Törökországból nem lesz diktatúra

Recep Tayyip Erdogan nem érte el nagy célját, nem vált Törökország egyeduralkodó szultánjává. Nem sikerült neki az, ami például Vlagyimir Putyinnak, vagy egy sor volt szovjet tagköztársaságbeli vezetőnek. Törökországban a demokrácia szabályai érvényesültek. Törökország - remélhetőleg - nem alakul át diktatúrává. Hogyan változott meg néhány év alatt Erdogan személyisége, aki a 2000-es években Nyugaton is szívesen látott vendég volt?

Hónapokig börtönben

1998-ban azonban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a Jólét Pártját. Feloszlatták a tömörülést. Tüntetéseket szerveztek a betiltott párt mellett, ezeken Erdogan is többször felszólalt. Az egyik megmozduláson egy a 20. század elején élt török író, Ziya Gökalp versét írta át némiképp, amelyet egy bíróság úgy ítélt meg, hogy erőszakra szólított fel. Ezért tíz hónapos börtönbüntetésre ítélték: 1999. március 24-én vonult börtönbe, de 1999. július 27-én szabadon engedték. Gyors kiengedése ellenére egy súlyos csapás érte: fel kellett adnia polgármesteri posztját, s az ítélet értelmében a parlamenti választásokon sem indulhatott.

Erdogan azonban nem adta fel, s új, az iszlám alapjain nyugvó pártot alapított. 2001-ben hívta életre az Igazságosság és Fejlődés Pártját, az AKP-t, amely óriási fölénnyel nyerte meg a 2002-es parlamenti választást: a szavazatok majdnem kétharmadát szerezte meg. Tudni kell, hogy az iszlamista pártok korábban is népszerűek voltak, Erdogan nevét azonban ekkor már nem csak Isztambulban, hanem más városokban, illetve a hagyományosan konzervatív vidéki fellegvárakban is nagy tisztelettel emlegették.

Miután ekkor még továbbra is érvényben volt a politikától való eltiltására vonatkozó bírósági határozat, az Erdogan jobb kezeként ismert Abdullah Gült tették meg kormányfőnek. 2002 decemberében azonban a választási bizottság szabálytalanságokra hivatkozva új voksolást rendelt el, amelyet 2003-ban meg is tartottak. Ezen már Erdogan is indulhatott, így ő vette át a posztot Gültől.

Erdogan ekkori intézkedéseit Nyugaton is elismerték. Miután hazája egyik prioritásának nevezte Törökország uniós csatlakozását, valóban olyan döntéseket hozott, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Javított a kurd kisebbség helyzetén, s az örmények 1915-ös tömeges meggyilkolása miatt is sajnálkozását fejezte ki. 2009 novemberében azt mondta, egy muzulmán számára tiltott a genocídiumban való részvétel. Erdogan kormányfőként javított az emberi jogok helyzetén, s több jogot biztosított a vallási kisebbségeknek. A kormány például 2 milliárd dollár értékű ingatlan visszaadását biztosította a keresztény és a zsidó közösség számára.

Jelentősen emelte az oktatásra szánt pénzösszegeket, komoly infrastrukturális beruházásokat határozott el. Kormányzása alatt például a törökországi repülőterek száma megkétszereződött. A Török Köztársaságban 1923-2002 között 6000 kilométernyi kétsávos út épült, 2002-2011 között azonban további 13 500 kilométer. A vasúthálózat is gyorsan fejlődött.

A kormány 2006-ban átfogó szociális intézkedéseket léptetett életbe. Ennek értelmében a 18 év alattiak számára ingyenes orvosi ellátást biztosítottak. Erdogant körülbelül 2010-ig Nyugaton is elismerték, s nemcsak az emberi jogok, hanem a gazdaság javítása terén elért eredményeit is. Amint azonban kezdett lelassulni a török gazdaság teljesítménye, s ahogy kezdett bebizonyosodni, hogy Ankarát nem látják szívesen az Európai Unióban, úgy kezdett Erdogan mind jobban elfordulni a demokráciától.

A Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadságot vizsgáló listáján az ország zuhanni kezdett: a 100. helyről a 154. helyen találta magát 179 országból 2014-ben.

Fiatalok mozgalma

Egyre több városi fiatal fordult szembe a kormánnyal, kivált a 2013 májusi és júniusi Gezi parki tüntetések rendőrség általi leverése után. Erdogan mintha egyre inkább burokba került volna. Mind kevésbé fogadta el az övével ellentétes véleményeket. Mintha megrészegítette volna a hatalom. Amikor az igazságszolgáltatás több hozzá közel álló személyiség letartóztatását rendelte el 2013 végén, keményen fellépett a bírák ellen.

Erdogan demokratikus vezetőként indult, de az állandó választási győzelmek hatására egyre jobban kezdett eltávolodni a demokratikus alapértékektől. Miután többször nem jelölhette magát kormányfőként, az elnöki székbe ült át abban a reményben, hogy alkotmányos jogköreit államfőként is gyakorolhatja majd. Értékítélete átalakulását mi sem mutatja jobban, mint elnöki palotájának felépítése. A császárokat megszégyenítő palotában több mint ezer szoba áll rendelkezésére. A monumentális ingatlant több száz millió dollárért építette fel.

Törökország válaszúthoz érkezett. Ha koalíciós kormány alakul, visszatérhet a demokráciához. Félő azonban, hogy komoly, az ország sorsát befolyásoló döntések továbbra sem születhetnek meg Erdogan hozzájárulása nélkül.