Változások szele Venezuelában

Sikerrel járt a venezuelai ellenzék: éhségsztrájkoló vezetőik kikényszerítették a parlamenti választások kiírását. A félidős voksolás mindenképpen idén lett volna esedékes, ám az ellenzékiek attól tartottak, hogy Nicolás Maduro kormányzata nem akarja megtartani a szavazást. A caracasi kabinet ugyanakkor igyekezett magának kedvezni az időzítéssel: a máig bálványozott néhai elnök, Hugo Chávez első választási győzelmének időpontjára, december 6-ra írták ki a voksolást.

Heves viták zajlottak tavaly az ellenzéki összefogás pártjai között, hogy utcai megmozdulásokkal vagy inkább a parlamenti utat betartva próbálják kikényszeríteni a változást a káosz szélén táncoló, jó ideje gazdasági válsággal küszködő országban.

A 2014 februári ellenzéki tüntetések erőszakba torkolltak, az utcai felvonulások egyik vezéralakja, Leopoldo López önként feladta magát a rendőrségen, azóta börtönben ül. A tüntetések első évfordulóján őrizetbe vették Caracas tavaly újraválasztott népszerű polgármesterét: Antonio Ledezmát azzal vádolták meg, hogy puccsot akart végrehajtani a „bolívari szocializmus” útján haladó, populista kormányzat ellen.

Ugyancsak katonai börtönbe vetették Daniel Ceballost, San Cristóbal város polgármesterét. Ceballos volt az, aki valamennyi politikai fogoly szabadon engedését és a parlamenti választások kiírását követelve éhségsztrájkot kezdett. Leopoldo López, s később még vagy százan csatlakoztak. Ceballosnak végül egészségi állapota miatt fel kellett adnia a koplalást, Leopoldo López azonban kitartott, 15 kilót fogyott egy hónap alatt. A Harvardon végzett, jóképű közgazdász országosan ismert lett, a radikális politikus alighanem népszerűbb most, mint az ellenzék közös elnökjelöltje, a mérsékelt Henrique Capriles.

A venezuelai ellenzékiek tiltakozó akcióját nagy nemzetközi figyelem kísérte. Több latin-amerikai vezető, az Európai Unió és az Egyesült Államok is sürgette, hogy Caracas hirdesse ki végre a voksolás időpontját. A volt kolumbiai és a hajdani bolíviai elnök, Andrés Pastrana és Jorge Quiroga Venezuelába utazott, hogy a foglyok egészségi állapotáról tudakozódjon, majd Ferenc pápához írt levelükben sürgették a Vatikán közbenjárását.

Caracasba látogatott a volt spanyol szocialista kormányfő, Felipe González is, ám csak a foglyok családtagjaival sikerült találkoznia, mivel a Maduro-kormányzat nem engedte meg, hogy magukkal a politikai bebörtönzöttekkel szót válthasson.

A nemzetközi nyomás alá helyezett venezuelai rezsim mindeközben kísérletet tett arra, hogy rendezze elmérgesedett viszonyát az Egyesült Államokkal. John Kerry amerikai külügyminiszter egyik tanácsadója, Thomas Shannon több fontos háttértárgyalást is folytatott a venezuelai kormányzat képviselőivel, kétszer járt Caracasban, majd harmadik alkalommal a haiti fővárosban, Port-au-Prince-ben tárgyalt Delcy Rodríguez külügyminiszterrel és Diosdado Cabello parlamenti elnökkel, akit az államfő után Venezuela második emberének tartanak.

A megbeszéléseket követően Maduro elnök bejelentette: nem kizárt, hogy helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat. Amerikai részről is pozitív hangnemű tárgyalásokról számoltak be. Venezuela és az Egyesült Államok 2010 óta nem cserélt nagykövetet. Chávez halálát követően a washingtoni kormány sikertelenül próbálkozott a viszony rendezésével, s Maduro idén egyenesen azzal vádolta meg Washingtont, hogy puccsot akar kirobbantani országában.

Az Egyesült Államok több venezuelai kormánytisztviselőtől megvonta az amerikai vízumot, s befagyasztotta számos venezuelai állampolgár amerikai kinnlevőségét – mire válaszként Venezuela vízumkényszert vezetett be az amerikaiak számára. Cabello házelnök ellen egyébként az Egyesült Államokban drogcsempészet és pénzmosás vádjával vizsgálat folyik. Bármennyire elmérgesedett is a viszony, a venezuelai kőolajexport a politikai viharok idején sem szüneteltek.

Venezuela az Egyesült Államok harmadik legfontosabb kőolajszállító partnere, s Washington a békés politikai átmenet reményében, a venezuelai gazdasági összeomlást elkerülendő szorgalmazza a párbeszédet.

A választási szövetségbe tömörülő ellenzéki pártok most abban bizakodnak, hogy a decemberi parlamenti választásokon másfél évtized után újra többségbe kerülhetnek a törvényhozásban. Egy áprilisi felmérés szerint a kormányzó Venezuelai Szocialista Egységpárt (PSUV) a voksok 25 százalékát kapná meg, míg az ellenzék 45,8 százalékra számíthatna.

Nicolás Maduro népszerűsége meg sem közelíti az elhunyt Chávezét, a kőolajár-csökkenés tovább rombolta az egyébként is alapvető gondokkal küszködő venezuelai gazdaságot. Az állandósult áruhiány, az elszabadult infláció teljes bizonytalanságot, rossz közhangulatot teremtett. Úgy tűnik, ha valóban összefognak az ellenzéki pártok, elindulhat valamiféle változás Venezuelában.