Koncz Zsuzsa dalából idéztem a bejegyzés címét, egyik, ha nem a legkedvesebbik dalom. Bizony, az élet nem lányregény. De elkeseredésre semmi okunk, hisz ha józanul élünk, és tesszük szép csendben azt, amit kell tennünk, megkönnyíthetjük a dolgunkat. (...) Az én jelszavam mindig az, hogy közelíts szeretettel embertársaidhoz bárhogyan is érzed magad éppen. Az élet titokzatos. Egyik pillanatról vált a másikra, hogy egyszer örüljünk, máskor meg épp szomorkodjunk egy kicsit. Valósítsd meg azt, hogy bölcs nyugalomban tudj élni ha jönnek a rosszabb napok. Kell mindig valami vagy valaki, amihez vagy akihez fordulhatunk segítségért, ha bajban vagyunk. Az élet szép és csodálatos is egyben. Észre kell tudnunk venni ezt a csodát, s magunk is alkothatunk a napjainkból csodálatos dolgokat, csodálatos érzéseket. "Az élet nem lányregény." - énekli Zsuzsa, s mégis oly szép, hogy még életünk végén, mikor már alig van esélyünk, hogy életben maradhatunk, akkor is foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá, s mindent megteszünk, hogy még élhessünk egy kicsit, itt maradhassunk a többiekkel, akiket útközben nagyon megszerettünk. Ezért is kell megbecsülni életünket, s úgy tennünk, hogy az élvezetes lehessen a számunkra.(...)