Történelem víz alatt

Falutalálkozót szerveznek ma a ceausescui falurombolás szimbólumává vált erdélyi Bözödújfalun. Az elárasztott faluból már szinte semmi sem maradt, tavaly omlott össze az utolsó vízből kimagasló templomtorony. Noha a magyar történelem talán legkülönösebb településéről van szó, a megmentését célzó nagy nemzeti összefogás elmaradt.

Az idei találkozón már nem lesz ott Vetési László kolozsvári református szórványlelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az erdélyi szórványkutatás és szórványmentés legismertebb szakembere. Pedig korábban elmaradhatatlan résztvevője volt az eseménynek. Vetési az elmúlt évtizedben minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a magyar történelem eme sajátosan egyedi és fájdalmas emlékét, vagy legalábbis azt, ami még megmaradt belőle, társadalmi-egyházi-állami összefogással megmentse a magyar közösség. Tavaly, 2014. június 29-én pedig összeomlott az utolsó mementó is, az elárasztott falu közepén álló katolikus templomtorony. Az időközben részben visszahúzódott víz szélén még állnak az egykori unitárius templom romjai, az egyetlen még konzerválható, emlékhellyé alakítható falak. Csak akarat kellene, ami valamiért hiányzik.

Az idei csíksomlyói búcsún téglajegyeket lehetett venni, 15 lej, azaz ezer forintért, ugyanis a katolikus egyház jelezte, újjáépítenék az összedőlt katolikus templomot, jelképet állítanák vissza a torony eredeti helyén.

Ott állt a házam a templom mellett, mutatja a falu egykori lakója

Egyelőre azonban nem dőlt el, hogy eredeti helyén, a vízben, vagy a szárazon állítsák fel. A tervet Csibi Attila Zoltán Erdőszentgyörgy polgármestere koordinálja. Az ügyben egyeztettek a helyi hatóságokkal, tervek szerint az unitárius templom romjait is visszaállítanák a szárazföldön. Elképzelés szerint öt éven belül megvalósítható a terv, az építkezés elkezdése a pénz összegyűltétől függ. És ez az, ami viszont kétséges. Nyilván, kormányzati támogatás, államközi együttműködés nélkül gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Magyar-román kormányzati együttműködés pedig nincs, a víz viszont teszi a dolgát….

2009-ben még állt a katolikus templom tornya.

Az idei falutalálkozón minden kitelepített család emlékére névvel és házszámmal ellátott kopjafát állítanak. Vagyis 180-t, hiszen egykoron ennyi otthont árasztottak el. A falutalálkozó fővédnöke Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is jelen lesz.

Tipikus pótcselekvés, állítja Vetési a kopjafa állításról. Gesztus, de most nem erre van szükség. „A tavaly, amikor vízbe hullott az utolsó előtti emlék, a római katolikus torony csonkja is, már úgy mentem el, hogy megnézem mi marad és elbúcsúzom a kövektől és Újfalutól - véglegesen. Az összeomlást személyes kudarcként is értelmeztem: évtizedeken át fűnek-fának, vállalkozóknak, politikusoknak már-már eszelősen vészharangoztam: mentsük meg a "székely szórványt!" De sajnos, én magam sem voltam képes arra, hogy embereket állítsak és mozgósítsak egy ilyen nagy és szent ügy értékmentése mellé. Ha 25 év nem volt elég ahhoz, hogy a szemünk előtt pusztuló történelmi, építészeti emlék bármilyen kis értékmentésre, összefogásra, cselekvésre sarkalljon a legkülönösebb székely falu megmentésére, akkor nincs jogom tétlenül, az üres tó partján emlékezni. Fájdalmas, hogy a 25 év alatt történt tétlen mulasztásunk, vétkünk nagyobb volt, mint a gátépítőké. az elárasztóké, falurombolóké. Néztük, hogy minden semmivé lett. Máig nem értem, hogy történhetett ez meg”, mondja lakonikusan, holott nála többet senki sem tett az ügyben.

Székely szombatos sírkő héber írással

S bár eddigi munkássága azt bizonyítja, hogy ő sohasem adja fel, akkor sem, ha már csak egyetlen magyar ember, történelmünk egyetlen kövecskéje van egy településen, ezúttal nem bizakodó a körvonalazódó tervek ellenére sem. „És 25 év után kezdődne az ébredezés? Nem késtünk el vele? Meg kellett várni, hogy összedőljön, hogy megszervezzük az újjáépítést? Valami megint fordítva történik. Az utóbbi időben többször is sürgettem: miért nem fogunk neki állag-megőrizni, a félig még álló unitárius kis templom jelképes felújításának. Vagy megvárjuk, hogy az is semmivé legyen, hogy lehessen összefogást szervezni az újjáépítéséhez?

2009 kora tavaszán a magyar kormány Szórványtanácsában, majd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán kongattam meg a bözödújfalusi harangokat. Képes-bemutatós tervezetet terjesztettem elő arról, hogy miért és miként kellene állagmegőrzéssel megmenteni Bözödújfalu akkor még álló szakrális emlékeit. Pontosan jeleztem, hogy ennek lényege nem az, hogy egy kormányhivatal nyúljon be a zsebébe, és nagy pénzekért óvja meg az enyészettől, tegye rendbe azt, amit mi elmulasztottunk, hanem, hogy segítője, lebonyolító intézménye legyen egy nagy magyar és székely összefogásnak. 2009. augusztus 1-én a bözödújfalusi emléknap alkalmával az ünnepségek után Törzsök Erika nemzetpolitikai főigazgató megbeszélést hívott össze Erdőszentgyörgyön, ahol a helyi polgármester mellett szakemberek, az érintett egyházak lelkészei, mérnökei és egykori újfalusi lakosok voltak jelen. Velünk volt az akkor már igen idős és beteg Kovács Pali bácsi is, az utolsó bözödújfalusi szombatos túlélő: zsidózó székely apától és bukovinai zsidó anyától származott.

Mindenki nagy örömmel fogadta a tervezetet. Aztán a politikai változások elsöpörték a mentési tervet is. Nem mozdult senki, és a nagy magyar összefogás is elmaradt. És bekövetkezett az összeomlás”, sorolta a történteket a szórványlelkész.

„A tavaly aztán elbúcsúztam Bözödújfalutól. Elsiratni a múltat és a mulasztásainkat, azt, amit nem tettünk meg, ez nem az én műfajom. Most már csak akkor megyek - de akkor félszáz tettre kész fiatalt is viszek magammal, és erre készen állunk bármikor -, ha felújítani kell, ha ki kell takarítani a tájat, bozótot irtani a magyar és zsidózó temetőből és ki kell szabadítani a hanyagság fogságából a sírköveket. Ha talpra kell segíteni a legeslegutolsó megmaradt emléket, az unitárius templomocskát. De értsük meg, ami összeomlott, annak vége: maradjon meg helye mulasztásaink mementójaként”, szögezte le a kolozsvári szórványszakember, aki önkéntes teológus csapatával már számtalan erdélyi történelmi emléket mentett át az utókornak.

Székely Jeruzsálem

Bözödújfalu szívszorongató története döbbenetet kelt mindenkiben, akiben az emberi élet és a kulturális értékek iránt a minimális tisztelet él. A Marosvásárhely közelében fekvő falut víz alá temette a Ceausescu-diktatúra. A gátépítés 1975-ben, a víztározó építése 1988-ban indult. A 625 méter hosszú és 28 méter magas gát a Küsmöd patak vízét duzzasztotta meg Erdőszentgyörgy közelében. 1989 őszén engedték rá a vizet a falura, amely 1994-ben nyelte el véglegesen. Lakóit a szomszédos településekre, elsősorban Erdőszentgyörgyre, blokkházakba telepítették át.

Bözödújfalu ezen túlmenően is talán legkülönlegesebb magyar település. Ugyanis csak itt maradt fenn a magyar történelem egzotikus felekezete, a székely szombatosokként, zsidózó unitáriusokként egyaránt emlegetett gyülekezet. A falu a békés vallási együttélés példaképe volt. A 17. századtól jelennek meg a szombatosok (később zsidók) az unitáriusok, római katolikusok, evangélikusok, reformátusok és ortodoxok mellett. A második világháború alatt a zsidó és zsidózónak mondott szombatos lakosságot koncentrációs táborokba hurcolták. A helyi katolikus lelkész a hatóságoknál eljárta, hogy a szombatosokat ne szállítsák lágerbe, de sokan nem éltek a lehetőséggel, vállalták a sorsközösséget választott népükkel.