Áramló zaj a tiroli hegyekben

Az ember alapvetően - ahogy általában a harmóniát és a szimmetriát vizuálisan – a ritmust keresi a zenében, legyen szó bármilyen korról és műfajról. Ehhez képest a Heart of Noise zenei fesztivál két féle előadót vonultatott fel: az egyik, aki ritmusos (technoid) elemmel játszik, a másik pedig az, aki a ritmust sutba dobva olyan zajzenét, ami az elviselhetőség határát súrolja. A Heart of Noise ugyanis az évtizedek óta létező, ám az egyre ismertebb és több rajongót magába bolondító noise, vagyis a zaj stílus legszínesebb képviselőit hozta el a közönségnek.

Az eseményt idén is a tiroli hegyekkel ölelt Innsbruck városközpontjában rendezték, ami csupán atekintetben szokatlan, hogy ténylegesen a város központi helyén, az óvárostól öt percre, a városcsarnokban tartották iszonyatos hangerővel. Egyébként sok gond nincs a helyiekkel, nem zavarja őket a háromnapos fesztivál, de egészséges számú ellentábor is akad, ugyanúgy ahogy az itthoni Szigetnek, vagy a soproni Volt fesztiválnak. Mivel nem klasszikus kempingezős fesztiválról beszélhetünk, így a „kényelmesebb korúak” is kíváncsiak voltak a rendezvényre: bőven akadtak még az idősebb korosztályból is, a délutáni programokon pedig kisgyermekes családokat is lehetett látni. Tehát az innsbruckiak nem gondolják, hogy az ördögtől való lenne a noise, bár néhány fellépőnél még a tapasztalt fesztiválozó is megrökönyödhetett.

Ilyen volt az Einheit Brötzmann duó, akik szó szerinti zajról gondoskodtak – a hangszereik zöme ugyanis egyszerű szerszámokból, fúróból és kalapácsból állt, némi gitárjátékkal támogatva. Kevésbé látványos, de épp olyan nehezen emészthető produkcióval állt elő a magyar származású Andras Eichstaedt analóg elektronikus zenéjével. Persze jöttek a „könnyebb” előadások is, az idei fesztivál húzóneve The Bug volt, aki a dub, dubstep és az ipari hip-hop műfaj elismert képviselője.

A fesztivál tehát nem feltétlenül egy műfaji „skatulyán” alapul, a szervezők célja: megtalálni és bemutatni az alternatív műfajokat és impulzusokat, a jelenlegi zenei és kulturális evolúciót.

Forrás: Heart of Noise Facebook/Linda Moll

És a kultúrát komolyan is gondolják, ugyanis nem csak zenéről volt szó: filmek és vizuális anyagok, a fúziós médiaművészet jelenik meg a fellépések közben, így végül egy-egy koncert nem csupán koncert marad, hanem előadás, egy performansz. Az egyik legkitűnőbbet a bécsi Alkalmazott Művészeti Egyetem (Universität für angewandte Kunst Wien) diákjai adták elő, akik egy különleges textil építményt olvasztottak egybe még kivételesebb vizuális technikával és zajjal.

Az összes skatulyát a fesztiválnyitó Alexander Marcussal törölték el végképp: a berlini szimbólummal, aki nagy adag német humort és modern elektronikus klubzenét hozott a részvevőknek.  

„A helyi művészeknek és a művészeti csoportok munkájának köszönhető, hogy elvezettek minket arra a pontra, hogy meg merjük valósítani a saját fesztiválunkat” – hangsúlyozta a három szervező, Christian Koubek, Bobby Rajesh Malhotra és Stefan Meister. Éppen emiatt a Heart of Noise-nak az a célja, hogy hangsúlyozza a jelenlétét, a helyi és a nemzeti felhozatalt és a jelenlegi releváns újításokat a művészetben és a zenében. Ezen túl a fesztivál a helyi művészeknek nem csak arra ad lehetőséget, hogy megosszák a színpadot saját bálványaikkal, hanem arra is, hogy kapcsolatokat építsenek a nemzetközi piaccal, hogy részt vegyenek a fejlődésben és, hogy egyre inkább elérhetőek legyenek a folyamatosan növekvő közönség számára.

„Ahogy minden évben, idén sem felejthetjük el azt, hogy az élő show nem csak izgalmas, meditálós, elvont performansz, hanem sokkal inkább élmény, intenzitás, előzmény- és példanélküli. A hang és a színek: ez a Heart of Noise” – fogalmaztak.