„Let’s go FIFA” – mondta kipirult arccal Sepp Blatter, miután múlt pénteken ellenfele, bin Ali al-Husszein jordániai herceg bejelentette visszalépését a FIFA elnökválasztásán, ezzel a svájci sportdiplomata ötödik mandátumát kezdhette meg a nemzetközi szövetség élén. Blatter úgy viselkedett, mint egy gyerek.
Lihegett, kicsit viccelődött, majd a politikára terelte a figyelmet, mondván, milyen szép pillanat volt, hogy kezet fogott egymással a palesztin és az izraeli szövetség elnöke. Valóban az volt, de ez a FIFA kongresszus nem erről marad emlékezetes. Blatter kicsit még csacsogott, mígnem elismerte, bizony, nagyon izgult.
Úgy viselkedett, mint egy gyerek, aki tovább játszhat a homokozójában, maga teremtette, saját kis világában. Azt ígérte, most aztán minden másként lesz, javítják a szövetség imázsát. Úgy tett, mint aki nem értette meg, miről van szó. Csakhogy a FIFA megítélésének javítása még messze nem elég. A korrupciót kellene kiirtani, de az a kongresszuson is bebizonyosodott, hogy a nemzetközi szövetség mintha állam lenne az államban, olyan sziget, ahol egészen sajátságos viszonyok uralkodnak, ahol nem érvényesek a törvények.
Az Egyesült Államok egy sor latin-amerikai sportvezető és marketinges ellen indított eljárást, de magát Blattert nehéz lesz vád alá helyezni. Hírek szerint Svájcnak sem volt nagyon ínyére, hogy épp az ország területén kellett letartóztatni a FIFA egyes konföderációinak vezető személyiségeit. Bern nem örült annak, hogy rámaradt a piszkos munka elvégzése.
Blatter felemelte a karját, mint a győztes bokszoló a mérkőzés után. „Az állam én vagyok!” – sugallták gesztusai. De hogyan jutott el idáig? Miként vált neve a korrupció szinonimájává? A svájci Valais kantonban, Vispben született 1936-ban. 1959-ben a Lausanne-i Egyetemen gazdaság- és üzlet szakon doktorált.
Már ekkor kezdte átlátni, hogyan lehet felépíteni egy sikeres vállalatot. Ezt követően egy sor munkakört töltött be, egy ideig például Valais kanton turisztikai hivatalában a közkapcsolatok részlegét vezette, majd a Svájci Jégkorong Szövetség főtitkára lett.
A hetvenes évek elején a híres óragyár, a Longines igazgatói tisztségét látta el, illetve tagja volt az 1972-es és az 1976-os olimpia szervezőbizottságának.
1975-ben „ért révbe”, ekkor került a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséghez. Hat éven keresztül technikai igazgatóként működött, majd 1981-től tizenhét éven keresztül a főtitkári tisztséget látta el. Ez idő alatt töviről hegyire megismerte nemcsak a szövetség működését, hanem kiváló kapcsolatokra is szert tett.
Jó viszonyba került Horst Dasslerrel, a FIFA fontos szponzora, az Adidas vezetőjével. Állítólag ő egyengette Blatter útját. Utóbbi mindig is kiválóan kommunikált, s ebbéli adottságait e pozíciójában remekül kamatoztathatta. Megismerkedett nyugati állam- és kormányfőkkel, vagy éppen afrikai diktátorokkal.
1998-ban aztán úgy érezte, elérkezett az ő ideje, s megmérkőzik a FIFA elnöki tisztségéért. Párizsban, az Equinox kongresszusi termében rendezték a FIFA közgyűlését. Ekkor köszönt le Joao Havelange, aki 1974 óta állt a szövetség élén.
A szavazás rendkívüli izgalmakat hozott. A papírforma az UEFA jelöltje, a svájci Lennart Johansson győzelmét vetítette előre. Meglepetésre azonban az első körben Blatter több mint harminc voksot vert kihívójára, aki vissza is lépett. Johansson rögvest a szavazás után gyanús körülményeket emlegetett.
Egy évvel később a brit újságíró, David Yallop „Hogyan lopták el a játékot” című könyvében meglepő értesüléssel állt elő, hogy egy meg nem nevezett közel-keleti uralkodó a FIFA húsz illetékesének fizetett fejenként 50 ezer dollárt, hogy biztosítsák Blatter győzelmét. Az összeget állítólag borítékban kapták meg az érintettek.
Amikor napvilágra kerültek a vádak, Johansson vizsgálatot követelt, amiből aztán persze nem lett semmi. „Hogyan indíthatnék nyomozást magam ellen?” – tette fel Blatter a költői kérdést, részéről a téma ezzel le is volt zárva. Yallop egyébként a könyvben felvetette azt is: mi történt azzal a több milliárd dollárral, amit a FIFA a közvetítési jogokért kapott?
A szerző megállapította, hogy a FIFA vezetői luxus életmódot folytatnak. Ami szintén érdekes, s a mai állapotokra is jellemző: arra nem volt bizonyíték, hogy Blatter tudott volna a csalásról, visszaélésekről.
Miközben a brit szerző könyve igen népszerű volt Németországban, Ausztriában és Brazíliában is, Svájcban betiltották. A botrány később tovább folytatódott. A brit sajtóban ugyanis az afrikai szövetség alelnöke, Farra Ado, aki egyben a szomáliai szövetség élén is állt, 2002-ben azt állította, 100 ezer dollárt ajánlottak fel számára, hogy Blatterre adja a voksát.
Különös módon azonban minden ment tovább a régi kerékvágásban. 2002-ben Blattert újraválasztották a FIFA élére. Pedig már ekkor úgy tűnt, hogy viharfelhők gyülekeznek a feje felett. Korábbi bizalmasa, Michel Zen-Ruffinen akkori főtitkár ugyanis 30 oldalas dokumentumban sorolta, milyen pénzügyi visszaélések történtek a nemzetközi szövetségnél.
A vádak szerint a FIFA marketingpartnere, az ISL csődje 100 milliós kiesést jelentett a szövetségnek, ami Blatter felelőssége is. A jelentést továbbították a svájci hatóságoknak, ám Bern nem találta bizonyítottnak az állításokat. Egy belső vizsgálatot pedig maga a FIFA-elnök állított le.
Tíz évvel később az Európa Tanács olyan jelentést tett közzé, amely megállapította, nehéz elhinni azt, hogy a svájci sportvezetőnek semmi tudomása sem volt az ISL-lel kötött szerződésekről, illetve a csődhöz vezető helyzetről. Blatter megint győzött, Zen-Ruffinent közvetlenül a 2002-es vb előtt váltotta le a főtitkári posztról.
2007-ben Blatternek még csak ellenjelöltje sem volt a FIFA elnökválasztásán, pedig a szövetség akkori 207 tagszervezetéből csak 66 jelölte. (Igaz, mindössze öt jelölés is elég.)
Blatter kifinomult diplomáciai érzékkel építette ki hatalmát. A fejlődő országokat busás fejlesztési programokkal édesgette maga mellé, Afrika és Ázsia a lábai előtt hevert, de Latin-Amerikában is roppant népszerűségnek örvendett. Bár Európával tartott a fegyverszünet, 2010-ben kezdett elhidegülni a viszony, miután nem Anglia, hanem Oroszország kapta meg a 2018-as vb rendezési jogát.
Általános meglepetésre hiába rendelkezik kiváló infrastruktúrával az Egyesült Államok, a 2022-es vb rendezést annak a Katarnak ítélték, amely meteorológiai szempontból is alkalmatlan helyszínnek tűnt. Évekkel később, már csak tavaly derült ki, milyen visszaélések történhettek a 2010-es szavazás során, s hogy egy sor küldött jelentős pénzösszegeket kaphatott az orosz, illetve a katari pályázat támogatása fejében.
Anglia ezután keményen Blatter ellen fordult, aki „rossz vesztesnek” nevezte Londont. Amikor pedig emberi jogi szervezetek szóvá tették, hogy Katarban törvény tiltja a homoszexualitást, Blatter szokásos fekete humorával megjegyezte: a vb-re utazó meleg szurkolók jobban teszik, ha az esemény ideje alatt önmegtartóztató életmódot folytatnak.
A FIFA pénzügyei egyre inkább más sportszervezeteknek is szemet szúrtak. A 2011-es FIFA-elnökválasztást megelőzően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azzal vádolta Blattert, úgy kezeli a pénzügyeket, mint egy háziasszony. Blatter kikelt a vádak ellen. Ketten indultak volna ellene, ám az uruguayi Elías Figueroa azonban visszalépett, mert úgy érezte, nem kapott elég felkészülési időt, a katari Mohammed bin Hamman ellen pedig (1998-ban és 2002-ben még Blattert támogatta) eljárás indult.
Sokan úgy vélték, ha Blatter úriember, elhalasztja a választást. Nem így történt. A voksolást megtartották, így ezúttal sem volt kihívója: a 203-ból 186 szavazatot kapott. Akkor egyébként kijelentette, ha megválasztják, nem indul többet a tisztségért.
Négy évvel később mégis indult, s a következményeket ismerjük. Hiába tartóztatták le a FIFA több vezetőjét két nappal a szavazás előtt, Blattert megválasztották. Ötödszörre is.