Tisztelt Uraim! Most a nők nevében írok önöknek. Elhisszük, hogy 40 év után önök is szeretnének elmenni nyugdíjba, de belegondoltak már a mi napi tennivalóinkba? Korán reggel kelünk, rendbe rakjuk a lakást, elkészítjük a reggelit, uzsonnát. Elvisszük a gyerekeket az óvodába, iskolába. Persze előbb meg is szüljük őket. Van munkahelyünk, ledolgozzuk a 8-9 órát. Este bevásárolva megyünk a gyerekért, vacsorát készítünk, leckét ellenőrzünk. Kedves férjünk beül a fotelba, mert kezdődik a meccs és még egy üveg sört is kér, nehogy fel kelljen állnia. És akkor még a "teremtés koronái" ugyanazért a munkáért kétszer, háromszor több bért vesznek fel. Saját tapasztalatom, szégyellem leírni, de így van. Számolják ki, a kollégám és közöttem mennyi volt a különbség: az övé 680 az enyém 240 ezer. Mind ketten igazgatói beosztásban voltunk. Jó nyugdíjazást kívánok nekik.