Hozzátette, ez a program nem valaki ellen irányul, és nem is valamiféle, az EU politikájának terjeszkedését szolgáló eszköz. Elfogadhatatlan a vagy-vagy gondolkodásmód, az hogy bármely országnak választania kelljen az Európai Unió és Oroszország között, hangsúlyozta a kancellár.
Angela Merkel nem véletlenül beszélt a kérdésről a német törvényhozás előtt. Tegnap este díszvacsorával kezdődött Rigában a sorrendben negyedik, kétnapos keleti partnerségi csúcstalálkozó. A legutóbbi, Vilniusban 2013. novemberében megrendezett csúcs vezetett el az ukrán Majdan mozgalomhoz, a hatalomváltáshoz majd a kelet-ukrajnai háborúhoz.
Viktor Janukovics volt államfő ugyanis az utolsó percben lépett vissza a társulási- és szabadkereskedelmi egyezmény aláírásától, mert Ukrajna katasztrofális gazdasági mutatói miatt kényszerhelyzetbe került, választania kellett Oroszország és az EU között.
Az új kijevi hatalom ugyan tavaly aláírta az egyezményt, de Moszkva ezt változatlanul fenyegetésként értékelte. A mostani rigai találkozó előtt azonban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az orosz parlament felsőházában tartott meghallgatásán kijelentette: Oroszország nem tartja tragédiának szomszédai európai uniós integrációját. Igaz, hozzátette, fontos, hogy az Európai Unióval kapcsolataikat erősítő országok eközben ne sértsék meg Oroszország és más államok “törvényes érdekeit”.
Hogy ez mit is jelent Moszkva értelmezésében, nem világos. A Kommerszant orosz lap még e Lavrov-beszéd előtt azt írta, hogy „Oroszország elengedi Ukrajnát Európába”, nem akadályozza többé, hogy Ukrajna uniós társult tagsági szerződésének gazdasági része is hatályba léphessen jövő januárban.
Kérdés: mennyire kell Európának? Egyelőre azonban még a vízummentességet sem kapja meg a hat ország, bár évek óta ebben reménykednek. Donald Tusk az Európai Tanács elnöke a napokban is még csak annyit ígért, hogy jó esetben 2016-ban kerülhet erre sor.