„Dezsőre ment ki a játék”

Zárt tárgyalást szeretett volna az ügyész Hiszékeny Dezső perében, feltehetően azért, hogy ne derüljön ki, hogyan mozgatták a hatóságok a vád besúgó tanúját. A meghallgatáson a tanú egészen különösen viselkedett; sokszor vagy nem emlékezett, vagy "nem állt módjában" válaszolni. Végül közölte: ügyvédre lesz szüksége.

Államtitkokról is szó volt, vagy legalábbis lehetett volna szerdán a Fővárosi Törvényszéken, ahol a vesztegetéssel vádolt Hiszékeny Dezső szocialista politikus ügyét tárgyalta a Kalina József által vezetett bírói tanács. Ezen a napon a vád "koronatanújának" - egy büntetett előéletű, és jelenleg is büntetőeljárás alatt álló titkosszolgálati besúgónak - a tanúvallomását hallgatták meg. B. István megszólalása előtt ugyanakkor Drávay Balázs ügyész nemzeti minősített adatokra - leánykori nevén államtitkokra - hivatkozva zárt tárgyalást szeretett volna kezdeményezni, de tétova javaslata, ami hivatalosan nem is minősülhetett indítványnak, nem ért célt.

Mint arról már korábban beszámoltunk, vezető beosztású személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt januárban emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség Hiszékeny Dezső ellen. A vád szerint 2013. januárjában a mai MSZP-s országgyűlési képviselő, akkori XIII. kerületi alpolgármester - akinek a működési körébe tartozott a kerület üzlethelyiségeinek, lakásainak kezelése - közvetítőn keresztül jogtalanul ötmillió forintot kért saját magának azért, hogy egy, az önkormányzat tulajdonában lévő üzlethelyiség bérleti jogát a vállalkozónak adja. "A jogtalan vagyoni előny átadására végül nem került sor, de a törvény szerint a bűncselekmény ettől függetlenül befejezett" - fogalmaz a vádirat. Hiszékeny tagadja a vádakat, szerinte az ügyészség politikai megrendelésre cselekszik, előre megtervezett forgatókönyv szerinti akcióról van szó, amelyben manipulatív eszközöket használnak.

Hogy valóban lehetnek aggályok a nyomozás elfogulatlansága kapcsán, arról a szerdai tárgyaláson több ízben is szó esett. A vádirat szerint ugyanis Hiszékeny azért kért volna 5 millió forintot, hogy a volt Rigoletto vendéglőt a "csali bérlőként" jelentkező fedett nyomozó kaphassa meg. Ugyanakkor az ügyészség tanúja maga is azt vallotta, hogy éveken keresztül hiába próbálták hasznosítani az ingatlant, senki nem vette bérbe.

Az évek óta bezárt presszót is bemikrofonozták FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Az egészen más kérdés - és más eljárás tárgya - hogy B. István tanú a nyomozás során magát és a kerületi vagyonkezelő több munkatársát is bűncselekménnyel vádolta. Azt állította ugyanis, hogy jutalékot kapott különböző ingatlanbérlők kenőpénzéből. A tanú a Hiszékeny elleni eljárásban is gyanúsított volt, de ebben az ügyben valamiért mégsem vádolták meg. Ugyanakkor egy hasonló ügyben büntetőeljárás folyik ellene. Legalábbis különös, hogy B. István az eljárás kezdetén azzal kezdte vallomását, hogy ő belépett az MSZP-be, és ennek kapcsán került kapcsolatba a vagyonkezelő embereivel, miközben utóbbiak közül egyik sem volt a párt tagja. A Hiszékennyel való - korábban állított - "jó kapcsolatáról" pedig bevallotta a tárgyaláson, hogy nem ismeri őt, legfeljebb néhányszor köszöntek egymásnak.

Összefüggéstelenül, és ellentmondásosan beszélt arról is, hogyan került kapcsolatba a nyomozóhatóságokkal, mikor, miért, s pontosan kivel. A Központi Nyomozó Főügyészség, a Nemzeti Nyomozó Iroda, és a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) - a belső titkosszolgálat - keveredett össze rendre a vallomásában. Az azonban kétséget kizáróan kiderült, már napokkal azelőtt az NVSZ technikájával "bepoloskázva" rögzített beszélgetéseket, hogy egyáltalán bejelentést tett volna az általa vélt bűncselekmény ügyében. A tanú arról is beszélt, hogy a NVSZ-szel írásos megállapodást kötött az együttműködésről, de ennek részletei nem derültek ki a tárgyaláson. A védelem ráutaló kérdésére viszont cáfolta, hogy vádalku állhat a háttérben.

A tanú „nem válaszolhatott” arra a kérdésre, hogy kinek az ötlete volt Hiszékeny Dezső „megbuktatása” FOTÓ: PÁLFALVI KITTI

Az ügyész a tárgyalás folyamán többször is jelezte: államtitkokról nem beszélhet a tanú. A bíró viszont többször is idézte Keresztes Imre főügyész nyilatkozatát, mely szerint az "együttműködő tanút" az üggyel kapcsolatban felmentette a titoktartási kötelezettség alól. Végül a hatóság besúgójaként foglalkoztatott B. István - nyilván az ügyészi közbeszólások hatására - jelezte, mielőtt egyes kérdésekre válaszolna, konzultálnia kell jogászokkal. Azt azonban minden további nélkül elismerte, Hiszékeny nemhogy nem vehetett részt a korrupciós cselekményben, de sorozatosan arra figyelmeztették egymást a másodrendű vádlottal - egy közvetítőként szereplő vendéglőssel -, hogy az alpolgármester nem tudhat az általuk kialkudott kenőpénzről. Erről azt is elmondta, hogy az általa az ügybe bevezetett fedett nyomozónak 15 milliós összegről beszéltek. Ebből állítása szerint ötöt kapott volna Hiszékeny, a maradék tízen a tanú és a vendéglős osztozott volna. Hiszékeny kérdésére a magát korábban az ingatlanok közvetítésében aktívnak mondó tanú bevallotta, még a bérleti jog mibenlétéről sincsenek pontos fogalmai. Ő csak a 10 százalékos részesedésért működött közre az ügyletekben.

B. István arról nem volt hajlandó beszélni, hogy ki készítette fel a ügyben való részvételre, kinek az ötlete volt, hogy Hiszékenyt belekeverjék a történetbe. Annyit árult csak el, hogy beszervezői kioktatták arra: nem provokálhatja bűncselekményre a beszélgetésekben résztvevőket, ennek ellenére ez - a jelek és a vallomás szerint - mégis megtörténhetett. A tanú arra is eligazítást kapott "tartótisztjétől", hogy csak nyilvános helyen rögzíthet beszélgetéseket, ám - a nyomozati anyagból kiderült, és B. István maga is elismerte - ezt sem tartotta be. Következménye egyik vétségének sem lett, a lehallgatási anyagokat felhasználták. A tanú a tárgyaláson jelezte: érezte, hogy "a Dezsőre megy ki az egész". Amikor pedig a bíró feltette a kérdést: kinek az ötlete volt Hiszékeny "megbuktatása", a tanú így reagált: "erre a kérdésre nem válaszolhatok". A védelem kérdései nyomán végül B. István jelezte, hogy a továbbiakban ügyvéd jelenléte nélkül nem kíván válaszolni a kérdésekre. (Ez azért is különös, mert amikor még gyanúsított volt az eljárásban, nem tartott igényt védőre - a szerk.)