A közelmúltban két nagy lakossági gázszolgáltató, a GDF Suez, valamint az E.On is visszaadta egyetemes gázszolgáltatói engedélyét. Az árván maradt ügyfelek átvételére, ellátására a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) keresi a vállalkozószellemű társaságokat. Ha esetleg nem akadna pályázó, vagy a hivatal nem tartja megfelelőnek a benyújtott dokumentációt, akkor kijelölheti az egyetemes szolgáltatót, esetleg szolgáltatókat, akik kénytelenek lesznek ellátni a lakossági ügyfeleket.
Az átadás-átvétel azonban hónapokig elhúzódhat, igaz ez idő alatt sem maradnak gázellátás nélkül az érintet területeken lakók. Egyes becslések szerint például idén legföljebb 60-70 ezer ügyfelet tud átvenni csak az E.On.-tól az új országos szolgáltató, így a teljes átállás 2016-ra is áthúzódhat. Az ígéretek szerint azonban ebből az ügyfelek nem éreznek meg semmit. A legvalószínűbb, hogy az állami kézben kilévő Főgáz Zrt. lesz a nyertes. Az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ) - amelyhez a Főgáz is tartozik - március végén elindította országos ügyfélszolgálatát, és nem titkoltan, el akarja csábítani más szolgáltatók lakossági ügyfeleit előbb a gáz-, később a áramszolgáltatási piacon.
A Főgáz kezdődő ügyfélszerzése rögtön kisebb számháborúba torkollott. A nemzeti közműszolgáltató kommunikációja szerint május elejéig már több ezren jelentkeztek át a nagy szolgáltatóktól a Főgázhoz, míg más források alig néhány százról számoltak be. Az ügyek azért is elhúzódhatnak, mert a jelenlegi szolgáltató az ügyfél átadásakor leolvassa a gázórát és kiküldi a számlát. Ezt követően az új szolgáltató átvételkor szintén leolvassa a mérőeszközt, de a két mérés közötti összeget is a korábbi szolgáltatónak kell kifizetni. Az ügyfél csak akkor kerülhet át az új szolgáltatóhoz, ha ezt a számlát is rendezte. Ez a procedúra akár hetekbe, hónapokba is telhet.
Emlékezetes, hogy 2013 elején, közepén 10, 11,1, majd 2014 áprilisától 6,5 százalékkal csökkent a lakossági gáz ára. A lakossági gázüzletág emiatt, és a csővezetékeket sújtó különadó okozta teher okán is, majd' minden szolgáltatónál veszteséges lett. Előbb a francia hátterű GDF Suez közölte, nem ragaszkodik a több milliárdos felhalmozott veszteséghez, s megválik 750 ezres fogyasztói táborától. A német érdekeltségű E.On. is visszaadta időközben az egyetemes szolgálatói jogosítványát, magyarán lemondott a lakossági gázszolgáltatáson évente elkönyvelt 7-10 milliárd forintos veszteségről és 600-650 ezer ügyfeléről. Ez azt jelenti, hogy az eddig 600 ezer ügyfelet számláló Főgáz, ha valóban átveszi a kivonuló versenytársak piacát, akkor megháromszorozza fogyasztói létszámát, s az 2-2,1 milliósra duzzadhat. "Hozományként" a több milliárd forintos ráfizetést is megkapja. Az állami vállalat lakossági gázszolgáltatása a működési terület - főként Budapest és Pest-megye - sűrű beépítettsége, a rövidebb vezetékhossz miatt a többieknél kevésbé volt veszteséges. A vállalati üzletág, ahol piaci árakat használhatnak a szolgáltatók, többnyire nyereséges mindenkinél, nem is kívánják feladni, kivéve a GDF Suezt.
A francia cég ezen a piacon mintegy tíz százalékot birtokolt, azt a közelmúltban átadta a MET-nek. A Főgáz gazdasági helyzetét súlyosbíthatja, ha a Tigáz is kiszáll a lakossági, önkormányzati, illetve a kórházaknak, iskoláknak nyújtott közszolgáltatásból. Igaz, még van rá némi esély, hogy az utolsó nagy játékos, az ország észak, észak-keleti régiójában 1,2 millió fogyasztót kiszolgáló olasz hátterű Tigáz ne dobja be a törülközőt, de ha az ENI milánói központjában úgy döntenek, hogy a tavaly 15 milliárd forintos veszteséget már nem vállalják tovább, akkor egyedül marad a csatatéren az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ Zrt.) portfóliójába tartozó Főgáz Zrt. Az ENI tulajdonosai nincsenek könnyű helyzetben, hiszen amióta belépett a magyar piacra, összességében mintegy 150 milliárd forintot áldozott a hálózat korszerűsítésre, illetve a veszteségek pótlására, amit a kormányzat szolgáltatóellenes, rezsicsökkentő gazdaságpolitikája okozott. A Tigáz a vállalati gázszolgáltatói piacról azonban nem vonulna ki.
Megnőtt az esélye tehát, hogy kétharmad helyett akár háromharmados győzelmet is arathat a kormány a hazai lakossági földgáz szolgáltatói fronton. Könnyen lehet, hogy a Főgáz 3,3 millió ügyfél ellátásért lesz felelős és veszteségei is ezzel arányosan növekednek majd. Ha jól működik az óriás állami szolgáltató annak nem sok propaganda értéke lenne, de ha nem, akkor az ostorhatás miatt minden hibáért, hiányosságért az állami céget, áttételesen a kormányt teszi majd felelőssé a fogyasztó.
Piaci információk szerint a Tigáz maradása azon is múlik, hogy annak igazgatósága elfogadta-e a Magyar Földgázkereskedő (MFGK) Zrt. múlt hét pénteken megküldött földgázár ajánlatát, pontosabban azt a képletet, amelyből kiszámítható a gázár. Erre e hét első napjáig volt lehetőségük. Lapunk információi szerint a döntés megszületett, de egyelőre nem nyilvános.
A hivatalos érvelés szerint az ENKSZ-re a rezsicsökkentés vívmányainak megőrzése mellett a hatékonyság növelése miatt is szükség volt, beleértve a költségtakarékosságot is. Barta Judit, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője szerint azonban egy gázszolgáltató esetében a költségek meghatározó része a gáz ára. A működtetésen megtakarítható összeg ahhoz képest elhanyagolható. Ez a veszteségeket semmiképpen sem pótolhatja. Ha a gáz világpiaci ára csökken az idén, amire nagy az esély, akkor lélegzethez juthatnak a gázszolgáltatók, ha az MVM gázkereskedő cége később sem változtat az árakon.
Nem hozták nyilvánosságra, milyen árban állapodott meg a magyar és az orosz fél az idén lejárt 1995-ben kötött földgáz szerződésben föl nem használt mintegy 22 milliárd köbméter földgázról. A hazai földgáz fölhasználás ugyanis az évi több mint 10 milliárd köbméterről mára nagyjából 6,5-7 milliárdra zsugorodott. Ennek oka, hogy sokan áttértek más energiahordozóra, de tömegek estek ki a fogyasztói körből és a maradók is takarékosabbak lettek
Ez a "megtakarítás" nagyjából három évre fedezhetné Magyarország földgáz igényét. Iparági szakértőnk szerint Vlagyimir Putyin múlt heti "üzenete", amelyet Paks II. ügyében küldött a magyar kormánynak, nem annyira fenyegetésnek, mint inkább zsarolásnak hatott, amiben benne foglaltatott a földgáz üzlet, illetve ár is.
Barta Judit arra is figyelmeztetett, hogy az energiaszektort is jelentős adókkal, egyebek mellett a a távvezetékekre kirótt közteherrel sújtotta a kormány. Ígéret ugyan van az eltörlésére, de a bankszektor szereplői hosszan mesélhetnének a banki különadó eltörlésére tett be nem tartott kormányzati ígértekről. Brüsszel ugyan nem vette jó néven, hogy olyan költségeket talált ki a találékony magyar kormány, amit a szolgáltatók nem érvényesíthetnek a rendszerhasználati díjakban. Az érintettek nem is fellebbezhetnek, mert ezek államigazgatási határozatban érkeztek a címükre. A GKI Energiakutató ügyvezetője szerint monopólium jön létre a lakossági gázpiacon.
A szakember közgazdasági indokot nem talált a gázmonopólium létrehozására, ha csak azt nem, hogy többek között a rendszer karbantartás, fenntartása is jelentős tétel, amit baráti cégek végezhetnének el. Az állami vállalatok esetében eddig is megfigyelhető volta külső közreműködő cégek irányított kiválasztása. Ez nem zárható ki a Főgáz esetében sem.
Barta Judit szerint 2016. közepéig a földgáz árak csökkenése miatt lesz mozgástere a kormánynak, de az olajár már idén januárban elkezdett fölfelé kúszni, s ha késleltetve és mérsékelten is, de előbb-utóbb magával húzza a gáz világpiaci árát is. Akkor véget érhet a rezsicsökkentés illúziója, vagy a kormány kénytelen majd bújtatva,, a társadalomra szétterítve előteremteni a veszteségek fedezetét. A rejtett állami támogatásért ugyan Brüsszel a sokadik kötelezettségszegési eljárást indíthatja Magyarország ellen, de mire megszületik a végzés, már ki tudja ki lesz kormányon. A magyar kormány ismét szembe megy az uniós trendekkel, hiszen a többi tagállamban egyre-másra szabadítják fel a lakossági energiaszolgáltató piacot és a szabad verseny például sem Ausztriában, sem Csehországban nem okozott áremelkedést. Magyarország pedig éppen az állami árszabályozás bebetonozására készül. Brüsszel pedig azt szeretné elérni, hogy a tagállamokban csak a ténylegesen rászorulókat "védje" az állam. Barta Judit szerint különben sem a gázárakkal kellene "védeni" úgymond a fogyasztókat, hanem annak a nagyjából 10 százaléknak a szociális támogatásával kellene elérni, hogy kifizethessék a gázszámlájukat - is.
Sokan ráfizettek a rezsicsökkentésre
A második Orbán-kormány érdemi politikai fordulatot hozó akciója a rezsicsökkentés volt. A kormánypárt érzékelhetően most is keres egy ilyen „csodafegyvert”. Mindeközben létrehozta a nemzeti közműszolgáltatót, amivel minden felelősséget saját magára vállal. A Policy Agenda (PA)legfrissebb elemzésében azt vizsgálta: ez vajon mennyire bátor és átgondolt lépés?
Az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. 2015. áprilistól kezdte meg működését, és már most látszik, hogy rövid időn belül lényegében egyedüli szereplő lesz a lakossági gázpiacon. Eddig ez a folyamat mintegy 116 milliárd forintjába került az adófizetőknek - állapította meg a PA. Ugyanis 83 milliárd forintot kellett fizetni a német kisebbségi tulajdonosnak és a fővárosnak a Fővárosi Gázművek tulajdonjogáért, ezen kívül, 33 milliárd forintba kerül a közműszolgáltató és a hozzá szorosan kapcsolódó Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Társaság létrehozása, és fejlesztési beruházásai.
A kiadásokat összehasonlítva a rezsicsökkentés "eredményeivel" nem túl rózsás a kép. A háztartásoknak 2013-tól 2015 februárig 173 milliárd forinttal kellett kevesebbet fizetniük, mintha maradt volna a rezsicsökkentés előtti ár. Ha ebből leszámítjuk az áfa összegét, amely nem a szolgáltatók költségvetéséből hiányzik, hanem az államháztartás adóbevételeiből, akkor a lakosság 26 hónap alatt nettó 136 milliárd forinttal járt jobban. A rezsicsökkentésből eddig egy háztartásra összesen 52 ezer forintot megtakarítás jutott. Ezzel szemben a nemzeti közműszolgáltató költsége egy háztartásra nézve 31 ezer forint. A rezsicsökkentés miatt elmaradt áfa bevételeket a költségvetésnek máshonnan kellett finanszíroznia, és ezt valamilyen módon a háztartások fizették meg. Ennek összege egy-egy háztartásra számítva 9900 forint.
Összegezve: 2013-tól kezdődően egy gázt használó átlagos háztartás a rezsicsökkentéssel és a kieső adóbevétel kompenzálásával 12 ezer forintot nyert összesen. Egy olyan háztartás pedig, amelyik nem használt gázt kénytelen volt „kifizetni” a közműszolgáltató költségét, és így más ágon kompenzálta a kieső adóbevételt. Ez ezeknek a háztartásoknak 40900 forintjába került, ez pótolta a költségvetési hiányt - számolta ki a Policy Agenda.
Összességében a kormány nehéz helyzetbe lavírozta magát azzal, hogy a rezsicsökkentés kapcsán az „állam mindent visz” játékot elkezdte. Ez ugyanis inkább azt jelenti, hogy politikailag lábon lövi magát, és ami szavazatot hozhatott volna, azt könnyen eljátssza azzal, ha rossz gazdája lesz a területnek. Márpedig az energiapiac államosítása a történelmi tapasztalatok alapján eddig még nem sok helyen hozott tartós sikert...
