Budapesti olimpia

A budapesti olimpia megrendezése című szappanopera vetítése – ha emlékezetünk nem csal – a kormányfő első regnálása alatt kezdődött. Azóta epizódjait kissé rendszertelenül látjuk, de óriási előnye, hogy bármikor bevethető egy-egy újabb rész, ha figyelemelterelésre van szükség. Budapest, amely jelenleg négy millió koldus és több százezer éhező gyermek országának fővárosa, valóban ideális hely egy olimpia számára. Felmérésekből tudjuk, hogy a magyarok xenofóbiából első helyen állnak Európában, a kormányfő idegenek ellen csak páratlan napokon szokott hergelni, és kontinensünkön a magyarok közül beszélnek a legkevesebben (20 százalék) idegen nyelveket. Így a pirézek és más nációk szívélyes vendéglátásának humán feltételei abszolút adottak.

A budapesti közlekedés flottul és változatos járművekkel kiválóan működik. Ha egy kisebb baleset, váratlan csőtörés miatt bedugul az egész város, azon nincs mit szégyenkezni, hiszen ilyesmi bármely nagyvárosban előfordulhat. Ezért nem okozhat különösebb gondot plusz több százezer vagy millió látogató fővárosunkba özönlése és kéthetes itt tartózkodása. Hazánkba érkezéskor már a repülőtéren minden vendég egy ingyenes kézi poroltót kapna ajándékba, arra az esetre, ha netán a 3-as metróval kívánna utazni. Senki ne aggódjon amiatt, hogy a Moszkva tér (ideiglenes nevén Széll Kálmán tér) jelenleg a II. világháború befejezésének napjára emlékeztető képet mutat, mert addigra nyilván elkészül a térkőburkolat, túl leszünk a negyedik átadáson is, s csupán azon kell még rágnunk a körmünket, hogy a kormányfő veje elnyeri-e a közvilágítási tendert, de a tér sötétben nem marad, az biztos.

Amit a jegybankelnök a kastélyok, paloták és hangszerek bevásárlása után meghagy az államkasszában, abból - ésszerű beosztással - bőven telik egy nyári olimpia megrendezésére. A korábbi epizódokban 2020-ra, jelenleg 2024-re álmodott budapesti olimpiáig tengernyi idő van a további stadionok, sportlétesítmények, szállodák, olimpiai falu, infrastruktúra kialakítására és felépítésére. Lám, a 4-es metró – a ’70-es években meghozott első döntés után alig 40 évvel – fél szakaszon is megépült. A gyarmatosító unió támogatásából. Miért kételkedne bárki is abban, hogy a – mai áron számolva – 5500 milliárd forintot felemésztő nemzetközi sportrendezvény összes beruházása elkészül a hátralévő hosszú kilenc év alatt? Miért gondolná bárki is, hogy ha Görögország beleroppant, és ma is nyögi az athéni olimpia terheit, akkor ránk is ez a sors várna? S szárnyaló gazdaságunkban miért ne tudnánk ezzel egyidejűleg törleszteni a paksi második erőmű 4000 milliárdját?

A magyar sportolóknak külön öröm lesz az értük szurkoló hazai közönség előtt versenyezni, összemérni erejüket, tudásukat a világ sportolóinak krémjével, s a doppingteszten netán megbukó magyar atlétáknak sem kell másfél ezer kilométert menekülniük autóval hazafelé – mint anno Athénból – az ellenőrök elől, hiszen itthon vannak. Az érmek tervezésére és legyártására nyílt pályázatot hirdetnek majd. A tender könnyített feltételeinek szinte bárki megfelelhet, akinek Svájcban vendéglátóipari tanulmányokat folytató Ráhel nevű felesége van, és a saját lábán áll.

Ilyen nagyszámú vendégsereg esetén gondoskodni kell a megfelelő egészségügyi ellátásról is, hiszen a játékok ideje alatt bárki bármikor megbetegedhet, lesérülhet. A komolyabb orvosi segítségre szoruló sportolók vagy az idelátogató sportkedvelők, turisták életre szóló élményben, valódi időutazásban vehetnek részt, ha bekerülnek egy budapesti kórházba. Megismerhetik a középkori ispotályok világát és higiénés állapotát, olyan műszereket, orvosi eszközöket láthatnak, amelyeket más országokban csak múzeumok tárlóiban nézhetnek meg. Megtapasztalhatják a magyar egészségügyben dolgozók kreativitását; a kertészeti és barkács szakboltokban vásárolt gumicsöveket, fúrógépeket, vagy akár damillal öltögető sebészekkel köthetnek barátságot. A szülészeten tanulmányozhatják a keményen dolgozó kisembereket kizsákmányoló gaz multik üzleteiből rekvirált bevásárlókocsiban tárolt újszülötteket, s kis szerencsével összefuthatnak egy nemrégiben császárral szült nővel, akinek sebészi gyöngy helyett egy kockás férfiingről levágott, gyöngyház színű gombbal zárták le a varratát.

A budapesti olimpia-szappanopera elmúlt hetekben sugárzott újabb epizódjaiban az a legjobb, hogy a közbeszéd és a média már rég nem foglalkozik azzal, amivel kellene: hogy a magyar kormány futsal- és más szakminisztériumai, valamint egyes fideszes önkormányzatok nem a törvények által előírt módon, az államkincstárban, hanem egy pilótajátékot folytató brókercégbe tették a keményen dolgozó kisemberekről lehúzott századik bőrt, értsd: adóbevételt. A közbeszéd és a média azzal sem foglalkozik, hogy a kormányfő egyik szokásos pénteki rádiós prédikációja alatt önként tett beismerő vallomást, miszerint – hála rendkívüli életösztönének, kiváló időzítéssel – ő maga adott utasítást arra, hogy a veszélybe került ezer és ezer milliárdokat a minisztériumok azonnal vegyék ki. Csupán a keményen dolgozó kisembereknek felejtett el szólni, de hát az ő feje sem káptalan.

Lapunk változatlanul a budapesti olimpia gondolatának médiatámogatója. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a vélemény szabad. (a szerk.)