A város határain nagy tömegek mutatkoznak, munkások oszlopai nyújtóznak a város felé Budáról, Kőbányáról, a csepeli országútról, az Angyalföldről, a Külső Váci út, a Csikágó munkástelepeiről férfi-és asszonyproletárok seregei úsznak a finom, úri nép tájékaira; nő a rémület, rendőrkirályok magukon kívül kapkodnak, rendelkeznek, gyalogosokat, huszárokat vesznek ijedt erejük mellé és csüggedten, elkésve, mintha a diadalmas ár ellen akarnának gátat vetni, nagyobb utak torkolatába odaállítják a szuronyos bakákat, föléjük a lovas rendőröket és a tetejükbe huszárokat.
Vérengzeni, öldösni akart csütörtökön a pesti rendőr, nem rendet teremteni — bizonyítja ezt a rendőrök részéről lőtt sebeknek többsége, hogy az emberek legtöbbje a lábán, az alsótestén sérült meg. A lovasrendőr lefelé célzott hogy a golyó biztosabban találjon ...
Sortűz a Ferdinánd-hídnál.
A város belső területén még nem folyt vér, amikor a Ferdinánd-híd tájékán már eldördült a lovas rendőrök első sortüze. A Váci úton és Újpesten a gyárak előtt nyolc órától kezdve nagy' tömegben gyülekeztek a munkások és lassanként halk, impozáns tömegbe egyesülve, megindultak a Váci úton befelé a parlament elé. Mintegy négyezer ember közeledett lassan a város felé. A Ferdinánd-híd tájékán azonban elébük állt a rendőrség és meg-állásra hívta föl a menetet. A fölhívást óriási lárma fogadta:
— Engedjenek a parlament elé! Tiltakozni akarunk Tisza erőszakoskodása ellen! Le az osztályparlamenttel! — hangzott innen is, onnan is a tömegből.
Erre a rendőrök nyomban kardot húztak. A tömeg azonban kőzáporral felelt a támadásra. Ökölnyi kövek, tégla- és vasdarabok hullottak záporként a rendőrökre. A rendőrkordon egy pillanat alatt át volt szakítva. A lovas rendőrök eszeveszett. vágtatással rontottak a tömegbe, a gyalogosok pedig vagdalkoztak jobbra-balra. De a nép nem tágított. Egy dobás fejbe találja Naszády rendőrkapitányt, aki súlyosan megsebesült. A rendőrök most már képtelenek a rendet helyreállítani. Az izgatott, fői ingerült tömeg rohanva törtet a város felé és legázol mindent, ami útjába kerül. Ékkor a 44-es bakák egy századát állítják a rohanó tömeg elé, a rendőrök pedig revolvert rántanák. A katonák rajvonalban elfoglalják az utcát egész szélességben és szuronyt szegezve rohamot intésnek a tömeg ellen.
A szuronyok láttára a nép kezd menekülni, a rendőrök pedig revolvereikből lövöldöznél, a menekülök után, akik minden lövés után újabb kőzáporral felelnek.
Öt perc alatt tiszta az út. A katonák megállanak.
Mögöttük a széles utca véres csatatér. A járdán és az úttesten véres sebesültek hevernék. Kötöttük élettelenül egy halott. Holub Kristóf 42 éves munkás a választójogért vívott harc első vértanúja. Egy rendőrpribék golyója, a tüdejét járta át és holtan maradt a helyszínén. Néhány perccel később az egész városban elterjedt a rémes hír, hogy halottja van már a tüntetésnek. A szétvert menet emberei apró rajokra oszolva, kerülő utakon, négyen-öten egy csoportban, jöttek be a városba és behozták magukkal az első összecsapás riasztó hírét.
Véres attakok a parlament körül
Reggel kilenc óra van. A parlament leié lóduló tömeget hármas kordon tartóztatja föl útjában. Gyalogos- és lovasrendőrség. Közbül egy szakasz huszárság állott föl. A tömeget csak a Szemere-utcáig engedték jönni. Eleinte lovas rendőrök vágták el a tüntetők további útját, de amikor látták, hogy a tömeg egyre szaporodik és semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy visszaforduljon és lemondjon arról, hogy a parlament közvetlen közelébe jusson, huszárságot kértek a lovas rendőrök megerősítésére.
A rendőrség most elérkezettnek látta a régen várt pillanatot, hogy a tüntetőkre rontson. Egy-két pillanat feszült várakozásban telt el. Fél tíz volt. Ekkor hirtelen előreugrik Baksay segédfogalmazó és minden előzetes fölszólítás nélkül — ezt az ott volt polgári újságírók is tanúsítják — vad rohamot vezényelt a tömegre.
A lovas rendőrök kivont karddal nekiugratnak a meglepett tömegnek és iszonyúan vagdalkoznak jobbra-balra. Nyomukban a huszárok, akikkel a lovak letipornak a földre, azokra rávetik magukat a gyalogosok és minden emberi érzés híján 1 tobzódnak a brutalitásban. Iszonyú kavarodás támadt. Menekülő emberek kiabálása, sebesültek jajgatása, röpülő kövek koppanása tölti meg a levegőt. A megvadult lovas rendőrök a mellékutcákba is berontanak és ott is vagdalkoznak. A Szemere utcába a roham idejében egy asszony igyekezett az Alkotmány-utca felé. Bevásárló táska volt az egyik karján. Amikor a lovas rendőrök száguldását meglátta, gyorsan meglapul az egyik üzletajtóban, hogy kikerülje a veszedelmet. Az egyik lovasított bandita azonban egyenesen nekiugrat és kardjával végigvágja a sikoltozó asszony fején. A vér nyomban teljesen elborítja és összeroskad. Erre két munkásember, akik keresztül gázoltak a rohamon, odaszaladnak az alélt és erősen vérző asszonyhoz és a közel levő mentőkhöz vezetik. Ez alatt egy véresarcú huszár is visszavágtat. A kőzáporban megsebesült.
A rohamot kétszer-háromszor meg kellett ismételniök — mindannyiszor heves kőzápor között —, amíg végre valamennyire ki tudták üríteni az Alkotmány utcát és a beléje torkolló mellékutcákat
Agyonlőttek egy lovas rendőrt.
A lovas rendőr halálának körülményeiről ezt a hiteles tudósítást közöljük: Csütörtök délben fél 12 óra tájban a Hold utca és Báthory utca sarkán két oldalról rohanták meg a rendőrök az ott békésen álldogáló munkásokat. Minden fölszólítás nélkül rendkívül heves és kíméletlen attakot intéztek a tömeg ellen, amely a súlyos kardcsapások elől futva volt kénytelen menekülni. A menekülés útja azonban rendkívül nehéz volt, mert a rendőrök két oldalról szorongatták a tüntetőket és különösen három nekivadult lovas rendőr mért borzasztó csapásokat az üldözött munkásokra, sőt nem elégedlek meg azzal, hogy kardjukat használták a véres fejjel vánszorgó munkásokra, revolverrel is lövöldöztek. A szörnyű ostromra végre, egy üldözött munkás visszafordult és revolveréből a rendőrök felé lőtt.
A lövés talált. Richter József 177. számú lovas rendőrt, akinek a kardja a kiontott munkásvértől piros volt, a vállán megsebezve oldalt hanyatlott, miközben a kalapja leesett. Úgy látszott, mintha halálosan megsérült rendőr a kalapja után nyúlna, de a következő pillanatban a száján habos vér tört elő, amit a munkások látva, visszafordultak és a meglőtt rendőr segítségére siettek. Richter Józsefet leemelték a lováról és fölnyalábolva őt, bevitték a Központi Tejcsarnok Hold utcán lévő 48. számú fiókjába. Ott lefektették, de mielőtt még orvosi segélyben részesítették volna, a szerencsétlen ember pár pillanat alatt meghalt. A golyó ugyanis a vállán keresztül a tüdejébe fúródott és halálát tüdővérzés okozta.
Népszava 1912. május 25.
