Feltűnően megszaporodtak a kormányfő megszólalásai. Hol egy évet, hol öt évet értékel, nem lennék meglepve, ha ősszel tartana külön nyárértékelést is. Nagyot nem lehet bukni vele, csak több lesz a napsütés, mint a hó. Lassan megjelenhetne a napiorban.hu. Nem elsősorban azért érdemes odafigyelni, hogy az ellenzéknek jutó kevés örömöt kihasználva orbánozhassunk egy jót. Fontosabb az, hogy az ellenzéknek kutyakötelessége felkészíteni az országot: az újabb és újabb Orbán-szövegekből kikövetkeztethetően mit hoz a jövő, mit lehet és kell kivédeni.
Orbán beszéd-dömpingjéből az derül ki: különösen hektikus korszak következik, húzd meg – ereszd meg politikával és ideológiával. A kormányfő a konszolidáció ígéretét sugallja, ugyanakkor egyre jobban rákényszerül a keménykedésre. Hol a haza bölcsének nyugalmát, hol a nemzet hadvezérének harciasságát kell arcára erőltetnie. Úgy tervezi: hol a kiegyező Deák, hol a lovát ugrató Perczel Móric szerepében jelenik meg. Kevésbé fennkölten: egyszer a „béke barátja Bagarja” jelmezét ölti majd fel Petőfi művéből, máskor meg „Fejenagyét”, a helység, jobban mondva a haza kalapácsáét.
A Süddeutsche Zeitung a kettős szerep okát is kimondta: „A Jobbik maga előtt hajszolja Orbánt”. Orbán megvalósította a Jobbik programjának nagy részét, mégsem szívta el előlük a levegőt. Van, akinek ennyi már túl sok volt, van, akinek túl kevés. Ráadásul a Jobbik már nemcsak jobbszélről szorítja, hanem cukiskodásával betámadott a másik irányból, középről is. A Fidesz most nemcsak a pár hónap alatt elvesztett közel egy millió szavazója után kapkod, hanem féltenie kell a megmaradt törzsgárdát is. A Jobbik szövegei és gesztusai megfelelhetnek az ő szájuk ízének, hiszen ezt a kosztot kapták a kormánytól is.
Orbán a régi trükkel próbálkozik. Importálja a külföldi vendégjátékaiban már begyakorolt pávatáncot. Beválhat az az itthoni közönségnél is. Egyrészt demonstrálja, hogy mégis csak más, mint a Jobbik, tud olyat, amit azok nem. Képes konszolidálni, és – mint újabban hangoztatta – mégsem szakít Európával. Másrészt azt is bizonyítani próbálja, hogy nemcsak különbözik, hanem hasonlít is a radikális riválishoz, csak éppen igényesebb kiadásban. Egyszerre más és egyszerre ugyanaz. Most ez jön: hol békegalamb lesz - igaz, kicsit hullik a tolla - , hol keselyűként vijjog. Ahogy a kedves választó parancsolja.
Legjobban a Napi Gazdaságnak adott interjúja mutatja meg az új útirányt, ami maga a tudatosan vállalt cikkcakk. Az írás címe sasszé az egyik irányba: „Nem lehet mindig az erő nyelvén beszélni”. Ó, be szép! Igen ám, csakhogy az interjú megjelenési helye maga is csatatér. A Napi Gazdaságot a nagy simicskátlanító hadművelet során jelölték ki az orbánhű erők szócsövének a nyájból elkódorgott Magyar Nemzet helyett. Feltehetőleg ez lesz a „napiorban.hu”. A szöveg most békés, de a testvérháború vérét még nem itta fel a föld.
A „simicskátlanítás” olyan, mint mondjuk a lomtalanítás. Ki kell rakni a lakáson kívülre mindent, ami Simicska, aztán mehet a politikai kukába. Ha Simicskáék építették az M4-et, dobjuk ki azt is. Ha a Simicska-birodalomnak reklámügynökségei voltak, hát tiltsuk be a tévéknél a reklámügynökségek munkáját. (Ha pékségük lett volna, most a kenyér is be lenne tiltva.) Mivel a hozzá közel álló cégek nagy ravaszul aláígérhetnek a pályázatokon, megszületett az új közbeszerzési szabályzás: mostantól nem az ár számít, és a befolyásolási szándék gyanújára hivatkozva bárkit bizonyíték nélkül is ki lehet zárni a versenyből. A Közgép egyik vezetője még a Jégkorong Szövetség elnöki tisztéről is gyorsan lemondott, nehogy megszűnjön az egész sportág. Bayer Zsolt, az egykori hű fegyvertárs egyenesen „S. Lajos elkövető mocskos pofájáról” értekezik, és vizilóhoz hasonlítja a volt barátot. Éppen most olvastam az egyik lapban, hogy amikor Rákosinak elege lett Ortutayból, közölte vele: „a párt kardja voltál, de most visszadugunk a hüvelybe”. Ez majdnem olyan szép, mintha Bayer írta volna.
Belső harcok ide vagy oda, Orbán most pacifikál. Na nem pártbéli riválisait, azoknak világosan megmondja, hogy nekik coki, de kifelé mégiscsak békésebb korszakot ígér. A cikkcakk jegyében azonban valamit kell mutatnia a radikálisabbaknak is. Ez pedig az újabb támadás a „multikulti” ellen. Csakhogy ennek sajátos új értelmezést is ad: a multikulti a különböző vallási kultúrák, „az iszlám, az ázsiai vallások és a kereszténység együttélése”, ez az, amit nem tűrhetünk. „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy Magyarország ettől megmeneküljön.” Van itt néhány aggasztó pont. Magyarországot ma sem csak keresztények lakják, hanem zsidó vallási kultúrában nevelkedett magyarok és szép számmal nem hívők is, akik Európa kulturális gyökerei közül a zsidó-keresztény hagyomány mellett a humanizmus és a felvilágosodás vonulatából táplálkoznak. Hogy is lesz ezzel a konszolidációval, ha már ők se igen férnek a csakis keresztény „unikulti”-ba?
A Napi gazdaságban egyébként a Fidesz egyik ideológusa ezzel a címmel írt cikket: „a magyar jobboldal átépítés alatt”. Kéretik vigyázni, fejünkre eshetnek a téglák!
