Biszku-per - Bizonyítható a felelőssége?

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke szerint megkérdőjelezhetetlen Biszku Béla egykori belügyminiszter, vezető állampárti politikus felelőssége az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban.

Földváryné Kiss Réka az M1 aktuális csatorna szerda reggeli műsorában arról beszélt: Biszku Béla - Kádár Jánossal és Münnich Ferenccel együtt - tagja volt annak a testületnek, amely a perekről, de nemegyszer magukról az ítéletekről is döntött.

Felidézte: Kádár János az 1956. novemberi hatalomra kerülését követő első hónapban megpróbált "valamiféle kompromisszumot kötni a magyar társadalommal", és csak decemberben született meg a politikai döntés a fegyveres agresszióról, majd a perekről.

Megemlítette, hogy a korszakból fennmaradt dokumentumok már rég kutathatók, egyértelműen hitelesek, számtalan közülük szó szerinti jegyzőkönyv, és a megítélésükben is egységesek a történészek, ugyanakkor az összes volt kommunista országban nagy kérdés, hogy "a diktatúra, a pártállam által gyártott iratokat hogy lehet jogállami keretek között értelmezni". 

Földváryné Kiss Réka hangsúlyozta: június 16. két szempontból is fontos a magyar történelemben, hiszen 1958-ban ezen a napon végezték ki - talán az utolsó, zárt ajtók mögött lefolytatott sztálinista kirakatpert követően - Nagy Imre volt miniszterelnököt és társait. Az 1989-es újratemetésük pedig a rendszerváltás talán legszimbolikusabb, katartikus pillanata volt.

A Fővárosi Ítélőtábla június 1-jén kihirdetett másodfokú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és új eljárásra utasított az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt, 94 éves Biszku Béla ügyében. A vád szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában.

Szerző
Témák
Biszku Béla

Ítélet Nagy Imre és társai ügyében

Publikálás dátuma
2015.06.17. 12:00

Az Igazságügyminisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról. Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.

Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére.

A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vádiratálban Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tűdy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus áüamremd megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás. Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította:

Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmait és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildy Zoltán és Maléter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek és cselekvően bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén, a külföldi imperialistákkal szövetségben a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtattak végre.

A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyaniakkor valódi céljaikat elleplezve, demagóg és hazug módon, szocialista jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is.

Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny résztvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a nemzeti kommunizmus kalózlobogójával lépett fel, a felelősségrevonás elől a budapesti jugoszláv követségre szökött.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért: Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre. Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt hatévi börtönre. Maléter Pált halálra. Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet nyolcévi börtönre. Vásárhelyi Miklóst ötévi börtönre ítélte.

Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.

Népszava 1958. június 17.

Szerző

Ítélet Nagy Imre és társai ügyében

Publikálás dátuma
2015.06.17. 12:00

Az Igazságügyminisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról. Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.

Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére.

A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vádiratálban Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tűdy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus áüamremd megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás. Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította:

Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmait és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildy Zoltán és Maléter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek és cselekvően bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén, a külföldi imperialistákkal szövetségben a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtattak végre.

A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyaniakkor valódi céljaikat elleplezve, demagóg és hazug módon, szocialista jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is.

Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny résztvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a nemzeti kommunizmus kalózlobogójával lépett fel, a felelősségrevonás elől a budapesti jugoszláv követségre szökött.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért: Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre. Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt hatévi börtönre. Maléter Pált halálra. Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet nyolcévi börtönre. Vásárhelyi Miklóst ötévi börtönre ítélte.

Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.

Népszava 1958. június 17.

Szerző