In memoriam Sz. L. Zs.

Hétfő délután jött a hír: Szabó László Zsolt, az MTVA vezérigazgatója indoklás nélkül lemondott. Miután a Kunigunda úton jelképesen leadta jelvényét és a fegyverét, jöhettek a dicshimnuszok, még utoljára mindenki megveregette az immár ex-főnök vállát. Hiszen ebből a nevetséges költségvetésből kevesen tudnának valami igazán nagyot alkotni, ám neki sikerült: összerakta Orbán "független", nemzeti - pardon! Nemzethy - hírcsatornáját. Habár az igen erős tartalmakat sugárzó M1-et nemigen nézi senki, Szabó valószínűleg nem a csatorna rossz teljesítménye miatt távozott, a nézettség már hónapok óta stagnál - és különben is, a Fideszben ismeretlen fogalom a "rossz teljesítmény". Ha még a technikai és szakmai bakik sem tudták megingatni a vezérigazgató székét, akkor miért állt fel? "Azért, amiért" - elégedjünk meg ennyivel.

Szabót egyáltalán nem lehet ezért hibáztatni, csupán a trendeket követve, szép csöndben kisurrant a hátsó ablakon. Nem féltem őt attól, hogy hónap végén vissza kell majd vinnie az üvegeket, hisz eddig is, akár a jól fejlett házi macska, mindig a talpára esett. Emlékezzünk csak vissza, az első Orbán-kormány idején már volt egyszer a közmédia élén. Az MTVA akkor adta el ingatlanjai javát, Szabót pedig később hűtlen kezelés miatt feljelentette a Magyar Televízió felügyelőbizottsága - a nyomozást 2003-ban lezárták, az élet ment tovább. Orbánék most is biztosan találnak neki a tudásához és tehetségéhez méltó állást a térkép másik oldalán, ahogy tették azt a legutóbb létszám felettivé vált Pálffy Istvánnal is. Ha pedig egyetlen konzulátuson sincs szabad hely, ott van még korábbi kenyéradója, az Echo Tv. A lehetőségek kifogyhatatlanok!

Az MTVA vezér távozása nem fog padlóra küldeni senkit, bár egy kicsit a magam felelősségének is érzem, mert ritkán néztem M1-et. A "Szabó L. Zs." feliratú akta pedig felkerül a szekrény legfelső polcára, Vida I., Kaya I., Tarsoly Cs. - és még sorolhatnám - papírkötegei mellé. Azt nem tudom, pontosan milyen bútorzat van abban a bizonyos irodában, de a szekrényekről közismert, hogy tárolókapacitásuk véges: csodálkozom, hogy eddig nem szakadt le az a bizonyos polc.

Mondvacsinált erkölcsök

Hogy egy etikai kódex létrehozása a közszférában dolgozók számára milyen célt szolgál, arra épp most kaptunk választ magától Balogh Zoltán kamarai elnöktől. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara eljárást indított Sándor Mária ellen. Az indok: a szakma becsületéért, kollégáiért bátran kiálló „fekete ruhás” ápolónő médianyilatkozataival úgymond "többszörösen megszegte az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó etikai kódex szabályait". Persze most is kilóg a lóláb. A koncepciós eljárás célja valójában az ágazatban dolgozók megfélemlítése, a kritikus hangok elhallgattatása. A klientúrájának vagyoni helyzetét olyannyira szívén viselő kormány az egészségügyi dolgozóknak azt üzeni, eszükbe ne jusson bérük emeléséért, munkakörülményeik javításáért demonstrálni, különben retorziókra számíthatnak.

Ne legyenek kétségeink: a kormány által életre hívott Nemzeti Pedagógus Kart ugyanez a törekvés motiválta, amikor megalkotta a kötelező etikai iránymutatást a pedagógusok számára. Mélységesen hazug a definíció, miszerint „a kódex a pedagógusszakma és hivatás etikai normáinak közmegegyezésen alapuló, a szakma belső összetartozását és ezzel társadalmi megbecsültségét erősítő összefoglalása”. Egyrészt az NPK szakbizottsága a szakma mellőzésével fogalmazta meg a kódexet, mielőtt vitára bocsátotta volna. Másrészt a jelenlegi hatalom semmitől sem retteg jobban, mint bármely szakma „belső összetartozásától”, a közös fellépéstől, a kollégák egymás iránt érzett szolidaritásától. A valódi cél a megosztás.

E sorok írója pedagóguscsaládból származik, így első kézből értesülhetett róla, az Orbán-rezsim mekkora kárt tett máris a magyar oktatási rendszerben. A szélsőséges központosítás érdekében létrehozott Klebelsberg Intézményfenntartó Központ improduktivitását mi sem mutatja jobban, mint hogy mostanra csaknem tízmilliárd forintos adósságot halmozott fel. A tankerületi rendszer bevezetése a megfélemlítést és a tantestületekben végzett politikai tisztogatás lehetővé tételét szolgálja. A rendszerváltozás idején óriási eredményként könyvelte el a társadalom, hogy a pártszervezetek kivonultak a munkahelyekről. Jelenleg ellenirányú folyamatnak lehetünk tanúi: kormányunk éreztetni szeretné jelenlétét az oktatási intézményekben is. Könnyebbé teszi a dolgát, hogy a tankerületi vezetők nem kötelesek döntéseiket megindokolni az érintetteknek.

Az etikai kódex életbe léptetése nyomán orwelli világ köszönt a pedagógusokra. Senki nem érezheti biztonságban magát, besúgók pedig mindig találtatnak. Különösen igaz ez a vidéki tantestületekre, ahol többnyire köztudott, melyik kolléga melyik párt szimpatizánsa. Nyilvános indokok persze akadnak majd bőven. Félő, hogy a regnáló hatalommal nem szimpatizáló pedagógusok az utcán találják magukat, ha teszem azt borotválatlanul jelennek meg munkahelyükön vagy viccelődnek diákjaikkal; erre lehetőséget ad, hogy a kódex a tanárok külső megjelenését is szabályozná, illetve „méltóságteljes magaviseletet” ír elő számukra.

Egyetlen reményünk, hogy e jogilag is aggályos tákolmány megbukik majd a pedagógus szakszervezetek ellenállásán.

Frissítve: 2015.08.12. 19:11

Minden pofon visszajár

A zsák megtalálja a maga foltját. A kamionkirály Waberer György is megtalálta, mégpedig a legmagasabb szinten, egyenesen Orbán Viktorban. Amikor néhány éve a Fidesz belecsapott az üzemanyaglecsóba, és 230-240 forintról 400 forint közelébe srófolta az árakat, a közúti fuvarozók alig kaptak levegőt. Meghirdették: ha a kormány nem lép vissza, ha itthon drága tankolni, majd külföldön vesznek üzemanyagot. És akkor jött Waberer úr, aki a maga jókora flottája nevében hűségnyilatkozatot tett a NER mellett, és paktumot kötött Orbánnal, hogy ők csakazértis itthon tankolnak. Ezzel be is tett a többieknek.

A Hungarokamiont „privatizáló” Waberer -aki azóta már miniszterelnöki megbízott is - most azt javasolta a kormánynak, hogy ezentúl jól nézzen a körmére minden külföldi kamionosnak a hatóság. Teremtsék meg a külföldi sofőrök fokozott ellenőrzésének anyagi, személyi és technikai feltételeit, növeljék a kiszabható bírságokat, tegyék lehetővé a helyszíni bírságolást és rövidítsék le a külföldi sofőrök elleni eljárásokat, de legyenek elnézőbbek a magyarokkal. A „leleményes” büntetésekkel pedig annyi pénzt szedjenek be, amiből több sofőrt lehessen képezni Magyarországon. Ha Waberer ezt javasolja, a kormány rábólint, hiszen Orbánéktól más területen sem idegen a külföldiek megsarcolása, most miért finnyáskodnának?

Amikor kamionos ismerősömnek felolvastam a hírt, alig kapott levegőt. Ha mi így, akkor ők majd úgy – mondta aztán. Az országút kemény világ, ott minden pofon visszajár. Ezt Waberernek is, Orbánnak is tudnia kellene.

Szerző