A színész-rendező lapunknak kíméletlen őszinteséggel beszél a közegünket meghatározó frusztrációkról, a kommunikáció és a tények iránti társadalmi igény hiányáról, a múlt feldolgozatlanságáról, valamint arról, miként játszik rá minderre, illetve az ezekből és a fokozódó szegénységből fakadó alantas emberi tulajdonságokra a hatalom. Alföldi szerint a politika a tűzzel játszik, ráadásul az utóbbi öt évben "megtörtént az abszurdum, s szépen mindenki elkezd ebben mocorogni, ebben életben maradni. És lassan része lesz a rendszernek mindenki. Úgy a színházban, mint az országban".
A Nemzeti Színház volt főigazgatója állítja, ha még ma is ezt a posztot töltené be, ugyanúgy megnyitotta volna a Pride-ot, s ugyanezt a beszédet mondta volna el. Mert noha egyáltalán nem akar meleg polgárjogi harcos lenni, sőt, nem is tartja magát annak, mégis úgy véli, "akinek úgy alakult az élete, hogy nincs mitől tartania, annak kötelessége ilyen ügyek mellé odaállni". A mocskolódásra, a hangulatkeltésre, s a hatalmi túlkapásokra szerinte egyetlen válasz lehet: "hogy megszólalunk. Beszélni kell. Az a válasz, hogy nem kell szorongani. Az a válasz, hogy nem kell tőlük félni."
Hogy Alföldi mit gondol szeretetről és szenvedésről, hogyan látja a menekültügy kezelését, vagy épp a stadionépítéseket, hogy mit reagál Tarlós István neki címzett kijelentéseire, hogyan vélekedik Kerényi Imréről vagy épp az idei POSzT-on történtekről - minden kiderül a holnapi Népszavából.
