A „Harc a férfi 40-ért” akcióról mondta el véleményét lapunkban is Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korábbi főigazgatója. Egyértelműsítette, hogy a nyugdíjszabályokat csak egységben és rendszerként szabad kezelni, a szisztémán nem elegáns eseti jelleggel barkácsolni, de főként nem célszerű. Arról is beszélt, hogy a „Férfi 40” program esetleges megvalósulása több száz milliárdos újabb kiadással terhelheti meg az átmenetileg még egyensúlyban levő nyugdíjalapot. Korábban az ATV reggeli műsorában Simonovits András matematikus-közgazdász nyugdíjszakértő így nyilatkozott a programról: „úgy hülyeség, ahogy van. Ha én kapnék szót, akkor azt követelném a baloldali szakszervezetek helyett, hogy szüntessék meg a női 40 éves jogszabályt, mert nagyon igazságtalan. Egy jó módú 58 éves nőnek miért kell teljes elvonulást biztosítani 62,5 év helyett?” (Gondolom, hogy ugyanez a kérdőjeles mondat a férfiakra vonatkoztatva is feltehető.)
Hallgatom/nézem a két országosan ismert, kiváló szakembert, közben szomorúan értetlenkedem és kérdéseket fogalmazok meg. A jó szándékú vasutas ügyvivő (Bodnár József) népszavazási kérdésének azonnali támogatójaként fellépő Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája az akció felkarolása előtt miért nem konzultált Barát és Simonovits urakkal? A minden számolást és mérlegelést mellőző MSZP és Jobbik képviselők milyen megfontolásból álltak azonnal a kezdeményezés mellé? A két ellenzéki párt vezetői nem tartják szükségesnek a rendszer-szerű gondolkodást, és nem fontos számukra a nyugdíjkassza egyensúlyának megőrzése? Azt a következtetést vonja le a Magyar Szocialista Párt mai vezetősége három kormányzati ciklus tapasztalataiból, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap korlátlanul fejhető? Elfelejtették, hogy milyen körülmények között és miért kellett száműzni a 13. havi nyugellátás intézményét? Nem emlékeznek a nyugdíjrendszer átalakításának néhány évvel ezelőtti kínjaira? A két parlamenti pártból száműzték a józan gondolkodású szociológiai és közgazdasági végzettségűeket, vagy csak a nagy nyári meleg hatására mondtak le minden szakmai követelményről? Egy rossz foglalkoztatási és demográfiai mutatókkal rendelkező országban a nép szolgálatára szerződött politikusok arra vállalkoztak, hogy „önként és dalolva”megroppantsák a nyugdíjkasszát? Tényleg az a cél, hogy az egészséges és munkahellyel rendelkező férfiakat is (a nők után) az irányadó korhatár alatt a nyugállomány és a nyugdíj felé orientáljuk? Látókörön kívül került az a nem mellékes tény, hogy ezek a programok teljesen szembemennek a 65 éves korhoz kötött nyugdíjba-vonulási főszabállyal?
Az alkalmi együttes (Liga, MaSZSZ, MSZP, Jobbik) által támogatott kezdeményezés - miszerint a nőkre vonatkozó szabályozást a férfiakra is ki kell terjeszteni - értelmetlen, duplikálja a mostani hibás gyakorlatot és súlyosan veszélyezteti a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyát. 2011 és 2016 között a „Nők 40” program kiadása folyamatosan növekszik (hat év alatt összesen 812 milliárd forint), és a kifizetendő összeg csak a jövő évben megközelíti a 200 milliárd forintot. A „Nők 40” és a„Harc a férfi 40-ért” konstrukció abban is hasonlít egymásra, hogy nem enyhít munkaerő-piaci feszültséget és nem váltja ki a megszűnt korkedvezményes nyugdíjrendszert. Érvényes és eredményes népszavazás eredményeként az urak megkapják „ajándékba”, hogy 55-60 éves korban nyugállományba vonulhassanak, de a cech az brutálisan nagy lesz! A megvalósuló „Férfi 40” program keretében ugyanis már a bevezetés évében kb. 150 ezer férfi vonulhat azonnal nyugállományba, utána pedig évente 40-50 ezerrel emelkedne a létszám. Népszavazás ide, népszavazás oda - az ingyen ebédek korszakának már biztosan vége, és a hebehurgya költekezés után valakinek könyörtelenül ki kell pengetnie a több százmilliárdra rúgó számla ellenértékét. Vagy a munkavállalóknak, vagy a munkaadóknak. A forrás: adó– és járulékemelés. Persze az induló és a már megállapított nyugdíjak összege is csökkenthető, ami bizonyára óriási riadalmat és tiltakozást váltana ki.
Tévúton jár az, aki azt gondolja, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszerben kétségkívül meglévő ellentmondásokat a „Harc a férfi 40-ért” akcióval akárcsak részben is fel lehet oldani. Egyetlen ésszerű és közgazdaságilag indokolható, a nyugdíjrendszer stabilitását hosszútávon meglapozó megoldás kínálkozik: folytatva az egységes 65 éves nyugdíjkorhatárra való ráállás végrehajtását, rövid időn belül szükséges kialakítani egy olyan, a korhatár alatti személyek (nő, férfi) számára alternatívát kínáló – rendkívül szigorú és degresszív nyugdíj-megállapítási – rendszert, amely nemhogy nem kedvezményezi a korai nyugdíjba vonulást, hanem egyenesen szankcionálja. Lehetőséget ad ugyan az egyénnek a korai visszavonulásra, de kegyetlenül megkéri az árát. Például úgy, hogy minden korhatár előtti év igénybevételéért jelentős nyugdíj-pozíció vesztéssel „fizet” az érintett, azaz 3-5 év kedvezmény érvényesítése esetén akár 30-35 százalékkal is romolhat az induló nyugdíj összege. Azt gondolom, hogy a választani képes, és/vagy választani kénytelen személy pontosan tudni fogja, hogy melyik lehetőség a vállalható és elfogadható. A kidolgozott új szisztéma életbe léptetésével párhuzamosan ki kell vezetni a rendszerből a „Nők 40” programot, a „Férfi 40” mozgalmat pedig gyorsan felejtsük el! Eleget jártunk már tévúton, ideje letérni róla!
