Az egyik utolsó náci per

Tanúk meghallgatásával folytatták Lüneburgban a 93 éves Oskar Gröning elleni eljárást, akit a sajtóban csak „Auschwitz könyvelőjeként” emlegetnek. Maga a vádlott ugyan nem ölt zsidókat, de az ügyészség szerint bűnrészes volt. Olyan magyarországi zsidók perelték be, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket.

Az e heti tárgyaláson négy tanú jelent meg, köztük a budapesti Dr. Lebovits Imre. A mostani négy személyből ketten holokauszttúlélők, a másik kettő pedig egykori túlélők gyermeke. Lebovits Imre az édesanyját és rokonsága nagy részét vesztette el, miután a tiszafüredi téglagyári gettóból Auschwitzba deportálták őket.

Ő azért kerülte el Auschwitzot, mert Vitéz Horváth Kálmán magyar királyi százados a gettó felszámolása előtt kb. ötven személyt, gyerekeket, öregeket is besorozott munkaszolgálatra. A keleti frontra került, majd Kassán átadták a németeknek, a donneskircheni lágerbe vitték, majd Mauthausenben érte a felszabadulás.

Lebovits elmondta, hogy Horthy kormányzó Sztójay Dőme miniszterelnöknek szabad kezet adott a zsidókérdés megoldására. 1944 május18 és július 20. között 150 szerelvényen 450 ezer zsidót szállítottak ki Auschwitzba, rettenetes körülmények között. Ezzel befejeződött a magyar vidék zsidótlanítása. Lebovits Imre jogi képviselője, Dr. Donat Ebert felhívta a bíróság figyelmét arra, hogy Magyarországon az antiszemitizmús és a rasszizmus erősődik, és sok magyar zsidó nem érzi jól magát hazájában.

A minden bizonnyal egyik utolsó holokauszt-perben az ügyészség azt emelte ki, hogy a 93 éves Oskar Gröning, az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőr támogatta a gyilkosságokat, s a náci rezsim gazdasági haszonszerzéséért dolgozott. A háttéremberek munkája nélkül nem vált volna lehetővé az öldöklés. Gröning a lüneburgi bírák előtt kijelentette: „morális szempontból én is bűnrészes voltam”, majd bocsánatot kért mindenkitől.

A Süddeutsche Zeitung megjegyezte, hogy a holokauszt feldolgozásával kapcsolatban John Demjanjuk esete hozott áttörést. 2011 óta ugyanis az is bűncselekménynek számít, ha valaki közvetetten járult hozzá a náci halálgyár működéséhez. Az egykori lágerőr Demjanukot 2011 májusában ítélte öt év börtönbüntetésre egy német bíróság amiatt, mert bűnsegédként vett részt 27 ezer zsidónak a sobibóri haláltáborban történt meggyilkolásában. A per 2009-ben kezdődött, s az akkor már súlyos beteg vádlott egyetlen alkalommal sem szólalt meg. A tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben hallgatta meg, arcizma sem rezdült.

Ami Gröninget illeti, a Spiegel még 2005-ben közölt interjút vele, amelyben részletesen ecsetelte a haláltáborokban történt szörnyűségeket. „Ha éjszaka álmodik, mindig kiáltásokat hall. Aztán csöndet” – szerepelt az akkori cikkben. A tárgyalás jövő héten folytatódik, amikor két orvos szakértő fog nyilatkozni az Auschwitzban alkalmazott Zyklon - B hatásáról.