Csodálatos az a cinizmus, ahogy a regnáló hatalom törvényes képviselői egyre-másra alakítják saját szájuk íze szerint a törvényeket. Az ilyen fajta nem közmegegyezéssel történő, szakmailag nem megalapozott törvénykezésnek az eredménye szükségszerűen felemás: bár a szándék lehet olykor jó is, de az eredmény kiszámíthatatlan, sokszor lényegében egy-egy piaci szegmens kisöprése, ellehetetlenítése. A legnagyobb gond az, hogy hiába jó adott esetben a helyzetfelismerés, vagyis annak a felismerése, hogy változtatni kell, a megoldás jellemzően katasztrofális. Elég csak a dohányboltokra vagy a vasárnapi zárvatartásra gondolni. A politikai szándék mellett mindig vannak olyan érvek, amelyek jogosak. Nincs ez máshogy most sem, amikor várhatóan heteken belül megszűnik a hazai reklámpiac. Vagy legalábbis megszűnik olyannak lenni, amilyen eddig volt, amilyennek eddig megszoktuk.
A hazai reklámpiac egy élő szervezet, benne a hirdetőkkel, a hirdetéseket megjelentető médiumokkal és a kettő közti szolgáltatókkal: a sales house-okkal, a különböző ügynökségekkel. Ez az organizmus jelenleg életképes. Tudjuk, hogy hol és hova vándorolnak a pénzek, tudjuk azt is, hogy mennyi. Lehet arról vitatkozni, hogy jó-e így, lehet arról vitatkozni, hogy így kell-e ennek lennie, de egy biztos: ami most van, az a piac számára elfogadott struktúra. (...)
