Vérvörös csütörtök Budapesten

Publikálás dátuma
2015.05.25 13:00

Véres attakok a parlament körül. — Sortűz a Ferdinánd-hídnál. — Agyonlőttek egy lovas rendőrt. - Barikádok az utcákon. — Véres összeütközések a munkásság és a fegyveres erő között. — Forradalmi jelenetek a külső Váci úton

A város határain nagy tömegek mutatkoznak, munkások oszlopai nyújtóznak a város felé Budáról, Kőbányáról, a csepeli országútról, az Angyalföldről, a Külső Váci út, a Csikágó munkástelepeiről férfi-és asszonyproletárok seregei úsznak a finom, úri nép tájékaira; nő a rémület, rendőrkirályok magukon kívül kapkodnak, rendelkeznek, gyalogosokat, huszárokat vesznek ijedt erejük mellé és csüggedten, elkésve, mintha a diadalmas ár ellen akarnának gátat vetni, nagyobb utak torkolatába odaállítják a szuronyos bakákat, föléjük a lovas rendőröket és a tetejükbe huszárokat.

Vérengzeni, öldösni akart csütörtökön a pesti rendőr, nem rendet teremteni — bizonyítja ezt a rendőrök részéről lőtt sebeknek többsége, hogy az emberek legtöbbje a lábán, az alsótestén sérült meg. A lovasrendőr lefelé célzott hogy a golyó biztosabban találjon ...

Sortűz a Ferdinánd-hídnál.

A város belső területén még nem folyt vér, amikor a Ferdinánd-híd tájékán már eldördült a lovas rendőrök első sortüze. A Váci úton és Újpesten a gyárak előtt nyolc órától kezdve nagy' tömegben gyülekeztek a munkások és lassanként halk, impozáns tömegbe egyesülve, megindultak a Váci úton befelé a parlament elé. Mintegy négyezer ember közeledett lassan a város felé. A Ferdinánd-híd tájékán azonban elébük állt a rendőrség és meg-állásra hívta föl a menetet. A fölhívást óriási lárma fogadta:

— Engedjenek a parlament elé! Tiltakozni akarunk Tisza erőszakoskodása ellen! Le az osztályparlamenttel! — hangzott innen is, onnan is a tömegből.

Erre a rendőrök nyomban kardot húztak. A tömeg azonban kőzáporral felelt a támadásra. Ökölnyi kövek, tégla- és vasdarabok hullottak záporként a rendőrökre. A rendőrkordon egy pillanat alatt át volt szakítva. A lovas rendőrök eszeveszett. vágtatással rontottak a tömegbe, a gyalogosok pedig vagdalkoztak jobbra-balra. De a nép nem tágított. Egy dobás fejbe találja Naszády rendőrkapitányt, aki súlyosan megsebesült. A rendőrök most már képtelenek a rendet helyreállítani. Az izgatott, fői ingerült tömeg rohanva törtet a város felé és legázol mindent, ami útjába kerül. Ékkor a 44-es bakák egy századát állítják a rohanó tömeg elé, a rendőrök pedig revolvert rántanák. A katonák rajvonalban elfoglalják az utcát egész szélességben és szuronyt szegezve rohamot intésnek a tömeg ellen.

A szuronyok láttára a nép kezd menekülni, a rendőrök pedig revolvereikből lövöldöznél, a menekülök után, akik minden lövés után újabb kőzáporral felelnek.

Öt perc alatt tiszta az út. A katonák megállanak.

Mögöttük a széles utca véres csatatér. A járdán és az úttesten véres sebesültek hevernék. Kötöttük élettelenül egy halott. Holub Kristóf 42 éves munkás a választójogért vívott harc első vértanúja. Egy rendőrpribék golyója, a tüdejét járta át és holtan maradt a helyszínén. Néhány perccel később az egész városban elterjedt a rémes hír, hogy halottja van már a tüntetésnek. A szétvert menet emberei apró rajokra oszolva, kerülő utakon, négyen-öten egy csoportban, jöttek be a városba és behozták magukkal az első összecsapás riasztó hírét.

Véres attakok a parlament körül

Reggel kilenc óra van. A parlament leié lóduló tömeget hármas kordon tartóztatja föl útjában. Gyalogos- és lovasrendőrség. Közbül egy szakasz huszárság állott föl. A tömeget csak a Szemere-utcáig engedték jönni. Eleinte lovas rendőrök vágták el a tüntetők további útját, de amikor látták, hogy a tömeg egyre szaporodik és semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy visszaforduljon és lemondjon arról, hogy a parlament közvetlen közelébe jusson, huszárságot kértek a lovas rendőrök megerősítésére.

A rendőrség most elérkezettnek látta a régen várt pillanatot, hogy a tüntetőkre rontson. Egy-két pillanat feszült várakozásban telt el. Fél tíz volt. Ekkor hirtelen előreugrik Baksay segédfogalmazó és minden előzetes fölszólítás nélkül — ezt az ott volt polgári újságírók is tanúsítják — vad rohamot vezényelt a tömegre.

A lovas rendőrök kivont karddal nekiugratnak a meglepett tömegnek és iszonyúan vagdalkoznak jobbra-balra. Nyomukban a huszárok, akikkel a lovak letipornak a földre, azokra rávetik magukat a gyalogosok és minden emberi érzés híján 1 tobzódnak a brutalitásban. Iszonyú kavarodás támadt. Menekülő emberek kiabálása, sebesültek jajgatása, röpülő kövek koppanása tölti meg a levegőt. A megvadult lovas rendőrök a mellékutcákba is berontanak és ott is vagdalkoznak. A Szemere utcába a roham idejében egy asszony igyekezett az Alkotmány-utca felé. Bevásárló táska volt az egyik karján. Amikor a lovas rendőrök száguldását meglátta, gyorsan meglapul az egyik üzletajtóban, hogy kikerülje a veszedelmet. Az egyik lovasított bandita azonban egyenesen nekiugrat és kardjával végigvágja a sikoltozó asszony fején. A vér nyomban teljesen elborítja és összeroskad. Erre két munkásember, akik keresztül gázoltak a rohamon, odaszaladnak az alélt és erősen vérző asszonyhoz és a közel levő mentőkhöz vezetik. Ez alatt egy véresarcú huszár is visszavágtat. A kőzáporban megsebesült.

A rohamot kétszer-háromszor meg kellett ismételniök — mindannyiszor heves kőzápor között —, amíg végre valamennyire ki tudták üríteni az Alkotmány utcát és a beléje torkolló mellékutcákat

Agyonlőttek egy lovas rendőrt.

A lovas rendőr halálának körülményeiről ezt a hiteles tudósítást közöljük: Csütörtök délben fél 12 óra tájban a Hold utca és Báthory utca sarkán két oldalról rohanták meg a rendőrök az ott békésen álldogáló munkásokat. Minden fölszólítás nélkül rendkívül heves és kíméletlen attakot intéztek a tömeg ellen, amely a súlyos kardcsapások elől futva volt kénytelen menekülni. A menekülés útja azonban rendkívül nehéz volt, mert a rendőrök két oldalról szorongatták a tüntetőket és különösen három nekivadult lovas rendőr mért borzasztó csapásokat az üldözött munkásokra, sőt nem elégedlek meg azzal, hogy kardjukat használták a véres fejjel vánszorgó munkásokra, revolverrel is lövöldöztek. A szörnyű ostromra végre, egy üldözött munkás visszafordult és revolveréből a rendőrök felé lőtt.

A lövés talált. Richter József 177. számú lovas rendőrt, akinek a kardja a kiontott munkásvértől piros volt, a vállán megsebezve oldalt hanyatlott, miközben a kalapja leesett. Úgy látszott, mintha halálosan megsérült rendőr a kalapja után nyúlna, de a következő pillanatban a száján habos vér tört elő, amit a munkások látva, visszafordultak és a meglőtt rendőr segítségére siettek. Richter Józsefet leemelték a lováról és fölnyalábolva őt, bevitték a Központi Tejcsarnok Hold utcán lévő 48. számú fiókjába. Ott lefektették, de mielőtt még orvosi segélyben részesítették volna, a szerencsétlen ember pár pillanat alatt meghalt. A golyó ugyanis a vállán keresztül a tüdejébe fúródott és halálát tüdővérzés okozta.

Népszava 1912. május 25.

Szerző
Témák

Véres bolseviki-merénylet a Népszava ellen

Publikálás dátuma
2019.02.21 17:00

Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült
A kitűnő magyar bolseviki vezérek bizonyára gyönyörtől dagadó kebellel, megelégedetten dörzsölik proletárvérrel bemocskolt kezeiket: megint sikerült nekik egy vak tömeg nyomorúságából és ötödfél éven át fölgyülemlett keserűségéből véres zűrzavart, támasztani és egy csomó szegény proletárt elbolondítva, fejjel a falnak vinni. Azaz dehogy is vinni — ugratni! Mert ők nem viszik az embereket, hanem amikor elhajították a csóvát, gyáván meglapulnak a háttérben.
Már hetek óta nem hajtottak végre valamirevaló „cselekedetet", már pedig a rubeleket meg kell szolgálni. Főztek tehát boszorkánykonyhájukban egy finom kis tervet. Csütörtökön délután 2 órára gyűlésre hívták össze a munkanélkülieket a Vigadó nagytermébe. Tudták, hogy öntudatos, szervezett munkás, — jól ismerve már őket (Salgótarján és a többi!) — nem hallgat az ő hívó szavukra, hanem csupán tudatlan, zavaros fejű, tehát minden őrültségre kapható elemekkel lesz dolguk a gyűlésen. Így is történt.
A gyűlés szónokai a legelvetemültebb hazugságokkal és rágalmakkal izgatták a tömeget — nem, dehogy is Bethlen István és föl támadni igyekvő gonosz mungótársai ellen, akik az egész mai nyomorúságot az országra zúdították, nem is az ellenforradalmár főpapok és szolgáik ellen, dehogy is...
Ők a forradalmi szociáldemokrácia és a munkásság, újságja ellen uszították a szegény szellemi vakokat, akik így fölpaprikázva vonultak — a szónokok invitációjára — a „Vörös újság" szerkesztősége elé, ahol azután Vágó Béla föbolseviki úr, még nemrég „Az Est"-nek buzgó terjesztője, valamint társai: Kun. Somló és Szamuely urak — fegyverre szólították a hazugságokkal, e szellemi alkohollal lerészegített elemeket. Innen vonultak azután tömegesen lapunk szerkesztősége felé, hogy azt fegyveresen elfoglalják. Azonban az a rendőrcsapat, amely a Visegrádi utcából idáig kísérte őket, a Népszínház utcában útjukat állotta és igen mérsékelt modorban békés szétoszlásra szólította föl őket. Erre a tömegből a rendőrökre lőttek, és mint egy adott jelre, vad lövöldözés támadt az utcán. Egyes házak ablakaiból is lettek. Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült.
Hol vannak most, mit szólnak ebhez a hős bolsevikiek?! A vezérek? Gyáván lapulnak és — amire előre el lehettünk készülve — mosakodnak. Száz meg száz tanú igazolja, hogy a lövöldöző tömeg egyenest a Visegrádi utcából vonult föl, de a háttérben meglapult vezérek gaz gyávasággal mossák gyilkos kezeiket. Hiába minden igyekezetük! A szervezett munkásság világosan látja, hogy a rubeles forradalmárok egyetlen lépést sem tettek mindmostanáig sem az új rend ellen ágaskodó eIlenforradalmárok ellen, sem azért nem dolgoztak egy mákszemnyit sem, hogy még bőven kínálkozó szűz talajon hintsék el a szocializmus magvait.
Nem, ilyet ők nem tettek, de mindent elkövettek, hogy a sok évtizedes, temérdek áldozattal megteremtett munkásmozgalmat, amely előtt most annyi szép alkotás és egy jobb jövő lehetősége áll: hogy ezt a szép és hatalmas munkástábort megbontsák és földúlják.
Felelősségérzet lelkiismeret?
Ez nekik hekuba! De semmi mosakodás és hazudozás nem segít rajtuk és nem mentesíti őket a felelősségtől. Ha a szerencsétlen félrevezetett proletárok — akik mégis csak testvéreink —számíthatnak is enyhébb elbírálásra: magukat a rubeles fickókat mától fogva a munkásság csak aljas, becstelen ellenségnek tekintheti és a szerint kell velük elbánnia.
Népszava 1919. február 21.
Témák
1919
Frissítve: 2019.02.21 17:02

Merénylet Clemenceau ellen

Publikálás dátuma
2019.02.20 17:00

Rálőttek a francia miniszterelnökre — A merénylőt elfogták
Clemenceau miniszterelnökre ma reggel 9 óra tájban, amidőn hazulról elindult és automobilja a Rue Franklin sarkán elhaladt, revolverrel többször rálőttek. Clemenceau könnyen megsebesült, mindazon által igen nyugodt maradt és azoknak, akik körülvették, ezt mondta:
— Semmi az egész!
A merénylőt, aki el akart menekülni, a rendőrök a járókelők segítségével elfogták. A merénylő Cottinnek nevezte magát. Clemenceau gyalog tudott hazamenni. Állapota semmiféle nyugtalanságra nem ad okot. A miniszterelnök a fején sebesült meg.
Népszava 1919. február 20.
Témák
merénylet
Frissítve: 2019.02.20 17:00