásul jobbágysorsba taszítja a benne résztvevőket.
Az akadémiai kutatás hosszan sorolja a közmunka hátrányait, de az erős kormányzati elköteleződést látva a tudósok is a segély háromról hat hónapra emelését, személyre szabott foglalkoztatási terv kidolgozását, és a munkanélküli juttatások reálértékének megemelését fogalmazták meg célként. Molnár György örül, hogy következtetéseik most megjelentek az Együtt foglalkoztatáspolitikai csomagjában, bár csodálkozik rajta, hogy a „Közfoglalkoztatás kettős szerepben” című elemzésük miért nem keltette fel más pártok figyelmét.
Már a program bemutatása után megindult a közgazdászok és a civilek érdeklődése a részletek iránt – ad helyzetképet Pápa Levente. Az Együtt alelnöke hozzáteszi azt is, hogy a széleskörű vitában először a polgármesterekkel akarják megismertetni elképzeléseiket egy tájékoztató levélben, hogy a párt önkormányzati képviselői helyben tudjanak érdemi párbeszédet kezdeni a foglalkoztatáspolitikai vitairatról. A politikus lapunknak arról is szólt, hogy még az idén további négy-öt részterületen dolgozzák ki a párt foglalkoztatáspolitikai megoldáscsomagját: júniusban a nők munkaerőpiaci helyzetének javításával, utána a friss diplomások elhelyezkedési esélyeinek javításával, majd a külföldre vándorlás megállításával, az 50 felettiek esélyteremtésével és a leszakadó területek felzárkóztatásával is foglalkozni akarnak.