Mészáros Márton;

tárlat;Magyar Természettudományi Múzeum;herendi porcelánfestők;Törékeny természet – Herend kincsei;Charles Baudelair;

2015-07-14 07:47:00

Herendi porcelánok a dinók között

A természettudományi múzeum legújabb kiállítása két látszólag ellentétes szemszögből, a művészet és a tudomány oldaláról közelít a közös nevezőhöz, a természethez. Elénk tárul a Herendi porcelánfestők páratlan művészi teljesítménye, a porcelánokon bukolikus természetképek, madárábrázolások és helyenként a kriptozoológiából ismert lények is feltűnnek.

A Magyar Természettudományi Múzeum legújabb, Törékeny természet – Herend kincsei című tárlata arra vállalkozik, hogy vizuális nyelven megfogalmazza és érthetővé tegye mindazt, ami nehezen értelmezhető a természettel foglalkozó precíz tudományos szövegekben. A szeptember 14-ig nyitva tartó kiállítás eképpen ötvözi az erdők és élőviláguk páratlanságát a világhírű Herendi porcelánnal.

A kiállítótérbe lépve a francia modernisták kiemelkedő egyéniségének, Charles Baudelaire-nek a Kapcsolatok című költeménye fogadja a látogatót. A Romlás virágai kötet programversének témája évszázadok óta meghatározó volt a művészetben, amikor a 19. században a költő papírra vetette: a természet apró szépségei, a harmónia, az ember és a természet különös viszonya.

A Szabó Lőrinc fordította versrészlet előrevetíti a kiállítás irányvonalát, amely az ember által érintetetlen (és talán ezért olyan igézően szép) természetet állítja középpontba. Az összes porcelán műalkotás díszítésén megjelenik valamilyen formában a természet, azonban ezek a természetből elcsent pillanatképek, még ha irreális elemeket is tartalmaznak, összességében hűek ahhoz a világhoz, amelyet leképeznek. "A színek, formák, jelenetek természethűek" - írja a kiállítás fülszövege.

Minden egyes porcelántárgy lelket rejt magában, hirdetik a dísztárgyak. A legnagyobb kincs pedig az, hogy ezek az aprólékosan díszített evőkészletek, műtárgyak lelket érintenek. Közismert, hogy a herendi porcelán olyan hungarikumunk, amely talán a világ legeldugottabb részein is ismerős, akárcsak Puskás vagy a Rubik-kocka.

Az egykor "fehér aranynak" nevezett porcelán kezdetben a nemesség kiváltsága volt, birtokolása nívót jelentett. Mára azonban bárki számára elérhető, amelyben nagy szerepe volt a Herendi Porcelánmanufaktúra közel két évszázadot felölelő, töretlen munkájának, amely lehetővé tette a porcelán szélesebb körben történő elterjedését. A négyezer különböző mintát használó herendi gyártása egyébként a mai napi kézi úton történik, aprólékos munkával.

A kiállítás egyik termében kronológiai sorrendben, néhány fekete-fehér kép és műhelyelem segítségével megidézik a manufaktúra múltját, azonban hangsúlyozottan nem a szupervállalat, hanem az alkotásokon egybefonódott művészet és természet a fontos tényező.

"A Herendi Porcelánmanufaktúra és a Természettudományi Múzeum egyformán alapértéknek tekinti a hagyományok, a tradíciók tiszteletét és a jövőbe tekintő innovációt. Mindezt az időtlen szépségek, az örök értékek megőrzéséért teszik, legyen az a természet sokszínűsége vagy az emberi szellem és kéz alkotása" - fogalmazott Medzihradszky Zsófia, a múzeum általános és közművelődési főigazgató-helyettese.

A porcelánfestők míves munkái közül először egy lenyűgöző méretű porcelántállal találkozunk, amely madárábrázolásokon keresztül a tavasz és újrakezdés szimbólumát tárja elénk. Az értékes evőalkalmatosság egyedisége, hogy ez az 1826-ban alakult Herendi Porcelánmanufaktúra legnagyobb, áttört oldalú dísztála, amely kezdetben Mária Terézia császárnőt ábrázolta. Mellette egy vázáról tóparti idill köszön vissza ránk, a békésen a vízben úszkáló és a víz tükörre leszállni kívánó karolinai récék a cselekvés mozgalmassága ellenére is nyugalmasságot árasztanak.

A díszítés az élet körforgását hívatott ábrázolni a távozó és visszatérő élőlényekkel. Habár akad olyan kiállított tárgy, amelyik könnyen belecsúszhatna egy átlagos esztétikai érzékkel rendelkező számára a giccs fogalmába, a legtöbb tárgy magával ragadóan pazar látványt nyújt. A pegazust és unikornist mintázó porcelánok mellett különösen érdekesek a sárkány ábrázolások is, már csak azért is, mert a sárkány, amely ősi mitológiai szereplő, különböző formában évezredek óta jelen van mindennapjainkban.

A különlegesség értékét csak növeli, hogy az emléktárgyak mellett egy 1870-ben kiadott zoológiai lexikon áll, amely a létező állatfajták mellett fiktív lényeket úgy mutat be, mintha valóban éltek volna. (Sokaknak eszébe juthat a híres Voynich-kézirat, amely ismeretlen írásjelekkel és nyelven íródott valamikor a középkorban, s amely számos olyan növényt tartalmaz, amely tudtunkkal soha nem volt honos a bolygónkon.)

A rovarok és emberek kapcsolata is kiterjed a kultúra területére, az ókori Egyiptomban például szent állatnak tekintették a ganajtúró szkarabeuszt, a lepke pedig hosszú ideje a költészet metaforája. Aggodalomra azonban semmi ok, a kiállított porcelánműveken kizárólag a legszebb rovarok szerepelnek, azok sem főmotívumként néznek farkasszemet velünk. Az igazi szépséget azonban a porcelántermékeken elrejtett madárábrázolások adják, a színpompás tollazatú szárnyasok képével már a kínaiak és japánok is szívesen díszítették porcelánjaikat.

A most bemutatott tárlaton szereplő madárábrázolások elsősorban galambok, pávák, kakasok, fácánok képei, amelyek túlnyomórészt kompozícióban jelennek meg. Kiállították a Rothschild-mintával készült étkészletet is, amely onnan kapta nevét, hogy a szóbeszéd szerint a gazdag Rothschild család bárónéja elvesztette legkedvesebb aranyláncát, amelyet szolgálónője talált meg az udvaron, ahol madarak játszottak vele.

A megtalálás örömére az arisztokrata azt kérte, tizenkét változatban fessék meg a történetet. Habár a Természettudományi elsősorban a kicsiknek nyújt szórakozási lehetőséget, a Herendi-kiállítással újra kiléptek a természettudományos műfajból, így a kurátorok szükségesnek ítélték néhány preparált madárfaj kiállítása mellett rovarok, ásványok felvonultatását is, hogy azok segítségével láthatóvá váljék az, amit a porcelánfestők mintáztak.

Végezetül egy különálló szobában a Viktória-dekor étkészlet várja a látogatókat, amely onnan kapta nevét, hogy Viktória brit királynő a londoni világkiállítás után rendelt belőle magának, s élete végéig féltve őrizte a magyar tálakat.