Mit tesznek a cserépszavazók?

A görög kormány tett valami nagyon fontosat azzal, hogy nem hátrált meg egyből az ország hitelezői előtt, vagy legalábbis oly módon nem, ahogy azt a hitelezők akarták. Azzal, hogy nem hátrált meg és népszavazást írt ki az ország újabb hitelezésének feltételeiről, óriási dolgot tett. Szembeszállt egy ortodox országhitelezői felfogással, aminek egyik lényege az, hogy egy országnak már csak becsületből is fizetnie kell, hiszen felvette a kölcsönöket, s azokat „valószínűleg” népe javára fordította. És ha ezt a hitelt nem tudta a gazdasági növekedésből kigazdálkodni, akkor ezt az „előre” hozott életszínvonal javulást vissza kell adnia, mondjuk életszínvonalat csökkentő megszorítások árán is. Ez az a hatalmas erkölcsi nyomás, amelyet az országhitelezők feltehetően alkalmaznak, és amelyet a hitelfelvevő országok vezetői általában elfogadnak. Az ortodox országhitelezői felfogásnak azonban van egy másik - az előzőnél fontosabb - lényege. Szerintük egy országnak - nem úgy, mint egy lakossági vagy egy vállalati hitelfelvevőnek – mindig van hova nyúlnia hiteltörlesztési kötelezettségei teljesítése érdekében.

Vagyis a hitelezők diktálhatják, hogy vegyen el pénzt saját költségvetésétől, országának más jövedelemtulajdonosaitól (lakosság, nem pénzügyi vállalatok, pénzügyi vállalatok, civil szervezetek), vagy adja el tárgyiasult eszközeit (állami vállalatok, épületek, részvénytulajdonok, stb.), illetve természeti javait (földterületek, kikötők, szigetek, kitermelési jogok, stb.). A görögök a nem meghátrálással ennek a hitelezői felfogásnak mondtak vagy próbáltak ellentmondani, mert arról van szó, hogy a hitelnyújtó ugyanúgy felelős, mint a hitelfelvevő. Talán erre is gondolva a cserépszavazók (országhitelezők) nem szavazták ki a városállamból (Euró övezet) a történelmileg demokrata görögöket. Mert a városállamból való kiszavazás jelentheti egyrészt a városállam gyengülését, mivel kevesebb tagja lesz, de jelentheti az erősödését is, mivel képes arra, hogy a nem odavalókat kitegye. Valójában azonban a görög adósságkérdés egy hatalmas pénzelméleti kérdés. Miként kerülhet forgalomba olyan irtózatos mennyiségű pénz, amellyel – jelen esetben - egy ország ilyen eltúlzott mértékben eladósodhat. Az ország eladósodása adóssá teszi polgárait és vállalkozásait is. A görögök az ország társadalma elé vitték egy odatartozó kérdést, mert az állam, a lakosság és a vállalkozások nagymértékű eladósodása, lényegében minden országban országos ügy.