Meglehetősen jól kiismerem magam az úgynevezett olvasói levelek és a hol-ez-hol-az finanszírozta lapok szerkesztőségei szeszélyes lélektanában. Mindazonáltal feszült érdeklődéssel olvastam május 9-én a 'Szanyi Tibor ötletelései' című röpiratot, amelyet egy igazi, Európa-napi kedveskedésnek vettem. Annál is inkább, mert találtam benne egy igaz mondatot, éspedig ezt: "A Népszava 2015. április 25-i számában arról értesültünk, hogy Szanyi Tibor azt javasolta az MSZP-nek, hogy "le kell rúgnia magáról a balliberális kis pártokat, és egy jól átgondolt, valódi baloldali program mentén kell felépítenie magát."" Igen, pontosan ezt mondtam! A továbbiakban azonban nem értem, vajon a fent idézett mondatom mitől is lenne (?) a szövetségi politika megtagadása, hiszen az MSZP felé mindössze egy gyakorlatilag már nem létező és egy gyakorlatilag még létező, továbbá egy egyszemélyes bizniszpárt bohóckodásaitól való eltávolodást indítványoztam. Ez messze nem jelenti azt, hogy máshol ne találnánk korrekt szövetségeseket. Azt viszont jól látja a szerző, hogy az MSZP egyedül több saját mandátumra tehet szert, mint a - leginkább kudarcos - ballibb koalíciókban. Igen, ez a javaslatom egyik lényegi eleme. A jövőképem nagy kérdése ugyanis nem az, hogy az MSZP miként tud másokkal karöltve összezagyvált gondolatiság oltárán hatalmasakat bukni, hanem az, hogy miként találunk a baloldali törekvések számára szövetségeseket, jelesül szavazókat?
Azzal viszont picit sem értek egyet, hogy a 'káposztaföld' örökös felosztása üdvözítő lenne, hiszen pont abból lett elegem, hogy az MSZP egy zavaros belső viták által szabdalt, mandátumbrókerkedő asztaltársaság legnagyobb szereplőjeként mutatkozzon az emberek szemében. A szerző történelmi hivatkozásai ugyanakkor meglehetősen billegnek, hiszen a minden elemükben eltérő korszakok, választási rendszerek és pártstruktúrák egybevetése igencsak ingoványos terepere viszi a figyelmet. Ezen hát túllépek.
Szeretném viszont kielégíteni a szerző kíváncsiságát a baloldali politikák alapjait illetően: közösség, méltányosság, igazságosság. A jelszavakat persze konkretizálni illik. Tehát például szabaduljunk meg az adóelkerülő, esetenként tolvaj milliárdosainktól! Aztán örüljünk minden új, vagy plusz munkahelynek, kiváltképp ha méltányos fizetség is jár vele! Emellett pedig szedjünk rendes adót a kőgazdagoktól! A Bloomberg konkrét számítása szerint Soros György az elmúlt 40 évben legalább 6,7 milliárd dollárnyi adót úszott meg, ám ha a közember szintjén adózott volna, akkor az adott üzleti pályán a mai valós vagyona 15,9 milliárd dollár helyett csak 2,4 milliárd dollár lenne. Nyilván ez csak egy villanás ahhoz képest, hogy az EU-ban durván 1000 milliárd euróra teszik a gazdagok által évente megúszott, vagy ellopott adó összegét, s ennek csak apró visszatükrözése, hogy a magyarországi nagyvállalatok, milliárdosok is csupán jelképes, de facto 1-2 százaléknyi nyereségadót fizetnek. Mindezt csak azért említem, mert a magyarországi pártok közül kizárólag az MSZP képviselte és képviseli azt a baloldali törekvést, hogy "ott adózz, ahol a jövedelmed szerzed"! Sokakkal együtt személy szerint nekem is ez az egyik legfőbb projektem az Európai Parlamentben. Ehhez képest halál hidegen hagynak azok a ballib szirénhangok, amelyeknek bedőlve a baloldal sajnos szinte felmorzsolódott Magyarországon.
