Az elmúlt években számos példát találtunk arra, hogy Kim Dzsong Un még közvetlen környezetében sem bízik meg. Azok sem érezhetik biztonságban magukat, akik a legfelsőbb vezetésben vannak. A paranoia mintha minden korábbinál nagyobb lenne az országban. Kim Dzsong Un mintha folyvást puccstól tartana, májusban például feltételezések szerint azért nem utazott el Moszkvába, a Győzelem napja alkalmából megtartott megemlékezésre és katonai parádéra, mert attól félt, hogy ha elhagyja az országot, a hadsereg megdönti hatalmát.
Miniszterek jönnek-mennek, ám aki eltűnik, az már aligha tér vissza. Július közepén Phenjan is megerősítette, hogy eltávolították a legfőbb védelmi vezetőt. Dél-koreai hírszerzési források már két hónappal korábban, májusban jelentették, hogy Hjon Jong Csol, a néphadsereg minisztere tisztogatás áldozata lett: légvédelmi rakétával végeztek vele. Az volt a bűne, hogy vitatkozott a kis vezérrel, Kim Dzsong Unnal, nem értett egyet a politikájával, ráadásul egy értekezleten is elaludt.
A dél-koreai hírszerzés pedig április végén arról számolt be arról, hogy Kim Dzsont Un az idén már 15 magas rangú tisztségviselő kivégzését rendelte el, mert megkérdőjelezték a tekintélyét. Az utolsó igazán nagy vihart kavart kivégzés 2013 decemberében történt, amikor a kis vezér saját nagybátyját, Csang Szong Teket végeztette ki. Sőt, májusban a CNN egy magas rangú észak-koreai disszidensre hivatkozva azt közölte, hogy nagynénjét, Csang Szong Tek feleségét, Kim Gjong Huit megmérgeztette, ezt azonban az észak-koreai ügyekben általában jól tájékozott Daily North Korea portálja egyértelműen cáfolta.
Bár nem könnyű észak-koreai hírekhez jutni, a kis vezér eddigi, nem éppen áldásos ténykedése alapján biztosra vehető, hogy húgán kívül senkiben sem bízik meg. A Daily NK a napokban tette közhírré, megerősítést nyert az az értesülése, amely szerint Kim Jo Dzsong került a párt agitációs és propagandaosztályának élére, ami a legbefolyásosabb pozíciók közé tartozik Észak-Koreában. Az eddigi vezetőt, Kim Ki Namot nem végezték ki, ő a továbbiakban „tanácsadóként” támogatja majd a Kim lány munkáját. Állítólag az volt vele szemben a kis vezér fő kifogása, hogy már nem volt elég tekintélye. Ez persze nem is meglepő: állítólag 89. életévét tapossa.
Mindenesetre nagy megtiszteltetésnek érezheti, hogy tanácsadó lett, ilyen poszt ugyanis eddig nem létezett Észak-Korea történetében, csak az ő kedvéért hozták létre. Kim Ki Nam a fontos láncszeme volt már évtizedek óta: 1966-ban nevezték ki a propagandaosztály helyettesének. Egyben a pártlap, a Rodong Sinmun főszerkesztőjének is kinevezték. A kilencvenes években került aztán a részleg élére.
Kim Dzsong Un húga, Kim Jo Dzsong legfontosabb feladata mi más is lehetne, mint az, hogy segítse bátyja hatalmának konszolidálását. Lényegében ő veszi át a nagynéni, Kim Gjong Hui egykori szerepét. A Kim lánynak tovább kell erősítenie a személyi kultuszt, bár nehéz elképzelni, hogy ezt miként lehet megvalósítani, hiszen ez már évtizedek óta túlmegy a normalitás határain. A kinevezés azt is jelzi, hogy Kim Dzsong Un nemcsak súlyos pszichés zavarokkal küzd, attól tart, hogy fiatal kora miatt továbbra sem fogadják el őt legfőbb vezetőnek, marsallnak.
A Kim lány feladata a Baekdu vérvonal kidomborítása lesz. A Munkapárt 2013-ban módosította első ízben tíz alapelvét. Az alkotmánnyal egyenértékű dokumentum 10. cikkében előírták a 2011-ben elhunyt "Kim Dzsong Il tábornok" tiszteletét, ez addig egyedül a néhai államalapító "nagy vezér elvtárs", Kim Ir Szennek járt ki. Ezzel a lépéssel a Koreai Munkapárt legitimálta a Kim család hatalmi utódlási szabályait. A 10. cikk kimondja azt is: az egyszemélyi vezetésnek "folyamatosnak" kell lennie, és "a pártot és a forradalmat örökké a Baekdu vérvonalnak kell vezetnie", ami a Kim-dinasztiára utal.
A Daily NK azt is közölte, Kim Dzsong Un nemcsak a tisztekben nem bízik, a párt vezető tisztségviselőiben sem. Ami Kim Jo Dzsong eddigi életét illeti, Kim Dzsong Il és Kim Jong Hui lányaként született. Bátyával ellentétben az ő születési dátuma pontosan ismert: 1987. szeptember 26-án látta meg a napvilágot, s ő volt a „kedves vezérként” is emlegetett Kim Dzsong Il legfiatalabb gyermeke. Elsősorban anyja rezidenciáján, Phenjan középső részén nevelték, együtt lakott két testvérével, Kim Dzsong Unnal és az 1981-ben született Kim Dzsong Csollal. A Kim gyerekeket a külvilágtól teljesen elszeparálva nevelték, s ez alól Kim Jo Dzsong sem lehetett kivétel. Néhány családi fotóból lehet tudni, hogy különleges alkalmakkor a néphadsereg egyenruhájában jelent meg, amit apjától kapott születésnapi ajándékként.
Valami fogalma talán lehet a világról, mert 1996 tavaszán elutazott Svájcba, ahol testvérei tanultak. 1996-tól 2000-ig járt általános iskolába. Ez idő alatt jól őrzött épületben lakott, állítólag a Munkapárt Központi Bizottságának igazgatóhelyettese ügyelt rá. Apja időnként koncertet szervezett gyermekeinek, amelyeken fiatal női előadók vettek részt, így kárpótolva őket az elszigeteltségben élésért. Kim Jo Dzsong anyja egyre többször utazott Svájcba és Franciaországba: mellrákkal gyógykezelték. 2004-ben halt meg.
Nem tudni, hol végezte a középiskolát, amint azt sem, hova járt egyetemre. Testvérei más pártkáderekhez hasonlóan a phenjani Kim Ir Szen Katonai Egyetemre jártak. Olyan feltételezéseket is olvasni, amelyek szerint Európában tanult. 2008-ig valójában szinte semmit sem tudni az életéről. Amikor apja abban az évben stroke-ot kapott, Kim Dzsong Unnal virrasztottak betegágyánál augusztusban és szeptemberben. Már ekkor döntés születhetett arról, hogy a lányt is integrálni kell a hatalomba.
2009 májusában a KCNA hírügynökség közölt fényképet Kim Jo Dzsongról. Ekkor láthatta őt először a világ, igaz, a kép meglehetősen életlen volt. Apja ekkor a Vonszani Agráregyetemre látogatott a párt vezető tisztségviselőivel. Lánya mellett Kim Dzsong Un is elkísérte, akit ekkor a nemzetközi sajtó már legfőbb utódjelöltjének nevezett. Ezt követően a nemzetvédelmi bizottságban, illetve Kim Dzsong Il titkárságán dolgozott.
Ekkor már bátyja mellett ő is elkísérte rendszeresen apját különböző gyár-, illetve vidéki látogatásaira, de Kim Dzsong Unnal ellentétben ő végig a háttérben maradt. 2010 szeptemberében a dél-koreai média azonosította egy fényképen Kim Jo Dzsongot, aki a Koreai Munkapárt 3. Konferenciáján vett részt. Nem tudni, hogy 2011-ben jelen volt-e apja kíséretében, aki ebben az évben szupervonatjával Kínába látogatott.
Kim Dzsong Il halálát, és bátyja hatalomra kerülését követően a különféle eseményeken egyre többször került az első sorba. Általában olívazöld ruhát viselt, olyat, amilyet általában az észak-koreai riporterek szoktak. Felemelkedését mutatja, hogy 2014.március 9-én az észak-koreai média névleg is megemlítette, amikor leadta a szavazatát a választásokon. Hivatalosan ekkor derült fény első ízben arra, hogy ő is a párt tisztségviselője. 2014. november 27-én az állami médiából derült ki, hogy az agitációs és propagandaosztály helyettese. Ennek vezetőjévé tették meg a minap.
Dél-koreai titkosszolgálati értesülések szerint férje, a Központi Bizottság titkára, Cso Rjong Hae fia, aki a párt pénzügyi és számviteli részlegénél dolgozik. Azt egyelőre nem tudni, hogy hasonlóan paranoiás-e, mint bátyja. Szakértők mindenesetre valószínűsítik, nem a kis vezér húga lesz egyszer majd Észak-Korea nagy reformere…