Sok ovis kis helyen is elfér?

Publikálás dátuma
2015.07.04. 07:13
Minden önkormányzatnak kötelessége lenne az óvodáját finanszírozni, megfelelő számú óvónőt, dajkát alkalmazni FOTÓ: THINKSTOCKS
Szeptembertől már három éves kortól lesz kötelező óvodába íratni a gyerekeket, a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint akár 10-15 ezerrel is növekedhet az óvodások száma. Sok helyen azonban már most maximális kihasználtsággal működnek az ovik, a férőhelyhiány még ma is gond, a korábban tervezett 30 ezer helyett 2013-tól csak háromezer férőhellyel bővült a rendszer. Az óvónők szerint a nagy csoportlétszám ellehetetleníti a pedagógiai munkát.

A nyáron sem lehet nyugalmuk a tanároknak, ám nemcsak a közép- és általános iskolákban, de az óvodákban is aggódnak a pedagógusok: az óvónők attól tartanak, hogy a szeptembertől bevezetésre kerülő, hároméves kortól kötelező óvodáztatás az intézményekben jócskán megemelheti a gyereklétszámot, ez pedig azokban az ovikban jelenthet problémát, amelyek már most is férőhelyhiánnyal küszködnek.

A szabályozás azokra a gyerekekre vonatkozik, akik 2012-ben születtek, és idén augusztus 31-ig betöltik harmadik életévüket. Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint az új rendszer 10-15 ezerrel is növelheti az óvodások számát, ám szerinte ez nem jelenthet problémát, hiszen - mint mondta - "férőhelyünk több van, mint amennyi óvodás lesz".

Való igaz: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2014-2015-ös tanévre vonatkozó adatai szerint országosan 380 346 a férőhelyek száma, míg óvodába összesen 321 494 gyerek jár. Ha az óvodások számát az óvodai férőhelyekhez viszonyítjuk, az mintegy 85 százalékos kihasználtságot eredményez - úgy tűnik tehát, hely már most is van bőven.

Az adatok azonban csalókák. - Van alapja az óvónők félelmének, ott valóban problémák adódhatnak, ahol az új rendszerhez szükséges feltételeket még nem teremtették meg - mondta Verba Attiláné. A Pedagógusok Szakszervezete óvodapedagógiai tagozatának vezetője szerint bár az adatok azt mutatják, az országban van elég férőhely, a helyhiány problémája nem országos, sokkal inkább regionális.

- Az a baj, hogy nem ott van több férőhely, ahol több gyerek van. A fővárosban, Pest megyében, valamint a nagyobb városokban van a legnagyobb gond, a csoportlétszám sok helyen meghaladja a köznevelési törvényben meghatározott maximális 25 főt - mondta a tagozatvezető.

A létszámmaximum meghatározásánál a csoportszobák alapterületét is figyelembe kell venni, a mostani szabályok szerint egy gyermekre két négyzetméterrel kell számolni - ha a terem nagysága megengedi, a csoport nagysága maximum 30 főre növelhető -, ám a vs.hu szerint például Szigetszentmiklóson úgy határozott az önkormányzat, egy gyereknek elég lesz másfél négyzetméter is. Az erről döntő testületi ülésen az is felvetődött, hogy így egy gyerekre kisebb hely jut, mint a közeli tököli börtön egy rabjára -írta a hírportál.

A legutóbbi adatok szerint az átlagos csoportlétszám 21,7 fő, ugyanakkor évről évre növekedett a 25 főnél nagyobb csoportok száma: 2011-ben a csoportok 34 százaléka, 2012-ben már 36 százaléka működött a törvényi határt meghaladva. Igaz, a kormányzat 2013-tól férőhely-bővítési akcióba kezdett, ám Verba Attiláné szerint ez nem olyan ütemben történt, ahogy azt eredetileg tervezték.

Hoffmann Rózsa, volt oktatási államtitkár akkor azt nyilatkozta, a rendszer sikeres működtetéséhez 2014-ig 30 ezer új férőhelyet kellene létrehozni. A KSH adatok szerint azonban a 2012-2013-as tanévtől a férőhelyek száma csupán mintegy háromezerrel növekedett. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter 2016 végéig további kétezer férőhely kialakítására tett ígéretet, ám még ez is jócskán alulmúlja a korábbi terveket.

Érthető tehát az óvodapedagógusok aggodalma, a helyhiány és a magas gyereklétszám a pedagógiai munkát is megnehezíti - sokan attól tartanak, hogy az óvodák gyermekmegőrzőkké válnak. - A mostani évet 26 fővel csináltuk végig, nem volt egyszerű. Ha szűkösen vagyunk egy teremben, az stresszhelyzetet teremt a gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Úgy gondolom, a nevelésben inkább a mikrocsoportos foglalkozások vezetnek célra.

Ám a szükség ráviszi az óvodák vezetését, hogy kitolják a létszámot, még akkor is, ha szűkösen lesznek a csoportban - mondta Verba Attiláné. Problémát jelenthetnek a csoportelosztások is, sok óvodában ugyanis megszüntették a kis- és nagycsoportokat, a különböző életkorú gyerekekből pedig egy nagy csoportot hoztak létre - mutatott rá Keszei Sándor.

A Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke úgy véli, az önkormányzatok így akarnak az óvodapedagógusokon is spórolni. - Minden önkormányzatnak kötelessége lenne az óvodáját finanszírozni, megfelelő számú óvónőt, dajkát alkalmazni. Ennek ellenére a működéshez szükséges felszereléseket - vécépapírt, szappant, ágyneműt - gyakran a szülőknek kell biztosítaniuk, pedig ezeket nem rájuk kellene áthárítani - mondta.

Novák Katalin államtitkár szerint a három éves gyerekek kötelező óvodáztatásának célja, hogy segítse a gyerekek beilleszkedését, illetve a szülőket is segíteni szeretnék, hogy elhelyezhessék a gyerekeket. Verba Attiláné szerint sok szülő reggeltől estig dolgozik, a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése miatt pedig gyakran a nagyszülők sem tudnak az unokákra vigyázni.

Ha valaki mégsem akarja még óvodába járatni gyermekét, 3-4 éves korig kérhet felmentést, ezt az óvodavezetőnél kell kérelmezni. Keszei Sándor úgy véli, a gyerekelhelyezés és a szülők megsegítése szempontjából a kötelező óvodáztatási korhatár csökkentésének nincs értelme, mert akik nem tudják megoldani gyermekeik elhelyezését, eddig is beírathatták őket az oviba. "Ez az egész kötelezőség egy nagy csapás" - mondta.

Szerző
Frissítve: 2015.07.03. 21:49

Halotti torna a felsőoktatásért

Huszonegy alapszak, harminchét mester- és két osztatlan képzés 2016-ra való megszüntetése és a felsőoktatási törvény módosítása ellen tüntet vasárnap a Kossuth téren a "Ne szűnjön meg a 'ELTE TáTK - Veszélyben vannak az egyetemeink'' Facebook-csoport. Az este hétkor kezdődő ''Halotti tornán'' performansz és beszédek is lesznek, ''ahol a kormánytagoknak öltözött válogatott és az egyetemek focicsapata fog összecsapni egymással''. A parlament hétfői ülésén dönt a felsőoktatási törvény módosításáról.

Szerző

Zugló akkor sem nem akarja a Liget projektet

Mondhatnánk, állatorvosi ló a Liget-projekt, ha nem volna megszámlálhatatlanul sok állatorvosi négylábú a mai magyar világban. De mégis: adva van Zugló, amelynek lakosságát talán a legközvetlenebbül érinti a Városliget tervezett beépítése, a sokat vitatott Múzeumi Negyed. A kerület azonban nem sokat tehet a saját lakosaiért, mert a Városliget a fővárosé, a negyed pedig kiemelt kormányberuházás.

Zugló nem akarja, hogy a kormányzati Liget-projekt nyomán megépüljön a Múzeumi Negyed. A CivilZugló Egyesület eddig tízezer aláírást gyűjtött azért, hogy megakadályozza a Városliget beépítését és még folytatja az aláírásgyűjtést. Várnai László, az egyesület elnöke szerint hosszú távú városfejlesztési szempontból alapvetően elhibázottnak tartják a kormányzati terveket, a tiltakozást pedig azért is indokoltnak látják, mert a fővárosi közgyűlés egyik bizottsága a közelmúltban beleegyezett az építési területek megnagyobbításába. Várnai szerint a projekt legnagyobb hibája a parkba tervezett épületek nagy száma és mérete. Példaként említi, hogy a Nemzeti Galéria új épületének tervein négy méter magas embereket tüntettek fel, hogy az épület kisebbnek tűnjön. A kerület lakónak nagy része tiltakozik, de meglehet hiába: miután a Városliget a főváros tulajdona, a negyed pedig kiemelt beruházás, a kormányzat azt tesz a Városligettel, amit csak akar.

Tóth Zoltán választási szakértőt arról kérdeztük: a nyögésnél többet tehet-e a lakosság, amikor még annak sincs semmi esélye, hogy bármilyen szintű népszavazáson hallassa a hangját.

Két csoportba sorolnám a népszavazásokat - mondta a szakértő. - Az elsőben jogi kérdésre jogi választ ad a nép, vagy érvényesen, vagy érvénytelenül. Az első esetben a következmény egyértelmű: a végeredmény kötelező a politika számára. A második esetben a politika azt tesz, amit akar. Puha véleményező, vagy véleménynyilvánító népszavazásnak nevezem, ha akár hárommillió polgár állást foglal valamivel kapcsolatban, ami jogilag ugyan nem kötelezi a politikát semmire, de a hatalom helyesen akkor cselekszik, ha nem hagyja figyelmen kívül a közakaratot. Még puhább véleménynyilvánítás a közvélemény-kutatás, vagy annak akár az a formája, amelyet a kormány az úgynevezett nemzeti konzultációval csinál, amit lehetne akár tisztességesen is végezni, ha a végeredmény nem volna titkos, ha a kérdőívekre adott válaszokat hitelesítve nyilvánosságra hoznák - és ha a politika nem egy eleve eldöntött kérdést igazolna utólag.

Vannak országok, ahol elektronikus szavazásokat tartanak és az emberek még fizetnek is azért, hogy elmondhassák, amit akarnak. Franciaországban például tíz eurót azért, hogy kit jelöljenek a szocialista párt elnöknek. Az elektronikus népszavazások amúgy a közvetlen demokrácia jövőbeni eszközei lehetnek. Itt nem kell hitelesíttetni a feltett kérdéseket, elég egy hitelesített megállapodás az internetszolgáltatóval, hogy egy IP-címről csak egy szavazatot fogadnak be az összesítéshez és a csalást máris kizárták. Jogilag ez sem kötelez senkit semmire, de azért, ha holnap, mondjuk Zugló polgármestere kihirdeti, hogy ilyenformán mondjanak véleményt a kerületi vagy akár a budapesti polgárok a Liget-projektről, és több százezer nemleges válasz jönne, talán a kormány is meggondolná magát. Ha pedig nem, szembe kellene néznie azzal a több százezer szavazattal, amelyet nem vesz figyelembe, s amelynek leadóit elveszítheti potenciális támogatói közül - mondta lapunknak Tóth Zoltán.

A zuglói polgármesteri hivatal már eddig is többször hangot adott annak: ellenzi a Liget-projektet. Úgy tudjuk, konkrét jogi lehetőségeket mérlegelnek és ezek részleteivel hamarosan a nyilvánosság elé állnak.

 Európai minták

Az Európai Unió országaiban az alkotmány garantálja a népi kezdeményezések megtartásának lehetőségét, az azonban országoktól függ, mennyire élnek ezzel.

A referendumok őshazája Svájc, a népszavazás az országban a XIX. század óta a konszenzusos demokrácia egyik legfontosabb eszköze. 1848 és 2006 között 543 referendumot rendeztek Svájcban - ezek több mint felét az utolsó 35 évben. A referendumok egyfajta vétót is jelentenek, mert így lehet megsemmisíteni a parlament által elfogadott törvényeket. Népszavazást akkor írhatnak ki, ha a kezdeményezéshez megszerzik 50 ezer polgár aláírását, vagy száz napon belül nyolc kanton támogatását. Népszavazást rendezhetnek például egy adott kanton költségvetéséről is. Svájc a világon az egyedüli ország, ahol az elfogadott regionális büdzsét felülbírálhatják a polgárok. A népszavazásnak többféle változata létezik; kötelező referendumot rendeznek, ha a parlament módosította az alkotmányt. Ugyanakkor a "kezdeményező", vagy "fakultatív" népszavazás eredményét is be kell építeni a törvényekbe.

Olaszországban félmillió aláírás szükséges mind az alkotmányozó, mind a törvényhozó népszavazás kiírásához. Referendumot írhatnak ki az alkotmány módosításánál, vagy a törvények megerősítéséért. Törvényhozó referendumot eddig 14 alkalommal rendeztek.

Németországban ritkák a népszavazások, szövetségi szinten pedig nem is léteznek, 1949 óta egyetlen referendumot sem tartottak. Népszavazást kell ugyanakkor kiírni a tartományok határainak megváltoztatása esetén. Tartománytól függ, mennyire népszerű a népi kezdeményezés; Hessenben, Bajorországban, valamint Berlinben ismert a kötelező népszavazás fogalma. A tartományi parlament is visszahívható, ha a referendumon kellő többséget kap a kezdeményezés.

Franciaországban az V. Köztársaság alkotmányának 1958-as életbe lépése óta több referendumot tartottak, elsősorban az alkotmány módosításáról. De lehetséges például népszavazás kiírása új uniós tagországok csatlakozásáról - Párizs népszavazást helyezett kilátásba Törökország esetleges uniós integrációjáról is. Az európai alkotmányt elutasító 2005-ös népszavazás kis híján kormányválságot idézett elő.

Horvátországban is egyre népszerűbb a népszavazás intézménye. Olyannyira, hogy népszavazást kezdeményeznek a referendum intézményéről. A civilek kérdése így hangzik: "Egyetért-e Ön azzal, hogy 200 ezer aláírás elég legyen a népszavazás kiírásához?" és "Egyetért-e Ön azzal, hogy bárhol lehessen aláírásokat gyűjteni, ahol engedélyezett a nyilvános gyülekezés?". Népszavazást a parlament és az államfő írhat ki akkor, ha azt a szavazati névjegyzékben szereplő, az országban állandó lakcímmel rendelkező állampolgárok 10 százaléka kéri. Tavaly decemberben azért utasították el a népszavazás kiírását a választási törvény módosításáról, mert a közigazgatási minisztérium adatai alapján a kezdeményező Családok nevében elnevezésű civil szervezet nem gyűjtött elég aláírást. Idén az alkotmánybíróság két újabb referendumot utasított vissza: az autópályák koncesszióba adásáról, és a kiszervezésről. Ebben az esetben nem az aláírások száma nem volt elegendő, a taláros testület a kérdést tartotta alkotmányellenesnek.

Ausztriában ritkán rendeznek referendumot. A hetvenes évek törvénymódosításai révén erősítették a közvetlen demokrácia intézményét. Olaszországhoz hasonlóan itt is törvényeket erősíthetnek meg referendumon, 1978-ban például a nukleáris energia békés használatáról kérdezték meg az embereket, 1994-ben az osztrák uniós integrációról voksolhattak, 2013-ban pedig a kötelező katonai szolgálat eltörléséről.

Szerző