Többet költünk utazásra

A magyarok az idén többnyire ugyanazokat az úti célokat keresik fel nyáron, mint tavaly, de többet költenek szállásra, és hosszabb időre utaznak el - derül ki a szállásár-összehasonlító trivago.hu portál adataiból. 

A weboldal tavalyi adatai szerint az összes szálláskeresést figyelembe véve 2014 nyarán a magyarok átlagosan 26 500 forintot (2 fő/éj) voltak hajlandók szállásra költeni, a hosszabb, minimum egyhetes nyaralások esetében a szállásra szánt összeg - amennyiért a szálláskeresők átlagosan megtekintettek egy ajánlatot - 217 500 forint volt.

Bár az ár még mindig a leggyakrabban használt keresési feltétel, de ezúttal valamivel többet szánunk szállásra: a magyar utazók az idén 27 300 forintot hajlandók költeni éjszakánként, hosszabb kikapcsolódás esetén pedig átlagosan összesen 262 600 forintot szánnak kosztra és kvártélyra. A nyaralással eltöltött idő is megnőtt tavalyhoz képest: 2014-ben átlagosan 3-4 napra kerestek szállást, míg idén 5-6 nap a pihenésre szánt idő.

A népszerű úti célokat illetően nem történt jelentős változás. Belföldön továbbra is Siófokra kíváncsiak a legtöbben, akárcsak tavaly. Budapest viszont hátrébb szorult a második helyről az ötödikre, 2015 nyarán ugyanis Balatonfüred szállásai a második legkeresettebbek. A jelentős fürdővárosok többsége az idén is a top 10 úti cél között van, közöttük Hévíz és Hajdúszoboszló került a tavalyihoz hasonlóan az első öt közé.

A határokon túli szállást kereső magyarok körében továbbra is Róma a legnépszerűbb. A horvát riviéra városai, Dubrovnik, Poreč és Rovinj a tavalyi nyárhoz hasonlóan az idén is a top 10-ben van, akárcsak olyan európai nagyvárosok, mint Párizs, Barcelona vagy London.

Szerző
Frissítve: 2015.05.31. 21:02

Mégsem az oroszoké metró?

Publikálás dátuma
2015.06.01. 07:18
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Az M3-as metrókocsik felújítására kiírt pályázat tenderbontásán kiderült, hogy az észt Skinest Rail aláment az oroszok árajánlatának - értesült az Index. 

A portál információi szerint a Skinest mintegy 9,5 milliárd forinttal olcsóbban vállalja a 222 darab szerelvény teljes felújítását - a beruházás becsült értéke 62 milliárd forint, az oroszok végül ennél jóval magasabb árat ajánlottak. Az észt vállalat mögött egy ukrán cég áll, referenciájuk pedig a kijevi metrófelújítás.

Korábban Dorner Lajos, a főváros közlekedésfejlesztési tanácsadója és Tarlós István főpolgármester is úgy nyilatkozott, célszerűbb lenne új metrókocsikat venni, de a kormány végül a felújítás mellett döntött - az Index szerint többek közt azért, mert az oroszok egy dunakeszi telepen végeznék a renoválási munkálatokat.

Szerző

Nincs magyar csoda, nincs külön magyar út

Publikálás dátuma
2015.06.01. 07:00
A közmunkásoknak alig van reményük, hogy az elsődleges munkaerőpiacra bejussanak FOTÓ: NÉPSZAVA
Az új gazdasági modell, amely Magyarországon 2010 óta működik a korábbi sikertelenséget kívánta kezelni. Mérvadó közgazdászok szerint ez azonban már rövid távon sem jelent megoldást a gazdaság és a társadalom bajaira. A rendszeresen közzé tett, a gazdaság fejlődését illusztráló statisztikai adatok elfedik a lényeget: a saját út keresése során folyamatosan eltávolodunk a főáramtól, amely a nyugati kultúrát követő modernizáció.

A mérvadó gazdasági szakemberek mindegyikének az a véleménye, hogy a csak víziókban létező magyar modell végérvényesen megbukott! Nem így Matolcsy György egykori nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybank elnök, a kormányfő "jobb keze", a magyar gazdasági modell atyja. Idén januárban a csak formálisan létező, IV Kárpát-medencei Gazdasági Fórumon, Székesfehérváron éppen ennek az ellenkezőjét állította: A "magyar modell sikeresen működik, ezt ma már szinte mindenki elismeri." Sőt a tőle megszokott interpretációban ehhez még azt is hozzátette, hogy az Európai Unióban, a globális térben és a "magyar modellel hadilábon álló" szaksajtóban is dicsérik a magyar modellt. Az MNB-elnök értelmezése szerint: a sikerhez a magyar modell két elemére volt szükség: egyrészt az új politikai modellre, amelynek lényege az a felismerés, hogy a pénzpiac nem mindenható és hajlamos a válságokra. A válsághelyzetek kezeléséhez pedig erős államra van szükség, amely képes okosan kezelni a helyzeteket és megvan hozzá az eszköztára. Közgazdászok az MNB elnök szavaira úgy reagáltak, hogy a pénzpiac mindenhatóságára a voluntaristák viszonylag szűk köre kivételével mára már aligha esküszik bárki is. Az erős államról, pedig az volt a szakértők véleménye, hogy a kiszámíthatatlan, csak rövid távlatokban gondolkodó, folyamatosan jogbizonytalanságot teremtő állam aligha lehet büszke az eszköztárára.

A már idézett beszédében Matolcsy György kiemelte: a magyar modell másik eleme az új gazdaságpolitika útnak indítása volt, amely a korábban elfogadottnak tartott két láb - makrogazdasági egyensúly és növekedés - mellett nagy figyelmet fordított egy harmadikra, a foglalkoztatásra. Az elmúlt két évtizedben a két láb közül hol az egyik, hol a másik szorult kezelésre, de a használt módszerek mindig a foglalkoztatás feláldozásával jártak - tette hozzá a jegybankelnök.

Egy másik megszólalásában Matolcsy György hangsúlyozta, hogy a 2010 és 2014 közötti időszak hazánk kivételes korszakának mondható, mert 2010 után az Orbán Viktor vezette új kormány a gazdaságban egyszerre valósította meg a költségvetési konszolidációt és a gazdasági stabilizációt, s ezekre alapozva megteremtette a fordulatot. (A kormányfőnek címzett hódolat elhangzásakor a szónok mellett ült ott Orbán Viktor is.)

Külgazdaság a favorit

A kormányzati oldalról még érdemes felidézni Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szavait is, aki azért nincs könnyű helyzetben, mert a sokat látott üzletemberek és diplomaták számára kell eladnia a magyar modellt, de úgy, hogy az eredményesen működő külgazdasági kapcsolataink semmiképpen ne sérüljenek, amely egy olyan, változatlanul exportvezérelt gazdaság számára, mint amilyen a magyar, létfontosságúak.

A külgazdasági és külügyminiszternek éppen ezért némileg védekező alapállásból kellett megszólalnia: "Az új, magyar modell mit sem változtatott azon a tényen, hogy a magyar gazdaság nyitott, ezért teljesítményét alapvetően befolyásolja az export és az ide érkező befektetések alakulása." Szíjjártó Péter következtetését aligha lehet kétségbe vonni, azt viszont már számosan vitatják, amit ehhez hozzáfűzött: Magyarország külpolitikáját eszközként használja a külgazdasági teljesítmény "aládúcolására."

A miniszternek ez az érvelése akkor válik egyértelművé, ha figyelembe vesszük, hogy miközben a külgazdaság prioritását hangoztatja a klasszikus külpolitikával szemben, úgy érzi, hogy egyidejűleg az általa sikeresnek tartott "magyar modell" eredményei közé sorolja az évek óta vitathatatlanul jól működő exporttevékenységünket, amely jórészt a multik kezében lévő autóiparnak köszönhető. (A keleti piacnyitásról és a még igencsak gyerekcipőben járó déli irányultságról csak szólamok ismertek, eredmények alig.)

Csalóka számmisztika

Ha valaki csak a Fidesz-kormányzat tagjainak, és a jegybankelnöknek ezeket az kijelentéseit hallja, olvassa az unortodox gazdaság politika irigylésre méltónak mondott eredményességéről, és hitelt is ad ezeknek a szólamoknak, akkor az akár hátra is dőlhet a foteljában, hiszen Magyarországon minden rendben halad, sőt a legfontosabb mutatók tekintetében sikerességünk az élmezőnybe repítette az országot. Ebben elég gyakran az élen jár Glattfelder Béla (Fidesz) nemzetgazdasági államtitkár, aki maga is hosszú éveket töltött Brüsszelben pártja képviselőjeként, a minap - természetesen az Orbán-kormány megrendelésére - az Európai Parlamentben egy olyan konferenciát rendeztetett meg, amelynek már a címe is árulkodó: "Gazdasági növekedés megszorítások nélkül – a magyar modell.” című konferencián. Az államtitkár azzal dicsekedett, a gazdasági növekedés üteme 2014-ben elérte a 3,6 százalékot, sőt az idei első negyedévében is ugyanilyen ütemben bővült.

A 15 kimagasló oszlop
A miniszterelnök az elmúlt évekből azokat az intézkedéseket nevezte "kiemelkedő oszlopoknak", amelyek szerinte bizonyítják, hogy van a magyarokban kurázsi és az országban fantázia. Megemlítette a gazdasági növekedést, a bővülő foglalkoztatottságot, a nulla közeli inflációt, a nyugdíjak értékének növelését, az adók és a rezsi csökkentését, az óvodások túlnyomó többségét érintő ingyenes étkeztetést, a multik és a bankok közteherviselésben való részvételét, a bankok által megkárosított ügyfeleknek nyújtott állami igazságszolgáltatást, az új alaptörvényt, a politikusok számának felére csökkentését, de a rendőrség számának emelését és Budapest buszparkjának megújítását is idesorolta.Vagyis olyan intézkedéseket említett, amelyeket nehéz egy sorban elhelyezni, de akár értelmezni is. Hiszen a nulla százalékos infláció (sőt, defláció) eléréséhez a kormánynak nem sok köze volt, az a nemzetközi gazdasági környezet hatására állt elő. Az adócsökkentés pedig csak az szja-ra igaz, a többi adófajta (például az áfa) növekedett, és tucatnyi új adót is bevezettek. A bankadót épp most vezetik ki, a foglalkoztatottság pedig jószerivel csak a statisztikákban nőtt.

Természetesen a gazdaságfejlesztésért felelős államtitkár is tisztában volt azzal, hogy ez a növekedési ütem nem tartható, elsősorban azért, mert a beruházások idén visszafogottabbá váltak az elmúlt esztendőhöz képest. Az előző, uniós gazdasági ciklus pénzei gyakorlatilag elfogytak, az újnak a felhasználása pedig csak a második félévben kezdődik meg, mert tudvalevő, hogy a magyar gazdaság növekedésének jószerivel egyetlen motorját az uniós pénzek képezik, feltéve ha képesek vagyunk lehívni ezeket, ugyanis egyre gyakrabban fordul elő, hogy a magyar kormány - a rosszul előkészített projektek miatt - akár 100 milliárd forintos nagyságrendeben képes veszni hagyni uniós pénzeket. De a magyar gazdasági növekedés ütemével való dicsekvés azért is túlzó, mert ha a visegrádi négyek és Szlovénia hasonló adataival hasonlítjuk a magyart össze, akkor még mindig sereghajtók vagyunk a gazdasági világválság óta elért teljesítményünkkel, hiszen csak 2015 tavaszán érte el Magyarország a 2008-as szintet, vagyis hét esztendő kiesett a gazdasági fejlődésünkből!

A számok egyáltalán nem támasztják alá az úgynevezett magyar gazdasági modell sikerességét - mondta a Népszava érdeklődésére Róna Péter. Az Oxfordi Egyetem tanára az MNB hivatalos adataival szembesítette a kormányzati sikerpropagandát. Eszerint a 2010-es kormányváltást megelőzően, márciusban a GDP arányos államadósság 83 százalékos volt, öt esztendővel később, idén márciusban, pedig 85 százalékos. Vagyis a magyar modell fő céljainak egyike, az államadósság elleni háború elbukott. Elbukott mégpedig úgy, hogy időközben "elégettek" 3000 milliárd olyan forintot, amelyet a magán-nyugdíjpénztártagok megtakarításaiból vett el az állam, olyan címen, hogy a magánpénztári rendszer felszámolásával (ez csaknem teljesen sikerült) egyfelől az állam kiadásai csökkennek, másfelől a magánpénztári vagyon felhasználásával a GDP arányos államadósság is csökkenni fog.

Mint látjuk - mondta Róna Péter ezeknek a céloknak az elérése egyértelműen sikertelennek bizonyult. Ha azonban a magyar állampolgárok által lejegyzett államkötvény állományt az adósságból levonjuk, és csak a nettó államadósságot vesszük figyelembe - a már említett időpontokban - akkor még ennél is rosszabb a helyzet - tette hozzá a szakember, ugyanis így öt esztendő alatt tekintélyes növekedést lehetett regisztrálni, 63,2 százalékról 76 százalékra. Ezek a számok fényesen bizonyítják, hogy az Orbán Viktortól oly gyakran elhangzó kijelentés, miszerint nekünk magyaroknak sikerült úgy növelnünk a gazdaság teljesítményét, hogy eközben az államadósság nem növekedett, hamis. Nem sikerült.

Sántít a foglalkoztatási "láb"

Ki ne emlékezne az egymillió munkahely megteremtésének fideszes ígéretére? Manapság ez úgy módosult, hogy az ötmillió foglalkoztatott országa leszünk, és Magyarországon megvalósul a teljes foglalkoztatottság. Az olyan orbáni kiszólásokra viszont nem érdemes szót vesztegetni, hogy a természetes életösztön is arra vezérli a magyarokat, hogy vállalkozzanak, és ezáltal új munkahelyeket teremtsenek. Róna Péter, ismételten csak a hivatalos adatokra támaszkodva arra figyelmeztetett, hogy a munkahelyteremtési adatokkal illik csínján bánni, hiszen az orbáni öt esztendő alatt a versenyszférában mindössze 15 ezer fővel növekedett a munkavállalók száma, ezzel szemben a költségvetésiben 104 ezerrel lettek többen, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hivatalos statisztikai adatok itthoni munkavállalóként veszik számba azt a közel félmilliónyi magyart, akik külföldre menekültek a tisztes jövedelem reményében.

A közmunkásoknak alig van reményük, hogy az elsődleges munkaerőpiacra bejussanak FOTÓ: NÉPSZAVA

A közmunkásoknak alig van reményük, hogy az elsődleges munkaerőpiacra bejussanak FOTÓ: NÉPSZAVA

A közfoglalkoztatottak számának folyamatos növelése is legfeljebb tetszetős számokat eredményez, ráadásul a költségvetésre egyre nagyobb terhet ró a konstrukció finanszírozása. Még a Fidesz-kormányt legfeljebb csak mérsékelt kritikával illető Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, közgazdászként, tehát nem hivatalos véleményként úgy fogalmazott a Világgazdaság múlt pénteki számában, hogy "közmunka a világon mindenhol volt, van és lesz, de ettől senki nem várhatja, hogy az a 6-800 ezer ember, aki eddig sem tudott elhelyezkedni, az most állást talál az elsődleges munkaerőpiacon. Legfeljebb 10 százalék kerülhet vissza" - nyilatkozta Kovács Árpád. Ebből is világosan kiderül, hogy a tömeges munkahelyteremtés is víziónak bizonyult.

Tölgyessy Péter szerint a Fidesz, illetve Orbán Viktor által elképzelt új gazdasági modellt belülről lehet működtetni, de az ország versenyképessége romlik, és hosszútávon probléma, hogy az állam dönti el, milyen irányban fejlődjön a gazdaság, és nem a piac. Az alkotmányjogász a közelmúltban egy konferencián kifejtette, a rendszer nem stabil, a kormánynak vannak kihívói, a magyar parlamentben pedig már arról folyik a vita, hogy ki még nyugat-ellenesebb, ki szorgalmaz radikálisabb változtatást ösztönző politikát. A kérdés az, hogy mikor tér vissza Magyarország a világ trendjéhez, és végre mikor sikerül a hőn áhított felzárkózás. Hasonlóképpen fogalmazott nemrégiben Chikán Attila akadémikus, egyetemi tanár, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere is: Magyarország az elmúlt időszakban eltávolodott a főáramlattól, és saját utakat keresett. Pedig a magyar kultúrában mélyen gyökeredzik, hogy nyugati szomszédaink fejlettségi szintjét tekinti követendőnek. Ha másra vágyunk, akkor kultúraváltozást kell kikényszeríteni.

Előznek a régiós versenytársak

A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése szerint bár a magyar gazdaság 2014 után idén is az EU átlagánál (1,8 százalék) gyorsabban fog növekedni, de a tavalyi bővülési ütem (3,6 százalék) megközelítésére nincs esély, 2,5 százalék körüli ütem valószínű. A GKI a magas, 3,4 százalékos első negyedévi ütem, valamint a kedvező gazdasági várakozások hatására emelte meg korábbi növekedési előrejelzését.

Míg Magyarország tavaly Írország után a második leggyorsabb növekedést produkálta az EU-ban, idén már várhatóan több régiós versenytársa is megelőzi. A magyar gazdaság ugyanis az EU 2015-2016-ban gyorsuló növekedésével szemben minden előrejelzés szerint idén és jövőre is lassulni fog, a prognózisok csak ennek mértékében térnek el egymástól. Az első negyedévben a román, a cseh és a lengyel növekedés is gyorsabb volt a magyarnál, s a szlovák is csak minimálisan maradt el a magyar mögött. A magyar fékeződés mindenekelőtt a beruházások idén várható stagnálásával – s jövő évi visszaesésével - függ össze. A tavaly csúcsukra ért EU-támogatások ugyanis idén aligha nőhetnek már tovább, jövőre pedig az előző európai költségvetés kifutását nem lehet képes ellensúlyozni a következő támogatási ciklus. Az üzleti beruházásokban sem várható élénkülés, a vállalati hitelállomány 2015. március végén kilencéves mélypontjára zuhant. A beruházások az első negyedévben 4,5 százalékkal csökkentek, ami főleg az EU-támogatású szektorokban következett be, de a feldolgozóipar is csak stagnálásra volt képes.

Szerző