Meglepő őszinteséggel kritizálták a jelenlegi jegybanki vezetés monetáris politikáját és unortodox viselkedését a volt jegybankelnökök. A rendszerváltást követő időszak két egykori jegybankelnöke Surányi György és Bod Péter Ákos fejtette ki a véleményét az MNB szerepéről és a jegybanki politikáról a Magyar Liberális Magyarországért Alapítvány tegnapi rendezvényén, ahonnan Járai Zsigmond, Simor András és Matolcsy György, különböző indokokkal kimentette magát, "Nem látom, hogy az elmúlt két esztendőben a monetáris politikában olyan drámai dolgok történtek volna, és valami egészen unortodox, új eszközök jelentek volna meg" - érvelt Bodnár Zoltán, aki volt alelnökként vett részt az elnökök okfejtésében, úgyis mint a liberálisok fő gazdaságpolitikusa.
Figyelmet érdemlő volt Surányi György érvelése, aki kifejtette, hogy manapság az alacsony inflációhoz való ragaszkodáson túllépett az idő. Megfontolandó az az amerikai és brit gyakorlat, amely elsősorban a munkanélküliek számára és a legalacsonyabb kamatszintre koncentrál. Ha valakinek van állása, azt kevésbé izgatja a fogyasztói árak gyenge növekedése, mintha nincs. Éppen ezért a volt kétszeres jegybankelnök betegesnek minősítette az inflációs célkitűzésekhez történő makacs ragaszkodást.
A részvevők kifejtették véleményüket arról is, hogy mennyire szólhat bele a jegybank a gazdaságpolitika alakításába. Bodnár Zoltán szerint a jegybank próbálkozhat gazdaságélénkítéssel, a növekedési hitelprogramnak (nhp) is van némi pozitív hatása a vállalatokra, az nhp+ esetében pedig jól ismerték fel, hogy kevés a hitelképes adós, a hitelezési veszteségek részleges átvállalása azonban jelentős hatással lehet, ronthatja a jegybank eredményét. Ugyanakkor nem az MNB dolga, hogy kiválassza azt a gazdasági szektort, amit stimulálni kell. "Ez súlyos szereptévesztés" - vélte a volt alelnök. Abban mindnyájan megegyeztek, hogy hiba volt az nhp kamatának fixálása. Tévedés azt hinni - mondta Surányi György -, hogy olcsó ez a hitel. Hiszen, ha a reálkamatot vesszük figyelembe - a mai 0 százalék körüli infláció mellett - akkor érdemi különbség a korábbi és a mostani 2 százalékos reálkamat között alig van, már pedig ez is magasnak tűnik.
A többségi magyar tulajdonú bankrendszerről valamennyien úgy vélekedtek, hogy az MKB és a Budapest Bank megvásárlása torz gazdasági szándékok eredménye, melynek árát ugyancsak az adófizetők fogjak megfizetni.
A pénzügyi felügyelet MNB-be olvasztásával kapcsolatban ugyancsak Surányi György azt mondta, hogy egy ilyen lépés az európai monetáris unióban logikus lenne, de a bankrendszerben meglévő állami tulajdon miatt ez politikai feszültséget vihet a rendszerbe. Bodnár Zoltán szerint nagy talány, hogy az MNB, mint pénzügyi felügyeleti hatóság mennyire lesz objektív az államosított bankok vizsgálata során.
Az MNB gazdálkodásával kapcsolatban Bod Péter Ákos kiemelte, lényeges elem, hogy pénzügyileg független legyen. Surányi György elmondta, nem ismer példát arra, hogy bárhol a jegybank a GDP 0,8-0,9 százalékának megfelelő összeggel rendelkezik, ennyit költ olyan célokra, amelyekre feladatainak ellátáshoz nincs szükség. Az államháztartás hiánya ennyivel nagyobb, vagyis bújtatott költségvetési hiányról van szó. Bodnár Zoltán ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az ingatlanvásárlások, alapítványokra költött százmilliárdok monetáris finanszírozásnak minősülnek, erre az Európai Központi Bank 2014-ről szóló jelentésében ezt rosszallta is. (Korábban megírtuk, hogy emiatt hozzávetőleg 340 milliárd forintos büntetésre számíthatunk az Európai Unió részéről.)