Sok mindent láttam életemben. Nem vagyok már fiatal. De azt, amit a minap halottam az ATV-n, nem hagy nyugodni. Nem vagyok jó véleménnyel a kedves kormányunkról, sem a miniszterekről meg a rengeteg államtitkárról. Először is azért, mert érezni, hogy ezek a vezetők csak egy könyvet olvasnak - a betétkönyvüket. Más irodalomra egyszerűen nincs idejük. Mert, ha olvasnának a hízelgésről, megértenék, mennyire megalázó dolog az. Churchill mondta a jaltai konferencia után, hogy "borzalom volt hallani, mennyire hízelegtek a szovjet delegáció tagjai Sztálinnak, nem értették, hogy a szovjet vezető nem egy Isten".
Balog Zoltán miniszter megalázta a Hír TV stábjának tagjait, mert nem nem akart nyilatkozni nekik. Hogy miért? Mert "ennek a televíziónak a tulajdonosa megsértette a bajtársát (?), aki egyébként az ország miniszerelnöke(!). Azután csendesen hozzátette: ha őt érne hasonló sérelem, a kormányfő sem nyilatkozna a sértő fél televíziójának! Nem tudom, hogy ki ez a Balog miniszter, nem is érdekel, de az baj, ha összekeveri a stadioni szotyolázást egy tv stáb kérdéseivel. A stábnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mit mondott Simicska Orbán bajtársnak. A stáb fiatal tagjai a munkájukat végezték, nem sértegettek, nem provokáltak senkit. És az, hogy egy miniszter megengedi magának lenézően és filozofikusan megsérteni egy tv stáb tagjait, arról szól, hogy bajtárs ide, haverság oda, neki még rengeteget kell tanulnia az egyszerű emberi viszonyokról.
Mindenki jól érti, hogy a bajtárs addig van ebben a szerepben, ameddig a hatalma megvan. Azután jönnek a hétköznapok, sérelmek és üres szavak nélkül. Ha ez bekövetkezik, ki lesz Balog miniszter bajtársa? Mert tegnap a bajtárs, országunk miniszterelnöke, a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara rendezvényen az mondta, hogy "a magyarok mindig mindent másképp akarnak csinálni, és ezt a német észjárás nehezen érti". Igaza van, mert az én észjárásom sem érti, hogy miért van szükség hízelgésre?
