Cseppfolyós demokrácia

Ha jól értem a Freedom House minap nyilvánosságra került értékelésének summázatát, akkor úgy látják, Magyarország kifelé „tipeg” az európai közösség demokratikus társadalmából.

Amerikából nézve cseppet sem szimpatikusak mindazok a változások, amelyeket az orbáni illiberalizmus egyre következetesebben képvisel, minden döntése visszalépést jelent a rendszerváltáskor elindult demokratizálódás folyamatában. Orbán Viktor újabb sallert kapott, a jogvédő szervezet tanulmányának készítői úgy látják, hogy az elmúlt öt évben – a Fidesz kétharmados győzelme óta –, a közép-európai térségben a kormányzat erőszakos nyomulása nálunk nyirbálta meg leginkább a szabadságjogokat. Amíg a kilencvenes években még a térség mintaállamaként tekintettek ránk, ebben az évtizedben már egy sorba kerültünk a balkáni országokkal, s ha így folytatjuk, rövidesen Oroszország és a volt Szovjetunió ázsiai „köztársaságai” szintjén emlegetik majd a magyar, egyre unortodoxabb demokráciát.

Azon is illene elgondolkodniuk a Fidesz-KDNP hangadóinak, hogyan lehetséges, hogy a nemzetközi közvélemény szerint a magyarországi demokrácia 2006-ban érte el csúcspontját. Nem akkori ellenzékben megélt régi sérelmeiket kellene ismételgetniük, nem az általuk feltüzelt gyújtogató, követ dobáló tömegek ellen joggal - vagy a jogon is túllépve - fellépő rendőrségre mutogatni, hanem a „teljhatalom” birtokában elkövetett állami jogsértéseken elgondolkodni.

Mert az egész világot nem lehetett félrevezetni. Ahelyett, hogy szilárdulna, nálunk egyre cseppfolyósabbak a demokratikus jogok: parlamenti eszközökkel tiportak bele az alkotmánybíróság jogaiba, az emberi méltósághoz és a tulajdonhoz fűződő, a demokráciában legszentebbnek számító jogokat sértették meg, durván belegyalogoltak a média szabadságába, s attól sem riadtak vissza, hogy a választási rendszert a maguk érdekei szerint formálják. Aztán következett a civil szervezetek elleni hadjárat, s ki tudja mi lesz a következő.

A világ tiltakozhat. A nemzetközi szervezetek lepontozhatnak. Az európai testületek mindenféle határozatot szövegezhetnek. Ettől a magyar kormányfő nem lesz a demokrácia híve. Neki más tervei vannak.

2015.06.26 08:05

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13