Közelkép - Azok a nevek...

Mostanában gyakran gratulálok lapunk főszerkesztőjének, milyen szépen mondta a közrádió sporthíreit. Érti a viccet, csak nem szereti. A gúny persze nem őt illetné. Ő ugyanis a legkevésbé sem tehet róla, hogy egy Németh Péter nevű ifjú (?) az ő nevével garázdálkodik a médiában. De van még ennél elképesztőbb történet is. Horváth Lilinek hívják azt a szintén fiatal rendezőt, aki most éppen Karlovy Varyban debütált új filmjével, de már korábban is felhívta magára a figyelmet rövidfilmjeivel. Meg talán azzal is, hogy ugyanazon a néven fut, mint egy sokkal korábban indult és azóta befutott színésznő. A jelek szerint ezeket az embereket egyáltalán nem zavarja, hogy a nevük már foglalt.

Korábban ilyesmi nem nagyon fordulhatott elő. A legjellegzetesebb eset egy ifjú színészé, aki pontosan tudta, hogy egy kitűnő irodalmárnak is ugyanaz a neve, mint az övé. Így maradhatott érintetlen Hegedűs Géza neve és vált fogalommá - egy D betű beiktatásával - az azóta már nagyszerű művésszé lett ifjú "kolléga" is. Még korábban egy Darvas Szilárd nevű - ugyancsak ifjú - színész volt tisztában vele, hogy helytelen lenne a pályán egy akkor már ismert és népszerű humorista nevén elindulni. Így lett Iván és a magyar színjátszás egyik nagyja. Példák mostanában is vannak arra, hogy némelyek figyelnek a névazonosságra. Ugyancsak a közrádió sportműsoriban nemrég felbukkant egy Horváth Gergely nevű riporter. Ám valakinek eszébe juthatott, hogy ugyanígy hívják a Petőfi Rádió és most már a Petőfi Tévé főszerkesztőjét. A Gergelyhez hozzácsaptak tehát egy Ákost és így már pontosan megkülönböztethető, hogy ki beszél a rádióban.

A jelek szerint Németh Péter sportriporter és Horváth Lili rendező idáig még nem jutott el. Ők változatlanul "bitorolják" azt a nevet, amely a médiában és a kulturális életben már közismert - és nem miattuk. Vajon meddig? Mikor szól már nekik valaki, hogy attól nem lesznek semmivel sem kisebbek, ha megkülönböztetik magukat a már befutottaktól?