Közelkép - A bocieffektus

Megszülte a szarvasmarhaság teoretikusát a mű, a tehenészetről írt, remekbe szabott paródia, amely honi társadalmunk szarkasztikus tükre is egyben.

Hartay Csaba: Nem boci című kötetében megtalálható minden jellembeli defekt a tehén paradigmájába gravírozva. S ezzel együtt, innentől konstituálható a fejés és a szarvasmarha gondozás praktikája, poétikája és hiteles filozófiája. Tejbe aprított irodalom. Aposztrofálja önmagát az alcímben a kötet. S ez a lenyűgöző és kézenfekvő természetesség, egyszerűség és magától értetődő distancia végigvonul a regényen, mint egy több személy által vezetett naplón. A nem-irodalomtól az irodalomig vezető út van itt lekönyvelve, ábrázolva. De még mennyire! Igen. Ebből áll össze egy világ. Egy világkép. A normális ember abnormálisba oltott szép és ironikus gondolkodásmódja s létezési formája. Életmód. Ez a legjobb szó talán erre az attitűdre. Mindennek módja van. Ki van módolva a dolgok menete, rendje. S igen szabatosan meg van fogalmazva. Úgy, hogy a szó szüli a regényben a hangot, a mondat meg a beszédet. A nyelv teremti a jellemet meg a magatartást. A Logosz feji a tehenet. Minden általa él s mozog. Sír és nevet. Hartay kreatív felfedező módjára járja végig az istállókat, szobákat és a legelőket. Minden fűszál és hangya elbeszél neki egy-egy pikáns információ-darabkát. A szerzőnek pedig van füle a hallásra.

Hartay erős jellem. Nemcsak írónak, állattenyésztőnek mégúgy. Jól vágja a témát, tudja, milyen a tehenészet, mint kontextus, a boci-egzisztencia közege. És ez Magyarország. Jellegzetes nemzeti regénnyel van dolgunk, anélkül, hogy ezt úton-útfélen kinyilatkoztatná magáról a mű. Szabad szájú, liberális, nemzeti elbeszélés, amilyen nincs is ebben a hazában. A beskatulyázásra nincs mód. Ez egy új faj az irodalomtörténetben. Legalább is tegyük fel. A szerzői én a nemrég elhunyt édesapjának ajánlja a könyvet, akinek köszönheti az egész örökséget, a ráhagyott tehenészet-birodalmat. Ha a Philippe Lejeune-féle "önéletírói szerződés" –re gondolunk, akkor eljátszhatunk azzal a megközelítéssel, amely aparegényként aposztrofálná eme munkát. Mert maga a boci és az egész szarvasmarha impérium allegorikus olvasatként a mostani kor szarkazmussal megírt bírálata. Az Orbán kor sok bociból tevődik össze. Nem tudják, mit cselekszenek. De:teszik.