Nagyon nehéz napirendre térni, ami Kaposváron történt, ahol egy fiatal, virágzó élet brutális gyilkosság áldozatává vált. Ilyen brutális cselekmény minden józan gondolkodású emberben indulatokat gerjeszt. Megfogalmazódnak olyan vélekedések, hogy fogat – fogért, szemet – szemért. Ez egy természetes emberi reakció, de az már nem, hogy egy felelős vezető olajt öntsön a tűzre. Ezt tette a miniszterelnök úr az alábbi kijelentésével. „Bevezettük a három csapást és a tényleges életfogytiglanit, de úgy látom, hogy ezeknek nincs visszatartó ereje, ezért a halálbüntetés kérdését napirenden kell tartani. Világossá kell tenni a bűnözök számára, hogy Magyarország semmitől nem riad vissza, ha arról van szó, hogy megvédjük saját polgárainkat.” Az én olvasatomban a napirenden tartás nem jelenthet mást, mint a halálbüntetés visszaállításának vizsgálatát. A fenti kijelentésre Jean- Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke csattanos választ adott, idézem: „Egyértelmű dolgokról nincs értelme vitázni. Orbánnak világossá kell tenni, hogy mit is akar, de ha tényleg a halálbüntetés visszaállítását fontolgatja, abból harc lesz.” Miniszterelnök úr értett is a szóból, hamar visszavonulót fujt. Az Európai Parlament elnökével közölte: nem tervezi bevezetni a halálbüntetést. Ha ilyen hamar visszakozott, akkor a fenti kijelentésének egyetlen célja lehetett, figyelem elterelés a bajokról.
Gondolom, hogy országunk első számú vezetője ismeri az ide vonatkozó statisztikai adatokat. Tudja, hogy a halálbüntetés megszüntetése előtti 10 évben, évente átlagban 250-300 gyilkosság történt, a megszüntetése óta évente 120-150 az életelleni bűncselekmények száma. Ezek az adatok igazolják, hogy nincs érdemi visszatartó ereje a halálbüntetésnek. Az érem másik oldala, hogy az életet el lehet venni, de visszaadni már nem . A „móri mészárlásként” elhíresült, nyolc áldozattal járó brutális bűncselekmény vádlottját, Kaiser Edét teljes életfogytiglanra ítélték, ha van halálbüntetés, akkor életét veszik. Végül kiderült, hogy a móri gyilkossághoz semmi köze. Ha van halálbüntetés, akkor nincs biztosíték arra, hogy a minden áron eredményt produkálni akaró rendőrség, ügyészség nem követ el a fentihez hasonló hibát. Jelen helyzetben egy kérdés mindenképpen felmerül. 2012-ben, amikor a 11 éves Szita Bencét kegyetlenül meggyilkolták, élve eltemették, akkor a miniszterelnök úrnak miért nem jutott eszébe a halálbüntetés napirendre tűzése? A válasz egyértelmű. Abban az időszakban még „futott a szekér,” a kétharmad birtokában nem kellett ilyen kétes ügyekkel foglalkozni. A helyzet megváltozott. Csökkent a támogatottság, inognak a bársonyszékek, a tragédiában a kormány felelőssége is tetten érhető. Ebbe a képbe nem fér bele, amit az ember joggal elvárhatna, az esetleges a bocsánatkérés, a minimális felelősségvállalás. Ellenkezőleg! A kormányfő megszólalása az emberi indulatokra építve a figyelem elterelését szolgálta, illetve személyét a népéért aggódó, védelme érdekében mindent megtevő vezetőként tüntesse fel. Egyben reménykedem, hogy az emberek többsége elítéli azt a vezetést, amely nem a józan észre, hanem az emberi indulatokra alapozza a politikáját, ebből akar magának politikai tőkét kovácsolni.