In memoriam Sz. L. Zs.

Hétfő délután jött a hír: Szabó László Zsolt, az MTVA vezérigazgatója indoklás nélkül lemondott. Miután a Kunigunda úton jelképesen leadta jelvényét és a fegyverét, jöhettek a dicshimnuszok, még utoljára mindenki megveregette az immár ex-főnök vállát. Hiszen ebből a nevetséges költségvetésből kevesen tudnának valami igazán nagyot alkotni, ám neki sikerült: összerakta Orbán "független", nemzeti - pardon! Nemzethy - hírcsatornáját. Habár az igen erős tartalmakat sugárzó M1-et nemigen nézi senki, Szabó valószínűleg nem a csatorna rossz teljesítménye miatt távozott, a nézettség már hónapok óta stagnál - és különben is, a Fideszben ismeretlen fogalom a "rossz teljesítmény". Ha még a technikai és szakmai bakik sem tudták megingatni a vezérigazgató székét, akkor miért állt fel? "Azért, amiért" - elégedjünk meg ennyivel.

Szabót egyáltalán nem lehet ezért hibáztatni, csupán a trendeket követve, szép csöndben kisurrant a hátsó ablakon. Nem féltem őt attól, hogy hónap végén vissza kell majd vinnie az üvegeket, hisz eddig is, akár a jól fejlett házi macska, mindig a talpára esett. Emlékezzünk csak vissza, az első Orbán-kormány idején már volt egyszer a közmédia élén. Az MTVA akkor adta el ingatlanjai javát, Szabót pedig később hűtlen kezelés miatt feljelentette a Magyar Televízió felügyelőbizottsága - a nyomozást 2003-ban lezárták, az élet ment tovább. Orbánék most is biztosan találnak neki a tudásához és tehetségéhez méltó állást a térkép másik oldalán, ahogy tették azt a legutóbb létszám felettivé vált Pálffy Istvánnal is. Ha pedig egyetlen konzulátuson sincs szabad hely, ott van még korábbi kenyéradója, az Echo Tv. A lehetőségek kifogyhatatlanok!

Az MTVA vezér távozása nem fog padlóra küldeni senkit, bár egy kicsit a magam felelősségének is érzem, mert ritkán néztem M1-et. A "Szabó L. Zs." feliratú akta pedig felkerül a szekrény legfelső polcára, Vida I., Kaya I., Tarsoly Cs. - és még sorolhatnám - papírkötegei mellé. Azt nem tudom, pontosan milyen bútorzat van abban a bizonyos irodában, de a szekrényekről közismert, hogy tárolókapacitásuk véges: csodálkozom, hogy eddig nem szakadt le az a bizonyos polc.