- 1993-tól tizenegyszer volt szárszói találkozó, aztán 10 évig szünetelt és két éve újra kezdted. Miért?
- Mert észrevettem, hogy hoppá, megint diktatúrában élek és abból elég volt egy. 2003 után, miután a baloldal volt kormányon, nem akartam azért rendezni találkozókat, hogy különböző lobbisták ügyeskedjenek a kertünkben. Többen azt hiszik, hogy én Szárszóval jól jártam, de mindig ráfizettünk. S mint egy vendéglős, rohangáltam az asztalok között. Jóformán azt sem tudtam, hogy ki van ott. A Gyurcsány-kormány idején rúgtak ki a Rádióból, diplomás fiam meg állástalan volt a szocik nyolc éve alatt. De 2012-ben azt mondták körülöttem, hogy újra szükség lehet Szárszóra. Persze sokan lehurrogtak, hogy ez nem diktatúra, hiszen bármit elmondhatok. Csak mekkora felületen és miből. Az ellenzéki sajtó nyomorog.
- Ha valóban bármit elmondhatsz, akkor mivel igazolod, hogy ez tényleg diktatúra?
- Bruck András is diktatúráról beszél most már elég régóta és a The New York Times is azt írja, hogy ez diktatúra, csak megváltozott eszközökkel. Még Szíriában is - ahol több százezer halott van - adnak már a renoméra és betartanak bizonyos szabályokat, így választásokat tartottak. Nagy élvezettel olvasom a 168 Órában, hátha elképzelhető majd valamiféle összekapaszkodás a Fidesz normális szárnya és a mai demokratikus ellenzék között a Jobbik ellen. Leszámítva azt, hogy az igazi harcos demokratikus ellenzék a Beszélő meg a Hírmondó stábja volt, ez nagyon érdekes koalíció lesz. Mint Marx korában a proletárok és a gyárosok, vagy a kertben a tyúkok és a rókák koalíciója. Az egyik tele pénzzel, a másik koldusszegény. Biztos egyenlők a feltételek. S nem látom a Fidesz normális szárnyát, pedig nemrég operálták a szemeimet. Talán illegalitásban vannak. Azt viszont látom, hogy abba a csapatba, ahol 15 éve játszom, öt éve nem hívnak.
- Bizonyára kiöregedtél.
- Ugyan, az MTK Veterán két bajnokság után most második lett a Fradi mögött, mind a három szezont végigjátszottam. De a másik csapat járja az országot, ám a helyi polgármester szinte mindig szól, hogy Farkasházyt ne hozzák. Akkor most azt képzeld el, hány helyre hívnak Selmeczivel fellépni.
- Ez ettől még nem diktatúra.
- Ezek apróságok, szerény példák, másoknak ezerszer több a baja. Most már nemcsak a nyugdíjakat védik, hanem a festményeket is. Ez bizony diktatúra a javából. 93-ban, az első szárszói találkozón azt mondtam, hogy szellemi polgárháború dúl az országban, Gombár Csaba ezt is túlzásnak tartotta. Sokkal jobban ért hozzá, de az azóta eltelt időszak mintha engem igazolna, hiszen akkor Szárszóra még a túloldalról is sokan jöttek. Most már művészeket is alig hívok. Pedig az első években színészek, filmrendezők sokasága volt ott, az első Orbán-kormány alatt is. Idén senkit sem kényszerítek arra, hogy kifogásokat keressen, zavartan mentegetőzzön. Tudomásul veszem, hogy az egzisztenciája függ tőle. 2013-ban hívtam egy ifjú filmrendezőt, azt mondta, eljön és hozzászól, pár nap múlva felhívott, eljön, de nem szól hozzá. Végül közölte, nem jön el, mert kapott valami pénzt Andy Vajnától. Megértem őt, mert filmeket nem lehet az íróasztal fióknak csinálni. Tehát az a régi vágyam, hogy politikusok, gazdasági emberek, tudósok, művészek találkozzanak a kertemben, mostanában nemigen tud megvalósulni. Bár azért ott lesz Makk Károly, Ragályi Elemér, Lukáts Andor. Akinek pedig még van állása, az a baloldalon már pénzembernek számít.
A helyi polgármester szinte mindig szól, hogy Farkasházyt ne hozzák. FOTÓ: Szalmás Péter/Népszava
- Rajtuk nincs bélyeg?
- Ők bevállalnak, és biztos sokba kerül nekik. Makk Károly nemrég nyilatkozta, hogy nincs rá szükség, mert Andy Vajna ifjú felesége, Palácsik Tímea olvassa most a forgatókönyveket. De hát Makk is fiatal még, csak 90 éves, előtte sok minden.
- És attól, hogy a különböző emberek beszélnek és beszélgetnek a szárszói kertben, megváltozik valami?
- A szárszói találkozó idei jelvényén két tábor megy egymásnak, az egyik azt mondja, hogy erre, a másik azt, hogy m-erre. De szerintem van egy harmadik tábor is, amelyik ma azt mondja, hogy semerre. Na akkor most mi legyen? Van az a régi vicc, hogy a komszomolisták addig harcolnak az erdőben, amíg az erdész ki nem kergeti őket. Bennünket már kikergettek, de azért én még harcolok. Október óta a Fidesz hibát hibára halmoz. Itt meg megy a sírás, rívás, őrület! A Hócipőbe régen kerestük a témákat, ma már azt írjuk össze, amivel anyagbőség miatt nem foglalkozunk. Ennyi baromságot a szocializmusban nem csináltak egy év alatt, mint ami két hét alatt most megtörténik. Az ellenzéki oldalon ma nagyobb az apátia, mint tavaly, amikor a szárszói találkozó egy vesztes választás után volt, egy katasztrofálisan végrehajtott összefogás után. Az idén már nem is merem azt mondani, hogy összefogáspárti vagyok, mert szitokszó lett, miközben a jó összefogást még senki sem próbálta ki, csak a rosszat. Ezért azt mondom, hogy összehozáspárti vagyok. Megpróbálok embereket összehozni.
- Kiket hívtál meg az idén, hogy összehozd őket?
- Ez mindig nehéz kérdés, mert természetesen sokkal több embert szívesen látnék. De érdekesebb, hogy ki miért nem jön el. Van, aki nem ér rá, későn szóltam, ez természetes. Aztán van, aki azért nem, mert nem megy oda, ahol a pártok vannak. Ez persze zsarolás, hogy ne hívjak - jelenlegi vagy volt - pártembereket. Tegyük fel, lemondtak a pártok, kivonultak a parlamentből, hamut szórtak a fejükre. És akkor mi van? Tessék új pártot csinálni! Mi az akadálya? Nem olyan nagy dolog. A Fidesz 1990-92 között 8-ról 40 százalékra tornászta fel magát a népszerűségben. Hát maiak, bizonyítsatok! 98-ban a Hócipő címlapján négy politikus volt: Horn Gyula, Kuncze Gábor, Torgyán József, Orbán Viktor és az volt odaírva: válaszd a legkisebb rosszat. Szerintem ez a választó egyetlen feladata. Ha ábrándozni akar, akkor menjen el a templomba, ott fél óra alatt beígérik neki a boldog túlvilágot.
- Csakhogy az utóbbi években azt láthattuk, hogy a választó nem igazán tud választani.
- Ezzel is választ. Hatodik általános. Ha valaki nem választ, akkor kevesebben is meg tudják választani a legrosszabbat. A tavalyi önkormányzati választás előtt kimentem az utcára agitálni, Tóth József kerületében lakom, és azt akartam, hogy az ő csapata maradjon a XIII. kerületben. De voltak olyan baloldali pártok, amelyek azt mondták, nem is olyan erős. Nem mint MSZP-s volt erős, hanem mint Tóth József. A sok okos mind ül egy elefántcsont-toronyban és osztja az észt, hogy kivel nem közösködik.
- Pedig ma nagyjából ez a helyzet, akár tetszik, akár nem.
- Van egy szemléletes példám. A Simon-ügyön tavaly az MSZP vesztett legalább 5 százalékot. Simon Gábor számláján akkor volt 200 millió forint, miközben éppen akkor tudtuk meg, hogy egy Fidesz-közeli üzletember, a Videoton csapatának tulajdonosa, Garancsi István társaival 100 milliárdot nyert a gáz üzletágon. A 200 milliónak a 100 milliárd az ötszázszorosa. A Hírkeresőn beírtam, Simon Gábor, kiadott 500 találatot azon a héten. Beírtam, Garancsi, kiadott egyet. Az ötszázszor kisebb összegről ötszázszor annyi cikket írtak. Ez egy a huszonötezerhez. Ez a matematikai analfabéták országa, beleértve a sajtót. A korrupció a politikában munkahelyi ártalom. Ma rendszerszintű, intézményesített, Blatter nálunk csak egy tanonc lehetne. Soha ennyit nem loptak. Akkor jön egy rettenetes társaság, fölteszi a kezét, hogy mi még nem loptunk. Nosza válasszuk meg. De hát fognak! Mennyi gazemberséget csinált már a Jobbik? És milyen primitív szövegekkel hódítják meg az embereket?
Interjúnk a következő oldalon folytatódik, többek között Orbán szárszói látogatásával!
