Eddig azt hittem, a dohánynak csak annyi köze van a sajtóhoz, hogy nagyapáink olykor újságpapírból sodorták az olcsó cigarettát. A dohány és a nemzetstratégia között meg még ennyi kapcsolatot sem tudtam volna kimutatni.
Hát már megint nagyot tévedtem! Így aztán ne csodálkozzam azon, hogy megint lemaradtam valami jóról. Nem lehettem például felügyelőbizottsági elnök a dohánybiznisz nagy nemzetközi mamutcége, a röviden BAT-nak becézett British American Tabacco magyarországi vállalatánál. Pedig a szempontoknak akár meg is felelhettem volna, majdnem úgy, mint a posztot elnyert Lánczi Tamás, aki mellesleg Habony Árpád egyik médiacégének ügyvezetője. A BAT készségesen el is magyarázta: olyan embert kerestek a szép pozícióra, „aki egészséges életmódot folytat, nem dohányzik, átlátja a hazai társadalmi folyamatokat és nincs dohányipari előélete”. Isten bizony egészséges vagyok, mint a makk, soha életemben nem dohányoztam, a szagát is utálom, nincs dohányipari előéletem és itt élek a hazai társadalmi folyamatok kellős közepén. Igaz, nem dolgozom kormány közeli médiacégnél, és úgy látszik, a dohányüzletben újabban ez is kell az üdvösséghez.
Újabban, pontosabban azóta, hogy a Simicska-háború kitörése után a Hír TV, a Magyar Nemzet és társaik helyett lázas gyorsasággal új, megbízhatóbb médiabirodalmat kellett összekalapálni. A biztonság kedvéért nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. Az egyiket „Modern Média Group” néven Habony körül, a másikat a Magyar Nemzet utódaként kijelölt Napi Gazdaságnál. Érdekes módon az utóbbiba is beszivárgott a dohányfüst. Sánta János, a szintén dohányban utazó Continental vezére hirtelen felindulásból egyszer csak megvásárolta a Napi Gazdaság közel 50 százalékos tulajdonrészét. Gyanítom, ő sem staubot akar sodorni belőle.
Eddig nem tudtuk, hogy Sánta sajtóban is utazik. Na persze kormány közeliben, hiszen nem bolond. Nyilvánvaló, hogy a háborúhoz, meg a médiához, no pláne a politikai háborúra szánt médiához pénz, pénz, pénz, vagyis dohány, dohány, dohány kell. Úgy látszik, akik az új sajtóbirodalom finanszírozásán gondolkodtak, nem erőltették meg nagyon a fantáziájukat. Ha „dohány” kell, akkor szerezzük meg a dohányból. Nagyon úgy tűnik, a dohánybizniszből készülhetnek a pénzt átcsorgatni a lojális sajtóba. Lehetnek, lesznek is még egyéb források, de ebből máris sok vödörrel lehet meríteni. Hiszen arról is gondoskodtak, hogy a médiával barátkozó két dohánycég: a BAT és a Continental búsás állami üzlethez jusson.
A két cég közösen nyerte el az év üzletét: a dohány-nagykereskedelem kizárólagos jogát. Ami több mint 500 milliárdos piac, évi 10 milliárd körüli törvényben garantált, kockázatmentes profitot hoz. Ebből a 10 milliárdnyi talált pénzből igazán csuroghat egy kicsi mindkét vazallus sajtóbirodalomba. Annál is inkább, mert - hogy maradjunk a dohány világában – bagóért kapták az üzletet. A nagykereskedelem kizárólagos jogáért, a több ezer trafik ellátásának monopóliumáért a 10 milliárdos haszonból idén összesen tíz milliót, utána évekig 100 milliót és később is csak 600 millió forint koncessziós díjat kell fizetniük. Gyanítom, hogy amit az állam „elfelejtett” beszedni tőlük a jobb kezével, azért majd titokban tartani fogja a bal markát. Az mehet majd az udvari médiába.
Persze nem ment ez csak úgy ripsz-ropsz. Munka van ebben kérem! A színjáték első felvonása tavaly karácsony előtt került bemutatásra. A trafik törvény csak szűzlányok ábrándos hímezgetése volt ahhoz képest, amit az ekkor elfogadott, a dohány-nagykereskedelem állami monopóliumáról szóló törvény jelentett. A kispályás játszogatás után itt már a nagyvadaké volt a terep. Az állam által „megbízhatónak” kijelölt egyetlen vállalat nyerhette el a teljes nagykereskedelem jogát, eszik, nem eszik, a trafikok a jövőben csak tőle vásárolhatnak árut. Az eddig dohányértékesítéssel foglalkozó sok kisebb-nagyobb cég persze tiltakozott, folyamodott, demonstrált. Ez volt az az emlékezetes eset, amikor a tüntetőktől kapott csokoládét a kormányfő mosolyogva elfogyasztotta, miután oda sem nézve tépte szét a csokipapírt a megélhetését a törvény miatt elveszítő miskolci család négy gyerekének képével. A törvény remekül sikerült: a kormány által választandó majdani kiváltságost felmentették az iparűzési adó alól, profitját és árrését garantálták, engedélyezték, hogy szemben a trafikosok 15 napos fizetési határidejével ő két hónapig forgathassa a beszedett pénzt.
A második felvonásban tovább egyengették az utat. „Nemzetstratégiai ágazattá” minősítették a dohány-nagykereskedelmet, akkor pedig se verseny, se pályázat. A harmadik felvonásban bejelentették, hogy pályázni ugyan nem lehetett, de egyetlen ajánlat – véletlenül a BAT és a Continental konzorciumától – mégiscsak érkezett, amit gyorsan el is fogadtak.
De mindig vannak akadékoskodók, akik elrontanák a heppiendet. A váratlan utójátékban a mellőzött cégek tízszer akkora koncessziós díjat ajánlottak, új, nyilvános eljárást kérve. Ugyan már! Közölték, a dolog már eldőlt. Nix ugri-bugri. Hiába, a dal is úgy szól: „Egy kis cigaretta, valódi finom”. Legfeljebb csípi a szemünket.
