A jövő évi költségvetés, amelyre rábólintottak kedden a kormánypárti honatyák: kockázatos. Jelesül azt kifogásolták, hogy a hangzatos elnevezésű Országvédelmi Alapot 100 milliárd forintról 70 milliárd forintra nyesték vissza. A jegybankelnököt és a számvevőszék fejét is a soraiban tudó Költségvetési Tanács egyik tagja sem számít az ellenzék szekértolójának, ennek ellenére Kovács Árpád elnökkel alkotott triumvirátus kétkedő véleményét semmibe vette az előterjesztő nemzetgazdasági tárca. Egy, a demokráciára és az ésszerűségre valamicskét is adó államban, a Költségvetési Tanács véleményét aligha negligálták volna, de hol vagyunk mi már ettől?
Varga Mihály szemfényvesztő módon az "adócsökkentés költségvetésének" nevezte a 2016-ost. Egykor iskolázott közgazdászként számon tartott nemzetgazdasági miniszter sem gondolhatta komolyan, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékpontos csökkentése nyomán örömtüzeket gyújtanak majd a gyárudvarokon, és hálaadó szentmiséken rebegnek imákat a hívők, bár a közelmúlt történéseinek ismeretében ezt sem lehet kizárni. (Benne van a költségvetésben: áldoz az állam a zalaegerszegi Mindszenthy József emlékhely létrehozására, és kormányzati gondoskodás nem marad el azok számára, akik a czestochowai Fekete Madonnát felkeresik, államtitkári kísérettel.)
Az úgynevezett adósságmutatónk jövőre várhatóan csökken, az ebből eredő kockázatokat ellensúlyozni kell, erre szolgálhat majd az Országvédelmi Alap pénzeinek egy része, holott funkciója a rendkívüli eseményekből eredő károk ellensúlyozása lenne. A Költségvetési Tanács nem először kérte a Fidesz-kormánytól: határozza már meg, hogy milyen kockázatokat finanszírozna a tartalékból. Mindhiába. Ez a kérés is pusztába kiáltott szó maradt, amin nem is lehet csodálkozni, mert aligha lehetne törvényesíteni azt a gyakorlatot, hogy az elmúlt öt évben a cég- és bank visszaállamosításokra szánt pénzekhez rendre a tartalékalap leszívása jelentette a forrást. Nem lesz ez másképp jövőre sem.
