A képviselőház tudvalevően már letárgyalta az 1929-30. évi állami költségvetést és átküldte azt a felsőháznak, amely azonban a törvény értelmében magát a költségvetést nem tárgyalja, azon módosítást nem hajt végre. A bizottsági ülésen Bernáth István a mezőgazdaság nehéz helyzetével foglalkozott és hangoztatta, hogy elő kell segíteni a mezőgazdasági népesség szervezkedését is, hogy maga végezzen el olyan föladatokat, amelyeknek elvégzését most az államtól várja.
Ezután Wekerle pénzügyminiszter válaszolt a fölszólalásokra. Utalt arra, hogy az ipari tőke a nyugati ipari államokkal szemben Magyarországon milyen előnyökhöz jut. Így Nyugaton nagyobbak a közterhek és a szociális terhek, nálunk a szociális terhek alacsonyabbak és alacsonyabbak a munkabérek is. A külkereskedelmi mérleg passzivitását le kell csökkenteni az ipar fejlesztésével és a mezőgazdasági kivitel növelésével. Az iparfejlesztés a mezőgazdaság javát is szolgálja. Foglalkozott a hitelkérdéssel és kijelentette, hogy még jóidéig rászorulunk külföldi kölcsönökre. A törekvés az, hogy a rövidlejáratú hiteleket hosszú lejáratuakká alakítsák át, vagyis a jelzáloghitel útját kell egyengetni. Ezután a bizottság az appropriációs javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta, szintúgy a beruházásokról szóló jelentést és a képviselőházban elfogadott határozati javaslatokat.