Megdöbbentő

Megdöbbenni nagyon tudnak. Mármint a magyar kormány tagjai abban a pillanatban, ha valaki ki meri mondani, hogy baj van. Tegnap a kormányhírmondóban Nyitrai Imre szociálpolitikai helyettes államtitkár cinikus mosoly kíséretében megdöbbenéssel vette tudomásul a Fővárosi Törvényszék döntését, hogy a szociális ágazatban sztrájk idején kötelező alapszolgáltatások közé nem tartozik sem a bölcsődei ellátás, sem pedig a hajléktalanok nappali melegedőinek teljes körű működtetése.

Hát, ezen én is hasonlóképpen széles mosoly kíséretében bátorkodom megdöbbenni. Ez már a másodfokú, jogerős határozat, bő egy hónapja született az első, csak akkor még lapulni tetszettek, hátha meg lehet úszni a balhét. Igaz, közben vadul számolgatták a júliustól érvényes kiegészítéseket a korábbi bérkiegészítésekhez, amiből egyáltalán nem mellékesen az ágazat egyharmadát, több mint 30 ezer embert egyszerűen kihagytak. A nagy munkában simán elkerülte a figyelmüket, hogy a szociális szakma 2008 óta nem kapott alapbéremelést, a dolgozók 74 százalékának fizetése nem éri el a nettó létminimumot, a többség 80 ezer forint alatt visz haza. Ígértek nekik életpályát, átfogó béremelést, megbecsülést, de semmit nem tartottak be. Ők ezen vannak megdöbbenve.

De nézzük csak közelebbről. Az esetleges tiltakozó akció idején nem kell kinyitni a bölcsődéket? Példátlan. Bölcsődét csak 10 ezer főnél nagyobb településen kell működtetni, a kisebb helyeken oldja meg a család, vagy maradjon otthon az anyuka, úgysincs munkája. Megdöbbentő? Így aztán a kisgyerekeknek csak alig több, mint 16 százaléka jár bölcsibe. Hogy nem kapnak nappali ellátást a hajléktalanok és megfagynak az utcákon? Ha lesz sztrájk, az szeptember végén vagy októberben lesz, megdöbbennék, ha nem tudná Nyitrai államtitkár.

Mégis tudja, mi a leginkább mellbevágó, államtitkár úr? Az, hogy a heti ágazati egyeztetés után ön azt nyilatkozta, „tulajdonképpen az ügyrend valamennyi pontjában megegyezés született”. Egy helyen ültek önök Szűcs Viktóriával, a sztrájkbizottság ügyvivőjével? Mert szerinte semmiben nem jutottak előbbre. Valamiért jobban hiszek az ő pengeéles mondataiban, mint abban, hogy mi történt „tulajdonképpen”. Annyi biztosan, hogy ebben az ágazatban oda a hitelük, bármilyen megdöbbentő.