Angela Merkel német kancellár a héten Belgrádban azt mondta: a falak építése nem jelent megoldást. Szót nem lehet szó nélkül hagyni, felelni valamit mindig muszáj ennek a hatalomnak.
Kovács Zoltán kormányszóvivő tehát erre azt felelte: "az ideiglenes határzár nem a megoldást jelenti a menekültügyben, hanem egy eszköz, talán az egyetlen eszköz ebben a helyzetben, és arra való, hogy a kormány képes legyen megakadályozni az illegális bevándorlók további áradatát. Egyszerűen nincs jobb eszköz a kezünkben, nem lehet annyi élő rendőri, határvédelmi erőt a határra vezényelni”.
Hogy mi értelme van bármilyen célért olyan eszközt használni, amellyel – előre tudjuk – nem érjük el a megoldást, arra nézvést a szóvivő nem adott útmutatást. Pedig: mit ér a kerítés, ha azt – rendőri, határvédelmi erő nélkül – hatvan centiméter magasságban felvágják valahol a 175 kilométer valamely szelvényében, hogy átléphessenek rajta. Esetleg a dörzsöltebbek alagutat fúrnak alatta. Vagy a finnyásabbak elsétálnak a végéhez, és megkerülik. A kreatívabbak átrepülnek felette. Vagy a hivatalos átkelő pontokat használják az első milliójukat megalapozó Klapkák preparált autóival.
Ha a magyar kormány képtelen megvédeni a schengeni határt Európa nélkül, de - mint mondja - nemzetállami keretek között uniós pénzből ambicionálja az egész keresztény Európa megóvását a legújabb népvándorlástól az egyetlen eszköz-kerítéssel, ám ha mindeközben a magyar kormányfőnek hiányosak a kerítéssel kapcsolatos ismeretei, akkor kioktatás helyett kérhette volna a német kancellár tanácsait. Akit a Fal megoldás nélküli eszközként való használatáról amúgy felvilágosítani tapintatlan faragatlanság. Mert egy olyan embert oktatnak itt ki, aki maga is csaknem negyven évig élt egy új-német nemzetállaminak hazudott Fal mögött, amelynek lebontásáért amúgy máig hálás a német közvélemény. Igaz nem a Fidesznek, hanem az akkori magyar állampárt reformistáinak, akik kénytelenek voltak maguk is felismerni: a vasfüggöny, bármelyik oldalán akarunk tartani valakit - a megoldáshoz nem vezető használhatatlan eszköz. Még ha Berlinben is, Hegyeshalomnál is akadt mindig elég rendőr és határvédelmi erő a kerítés mellé.
Még valami. A Fal mindaddig fennmarad, amíg a meglétét szükségessé tevő körülmények is fennállnak. Még ötven vagy száz év múlva is állni fog, ha a létét indokló okok nem változnak meg, mondta volt mély átéléssel és meggyőződéssel 1989. január 19-én Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára, aki feltörekvő funkcionáriusként 1961-ben maga irányította a Fal felépítését. Kicsit tévedett, nem vette észre, hogy a körülmények már nem állnak fenn.
Már azt gondoltuk, a körülmények annyira megváltoztak, hogy a megoldást nem szolgáló nemzetállami eszközök ideje lejárt. Eljött az európai megoldások kora, amikor Európát nem egy narcisztikus nemzetállami kormányfő, hanem önmaga védi meg. Hát, tévedtünk.
A magyar kormányfő Európa-védelmi nemzeti kerítést akar. Ha már ilyen bambák vagyunk, hát legyen neki kerítés, ha úgy, hát a mi harminc milliárdunkból. Egyszer ugyan már a most némán figyelő magyar nép felébredt, akkor a vasfüggöny darabjai ott végezték ahol. A szuvenírok között, ahová - ha már a mostani körülmények már nem fognak fennállni - az orbáni kerítés is kerül. El lehet majd bontani és eladni. Húsz centinként. Mind a 175 kilométert.