A Magyar Természettudományi Múzeum legújabb, Törékeny természet – Herend kincsei című tárlata arra vállalkozik, hogy vizuális nyelven megfogalmazza és érthetővé tegye mindazt, ami nehezen értelmezhető a természettel foglalkozó precíz tudományos szövegekben. A szeptember 14-ig nyitva tartó kiállítás eképpen ötvözi az erdők és élőviláguk páratlanságát a világhírű Herendi porcelánnal.
A kiállítótérbe lépve a francia modernisták kiemelkedő egyéniségének, Charles Baudelaire-nek a Kapcsolatok című költeménye fogadja a látogatót. A Romlás virágai kötet programversének témája évszázadok óta meghatározó volt a művészetben, amikor a 19. században a költő papírra vetette: a természet apró szépségei, a harmónia, az ember és a természet különös viszonya.
A Szabó Lőrinc fordította versrészlet előrevetíti a kiállítás irányvonalát, amely az ember által érintetetlen (és talán ezért olyan igézően szép) természetet állítja középpontba. Az összes porcelán műalkotás díszítésén megjelenik valamilyen formában a természet, azonban ezek a természetből elcsent pillanatképek, még ha irreális elemeket is tartalmaznak, összességében hűek ahhoz a világhoz, amelyet leképeznek. "A színek, formák, jelenetek természethűek" - írja a kiállítás fülszövege.
Minden egyes porcelántárgy lelket rejt magában, hirdetik a dísztárgyak. A legnagyobb kincs pedig az, hogy ezek az aprólékosan díszített evőkészletek, műtárgyak lelket érintenek. Közismert, hogy a herendi porcelán olyan hungarikumunk, amely talán a világ legeldugottabb részein is ismerős, akárcsak Puskás vagy a Rubik-kocka.
Az egykor "fehér aranynak" nevezett porcelán kezdetben a nemesség kiváltsága volt, birtokolása nívót jelentett. Mára azonban bárki számára elérhető, amelyben nagy szerepe volt a Herendi Porcelánmanufaktúra közel két évszázadot felölelő, töretlen munkájának, amely lehetővé tette a porcelán szélesebb körben történő elterjedését. A négyezer különböző mintát használó herendi gyártása egyébként a mai napi kézi úton történik, aprólékos munkával.
A kiállítás egyik termében kronológiai sorrendben, néhány fekete-fehér kép és műhelyelem segítségével megidézik a manufaktúra múltját, azonban hangsúlyozottan nem a szupervállalat, hanem az alkotásokon egybefonódott művészet és természet a fontos tényező.
"A Herendi Porcelánmanufaktúra és a Természettudományi Múzeum egyformán alapértéknek tekinti a hagyományok, a tradíciók tiszteletét és a jövőbe tekintő innovációt. Mindezt az időtlen szépségek, az örök értékek megőrzéséért teszik, legyen az a természet sokszínűsége vagy az emberi szellem és kéz alkotása" - fogalmazott Medzihradszky Zsófia, a múzeum általános és közművelődési főigazgató-helyettese.
A porcelánfestők míves munkái közül először egy lenyűgöző méretű porcelántállal találkozunk, amely madárábrázolásokon keresztül a tavasz és újrakezdés szimbólumát tárja elénk. Az értékes evőalkalmatosság egyedisége, hogy ez az 1826-ban alakult Herendi Porcelánmanufaktúra legnagyobb, áttört oldalú dísztála, amely kezdetben Mária Terézia császárnőt ábrázolta. Mellette egy vázáról tóparti idill köszön vissza ránk, a békésen a vízben úszkáló és a víz tükörre leszállni kívánó karolinai récék a cselekvés mozgalmassága ellenére is nyugalmasságot árasztanak.
A díszítés az élet körforgását hívatott ábrázolni a távozó és visszatérő élőlényekkel. Habár akad olyan kiállított tárgy, amelyik könnyen belecsúszhatna egy átlagos esztétikai érzékkel rendelkező számára a giccs fogalmába, a legtöbb tárgy magával ragadóan pazar látványt nyújt. A pegazust és unikornist mintázó porcelánok mellett különösen érdekesek a sárkány ábrázolások is, már csak azért is, mert a sárkány, amely ősi mitológiai szereplő, különböző formában évezredek óta jelen van mindennapjainkban.
A különlegesség értékét csak növeli, hogy az emléktárgyak mellett egy 1870-ben kiadott zoológiai lexikon áll, amely a létező állatfajták mellett fiktív lényeket úgy mutat be, mintha valóban éltek volna. (Sokaknak eszébe juthat a híres Voynich-kézirat, amely ismeretlen írásjelekkel és nyelven íródott valamikor a középkorban, s amely számos olyan növényt tartalmaz, amely tudtunkkal soha nem volt honos a bolygónkon.)
A rovarok és emberek kapcsolata is kiterjed a kultúra területére, az ókori Egyiptomban például szent állatnak tekintették a ganajtúró szkarabeuszt, a lepke pedig hosszú ideje a költészet metaforája. Aggodalomra azonban semmi ok, a kiállított porcelánműveken kizárólag a legszebb rovarok szerepelnek, azok sem főmotívumként néznek farkasszemet velünk. Az igazi szépséget azonban a porcelántermékeken elrejtett madárábrázolások adják, a színpompás tollazatú szárnyasok képével már a kínaiak és japánok is szívesen díszítették porcelánjaikat.
A most bemutatott tárlaton szereplő madárábrázolások elsősorban galambok, pávák, kakasok, fácánok képei, amelyek túlnyomórészt kompozícióban jelennek meg. Kiállították a Rothschild-mintával készült étkészletet is, amely onnan kapta nevét, hogy a szóbeszéd szerint a gazdag Rothschild család bárónéja elvesztette legkedvesebb aranyláncát, amelyet szolgálónője talált meg az udvaron, ahol madarak játszottak vele.
A megtalálás örömére az arisztokrata azt kérte, tizenkét változatban fessék meg a történetet. Habár a Természettudományi elsősorban a kicsiknek nyújt szórakozási lehetőséget, a Herendi-kiállítással újra kiléptek a természettudományos műfajból, így a kurátorok szükségesnek ítélték néhány preparált madárfaj kiállítása mellett rovarok, ásványok felvonultatását is, hogy azok segítségével láthatóvá váljék az, amit a porcelánfestők mintáztak.
Végezetül egy különálló szobában a Viktória-dekor étkészlet várja a látogatókat, amely onnan kapta nevét, hogy Viktória brit királynő a londoni világkiállítás után rendelt belőle magának, s élete végéig féltve őrizte a magyar tálakat.
A múzeum életében a közelmúlt első nagyobb változása 2012-ben történt, amikor 20 százalékos dolgozói létszámleépítés értelmében negyvenegy alkalmazottat bocsátottak el. Később kormányhatározat döntött arról, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet a múzeumnak is otthont adó Ludovika területén helyezik el.
Többen attól tartottak hogy az esetleges költözéssel a múzeum gyűjteményei is veszélybe kerülhetnek. Habár a kiállítótér változatlan helyszínen maradt, némi belső átszervezésre sor került, de ez a gyűjteményeket alapvetően nem érintette "Egyelőre semmi információnk nincs arról, hogy a helyzet a közeljövőben változna" - fogalmazott Medzihradszky Zsófia, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese.
A tervezett múzeumi negyed Baán László, az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójáért felelős kormánybiztos szerint kifejezetten „művészeti múzeumokat” foglalna magában, így a Természettudományi Múzeumnak nincs helye ott.
