Finn oldalról néhány tucat cipő, míg nálunk Stieber Zoltán emelkedett a magasba szombaton Helsinkiben. Micsoda különbség! A hazai szurkolók e sajátos performansszal követelték Mixu Paatelainen szövetségi kapitány távozását, míg az est hőse, a mérkőzés 82. percében varázslatos – és győztes! – gólt szerző szélső a csapattársak lendítése által indult légi útra. Stieber megdolgozott érte, hogy dobálva ünnepeljék, ugyanis a bombájával másodszor is 1-0-ra vertük a finneket. Ez pedig azt jelenti, hogy az ötödik helyre visszacsúszó északi együttessel már nem nagyon kell számolni, az 1-1-4-es mutató és a négy pont nem sok jót ígér.
Dárdai Pál
Most lesz csak igazán izgalmas a „Megy vagy marad Dárdai Pál?” kérdés. A német sajtó szerint a fiatal edző aligha maradhat a válogatott kapitánya, ugyanis a Hertha nem járul hozzá ahhoz, hogy a jövőben is két lovat üljön meg egy hátsóval.
Saját bevallása szerint Dárdai nem tudja, mi szerepel klubja és a magyar szövetség között kötött megállapodásban. A jövőjéről egy félmondatot ejtett el: „nehéz engem innen kiszakítani, magyar a szívem”.
Nem úgy a meccs után gyermeki örömmel ugráló magyarok esetében. Noha Dárdai Pál sietve leszögezte, még nincs meg a pótselejtezőt érő harmadik hely, a kilátások egyre fényesebbek.
A magyar csapat hat kör után kitartóan üldözi az F-jelű hatos élén álló Romániát és Észak-Írországot (ugyancsak szombaton 0-0-ra végeztek egymás ellen Belfastban), s minthogy szeptemberben éppen ez a két válogatott lesz az ellenfél, akár előzni is lehet.
Dárdai kapitány neve elé lassan valóban
odailleszthető a „csodatévő” jelző, hiszen Gera, Dzsudzsák és a többiek Finnországban is igazolták, valami nagyon kedvező történt velük a Berlinből érkező szakvezető hatására.
A vendégcsapat már a találkozó elején jelentős nyomást gyakorolt a finnekre, egyedül Hradecky kapus ragyogó formáján múlt, hogy nem változott 0-1-re – gyorsan lehetett volna akár 0-2 is – az eredmény.
A mieink többet birtokolták a labdát (53 százalék), többet passzoltak, többet lőttek kapura, s többször is találták el. Finnország alig-alig érvényesült, valós gólszerzési lehetősége voltaképpen egyetlen egyszer akadt, ám a 65. percben az elnyűhetetlen Király kipaskolta Eremenko lövését. S akkor jött a hajrá, a magyar csapat fő „vadászterülete”…
Romániában Dzsudzsák a 82. percben egyenlített, a finnek elleni hazai meccsen Gera a 84-ben villant 0-0-nál, ezúttal pedig Stieberen volt a sor. A Hamburg légiósa villámgyorsan csapott le a finn védők által felfejelt labdára nyolc perccel a befejezés előtt, és jobbal – ez a rosszabbik lába… –, kapásból akkora dugót ragasztott a bal felsőbe, hogy a hazai kapus mozdulni sem tudott.
„Felemelő érzés volt gólt lőni, főleg hogy ez három pontot ért – magyarázta Stieber. – Amiért jöttünk, elvittük Helsinkiből. Nagyon remélem, hogy az ősszel ott folytatjuk, ahol most abbahagytuk, és bár nem szabad egy meccsnél tovább előretekinteni, azt is remélem, hogy versenyben leszünk az Eb-részvételt jelentő első két helyért.”
S, hogy mit mondott a magyar szövetségi kapitány? „Olyan csapatom van, amelyben megbízom – lelkendezett a találkozó után Dárdai. – Büszke vagyok a játékosokra és a stábra is. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, erre lehet alapozni. Keményen dolgoztunk és megjött a munka gyümölcse.”
Itt jegyeznénk meg, hogy Magyarország júniusban 2007 óta nem játszott tétmeccset, mert szinte soha nem tudott nyerni ebben az időszakban, ezért menekült az időpont elől a korábbi sorozatokban. Most viszont az UEFA kijelölte, hogy mindenképpen pályára kell lépni.
„Az eredmény mellett gratulálok a fiúknak azért, mert elképesztő mennyiségű munkát végeztek az edzőtáborban – mondta a magyar válogatott mezét kilencvenötödször viselő Király Gábor. – Mindig nagy kérdőjel volt, hogy szükség van-e ezekre a meccsekre ilyen időpontban. Most úgy hangolódtunk rá erre a találkozóra, hogy egy pillanatra sem engedtünk ki, egyszer sem vettünk vissza. A fáradtságunk a futómennyiségen nem érződött, mindenki tette a dolgát. Türelmesek voltunk, ez is volt a jelszónk, a legvégén pedig Stieber bevágta.”
