Paralimpiát Budapestre!

Publikálás dátuma
2015.07.07. 11:34
Szabó László érkezik a bizottság ülésére MTI FOTÓ: Kovács Attila
Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) hétfőn megválasztott elnöke azt szeretné, hogy az olimpiai rendezés gondolatával együtt a paralimpia is megjelenjen.

"Azt szeretném, hogy az emberek fejében ne csak az olimpiarendezés jelenjen meg, amikor a pályázatról beszélünk - bár nyilván az a legfontosabb -, hanem a paralimpia is. Ezért én úgy fogalmaztam a programomban, hogy paralimpiát Budapestre" - mondta az M1 aktuális hírcsatorna kedd reggeli műsorában Szabó László.

A 45 éves kommunikációs szakember hozzátette, az olimpiához hasonlóan a paralimpia sem pusztán sportesemény. Véleménye szerint, ha paralimpia lenne Budapesten, az egy olyan társadalmi szemléletformáló projekt lenne, amelyet követően rá sem lehetne ismerni Magyarországra a tekintetben, hogy miképpen fordul saját fogyatékos embertársai felé az eseményt követően.
Az MPB elnöke - aki a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetségének (Fodisz) elnöki tisztjét is ellátja - a soron következő, riói paralimpiával kapcsolatban elmondta, körülbelül harminc magyar kvótával lenne elégedett. Hangsúlyozta, a következő hónapok elsősorban a kvótaszerzésről szólnak, ugyanis e tekintetben egyelőre nem állnak túl jól, mivel eddig egy sportlövő, egy cselgáncsozó, illetve egy országúti kerékpáros harcolta ki a brazíliai részvételt.

Szerző

Ami Doberdót illeti

A könyvtárban került kezembe az a szám, amelyben az a kis gúnyos szösszenet olvasható, amelyik a MÁV-nak, az egykori olasz hadszíntérre induló járatát cikizte. Mik a kifogásaim? Szerintem aki akar, fölszáll rá, aki nem, az nem - én pl. nem. De szerintem semmi rossz nincs abban, ha valaki túlélt / elesett ősei nyomában jár, azokat akarja megkeresni.

Sokan teszik; a mai rendszer barátjának aligha tartható Ungváry Krisztián kis tanulmányt is írt az olasz fronton látottakról.  A Monarchia ott védelmi háborút vívott 1915-18 között, mégpedig sikeresen. Lehet elmélkedni a háború milyenségéről, de nehéz elképzelni, hogy bármely megtámadott ország ne védekezne ilyen helyzetben. S vajon Hunyadi vagy Görgey balgaságain is ekkorákat mulatnánk? Senki, sehová nem futott az olasz hadszíntéren, illetve 1917-ben az olaszok igen. Az osztrák és magyar csapatok - akár tetszik, akár nem -, jól harcoltak, nagy túlerő ellenében tartották állásaikat éveken át, illetve sikeres ellentámadásokat indítottak. Vessük meg őket ezért? Nem érdemes összemosni minden (világ) háborút.

A cikkben Voronyezs is előfordul, de én azt sem tartom cikinek, ha valaki a II. világháborús magyar hadisírok gondozásáért utazik Ukrajnába, mint tették pl. a Történelemtanárok Egyletének tagjai (e szervezet szintén nem a mai kormány kedvence). Mint írtam, ezen az alapon mindig, minden katona, mélyen szégyellhetné magát, akármit csinált. Ez azonban akkor sincs így, ha amúgy rühelljük a háborút. In summa: szerintem volna még tanulnivaló a 20. század történelméből. Hozzáteszem: pont az ilyen - minden empátiát nélkülöző - írások járulnak hozzá a honi árkok és szakadékok további mélyítéséhez. Nem csak a jobboldal rettenetes nacionalistái.

Szerző

Ami Doberdót illeti

A könyvtárban került kezembe az a szám, amelyben az a kis gúnyos szösszenet olvasható, amelyik a MÁV-nak, az egykori olasz hadszíntérre induló járatát cikizte. Mik a kifogásaim? Szerintem aki akar, fölszáll rá, aki nem, az nem - én pl. nem. De szerintem semmi rossz nincs abban, ha valaki túlélt / elesett ősei nyomában jár, azokat akarja megkeresni.

Sokan teszik; a mai rendszer barátjának aligha tartható Ungváry Krisztián kis tanulmányt is írt az olasz fronton látottakról.  A Monarchia ott védelmi háborút vívott 1915-18 között, mégpedig sikeresen. Lehet elmélkedni a háború milyenségéről, de nehéz elképzelni, hogy bármely megtámadott ország ne védekezne ilyen helyzetben. S vajon Hunyadi vagy Görgey balgaságain is ekkorákat mulatnánk? Senki, sehová nem futott az olasz hadszíntéren, illetve 1917-ben az olaszok igen. Az osztrák és magyar csapatok - akár tetszik, akár nem -, jól harcoltak, nagy túlerő ellenében tartották állásaikat éveken át, illetve sikeres ellentámadásokat indítottak. Vessük meg őket ezért? Nem érdemes összemosni minden (világ) háborút.

A cikkben Voronyezs is előfordul, de én azt sem tartom cikinek, ha valaki a II. világháborús magyar hadisírok gondozásáért utazik Ukrajnába, mint tették pl. a Történelemtanárok Egyletének tagjai (e szervezet szintén nem a mai kormány kedvence). Mint írtam, ezen az alapon mindig, minden katona, mélyen szégyellhetné magát, akármit csinált. Ez azonban akkor sincs így, ha amúgy rühelljük a háborút. In summa: szerintem volna még tanulnivaló a 20. század történelméből. Hozzáteszem: pont az ilyen - minden empátiát nélkülöző - írások járulnak hozzá a honi árkok és szakadékok további mélyítéséhez. Nem csak a jobboldal rettenetes nacionalistái.

Szerző