A gazdaság szereplői között nem ritka, sőt egyenesen kívánatos, hogy társadalmi felelősségvállalásukról adjanak tanúbizonyságot. A köz vagyonával gazdálkodó MNB-től azonban nem, vagy csak kis mértékben várható el ilyen magatartás. A műkincs-vásárlások, pedig kifejezetten nem tartoznak ebbe a körbe, még ha néha lappangó festmények, fegyver- vagy érmegyűjtemények képezik is a vételek körét. Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke azonban tegnapi sajtótájékoztatóján éppen ennek az ellenkezőjéről igyekezett meggyőzni a közvéleményt, Baán Lászlónak, a Szépművészeti Múzeum - Nemzeti Galéria főigazgatójának a társaságában.
Az alelnök szerint a program elsődleges célja, hogy a történelem viharaiban külföldi kézre került magyar műveket hazahozzák, közgyűjteményként bemutassák, és ezzel az utóbbi évszázad legnagyobb összegű, 100 millió eurós műkincs-beszerzését szeretnék támogatni. A gond csak ott van, hogy az eddig megvásárolt mintegy 8,7 milliárd forint értékű műkincs, festmény java nem külföldi, hanem hazai magángyűjtők tulajdonában volt.
Az eredeti célkitűzéstől az is eltér, hogy Gerhardt Ferenc a program meghirdetésekor még arra utalt, hogy főként műtárgykereskedőktől fognak vásárolni, most - a pénz egyharmadának elköltése után - azonban már világossá vált, hogy az MNB alig-alig jár árverésekre, helyette a magánszemélyektől származó vásárlásokat preferálja.
A program során az alelnök tájékoztatása szerint az eladni szándékozott műveket először értékbecslés alá vetik, művészettörténeti szempontból megvizsgálják, és csak ezt követően dönt a jegybank a megvételről a pénzügyi határokon belül mozogva. Az aukciókon való részvételnél az értékbecslést megspórolhatták volna. Az MNB alelnöke szerint a művek értéküknek és a piaci áraknak megfelelőek, amitől eltérni csak akkor lehet, ha olyan emocionális érték és tartalom kapcsolódik hozzájuk, melyet nehéz számszerűsíteni.
Feltehetően ez az "emóció" működhetett a Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festménynél, amelyet 4,5 milliárd forintért vásároltak meg, a piac ennek csak töredékét, bár ugyancsak milliárdos összeget adott volna. "Minden ellenkező vélekedés dacra ez nem szokatlan az európai központi bankok gyakorlatából. Egyebek mellett az angol, az osztrák, a holland, a német, a belga, a cseh, a török, a finn és a luxemburgi jegybank is jelentős gyűjteménnyel rendelkezik. Ez tehát nem a Magyar Nemzeti Bank hóbortja, ez a társadalmi felelősségvállalás része" - ezt mondta Gerhardt Ferenc. Arról viszont megfeledkezett, hogy ezek sok-sok évtizedet átölelve, egy-egy festményre terjednek ki, nem forint milliárdokért.
Gerhardt Ferenc beszámolt arról is, hogy Munkácsy-trilógia harmadik darabja, a Golgota megvétele is szándék, a kép tulajdonosának, írásbeli ajánlatot tettek, s várják a választ.