Előfizetés

Felfedi rejtélyes múltját Albánia

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.08.13. 07:31
A családi bunkerek nem voltak alkalmasak a hosszas rejtőzködésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY HULTON ARCHIVE
Az albán kormány az egykori kommunista vezetés féltve őrzött titkát osztja meg az érdeklődőkkel. A turisták is feltérképezhetik az Adriai-tengeren található Sazan-szigetet, ahol évtizedeken keresztül albán és külföldi csapatok állomásoztak. Tirana azt reméli a lépéstől, hogy a jövőben tömegesen áramlanak majd a szigetre a külföldiek, hogy megismerkedhessenek Albánia rejtélyes múltjával.

A Vlorai-öbölnél található mindössze 12 négyzetkilométeres sziget adottságai stratégiai szempontból is rendkívül kedvezőek, hiszen a Földközi-tenger egyik legfontosabb tengerszorosa,az Otrantói-szoros bejáratánál helyezkedik el, amely elválasztja egymástól az Adriai- és a Ión-tengert. Évszázadokon keresztül földi halandó nemigen tehette be ide a lábát, mivel remek elhelyezkedésének köszönhetően különféle hadseregek állomásoztak a szigeten. Itt vert tanyát a római, az ottomán, a görög, az olasz, majd a német hadsereg.

A második világháborút követően ez az aprócska terület Enxer Hoxha (a magyar sajtóban sokáig – helytelenül - Hodzsának írták a nevét) Albániáé lett. Amíg azonban a szkipetárok földjének diktátora jó viszonyt ápolt a Szovjetunióval, afféle ajándékként Sztálin Vörös Hadseregének ajánlotta fel, hogy innen figyelhessék a Földközi-tengeren zajló gyanús történéseket. Nem volt ez nagy lemondás részéről, mert az albán hadsereg alkalmatlan volt bárminemű ilyen jellegű kémtevékenységre. Enver Hoxha csak arra volt képes, hogy saját hazájában vezessen be rémuralmat, mindenkit felügyeljen rettegett titkosszolgálata, a Sigurimi révén.

A szigeten aztán az ötvenes évektől jelentős csapatokat vont össze Tirana. Az itt szolgálók, amint ez Albániában a rendszerváltásig természetes volt, elképesztő agymosáson estek át. "A nap 24 órájában csak a háborúra gondoltunk. Hatalmas pszichés nyomás nehezedett ránk” – emlékezett az AFP hírügynökségnek mesélő 61 éves Mihal Lule, aki 17 éven keresztül élt a szigeten. „Innen lényegében Gibraltárig fel lehetett mérni a Földközi-tenger történéseit.

A Sztálin örökébe lépő Nyikita Hruscsov pártfőtitkárnak nagy tervei voltak ebben a térségben. 1958-ban el is látogatott a szintén a Vlorai-öbölben található Pashaliman tengeralattjáró-bázisra. Hosszú hatótávolságú rakétákat és hadihajókat akart ide telepíteni. Az albán katonák mindenesetre örültek, amíg oroszok is tartózkodtak a szigeten. „Az élet elviselhetőbb volt a vodkájukkal” – magyarázta az egykor büszke hadfi. Csakhogy Hruscsov lazább politikája már nem volt Hoxha ínyére, aki szakított Moszkvával.

Miután Albánia és a Szovjetunió viszonya elmérgesedett, Enver Hoxha ki is tessékelte a szovjeteket a szigetről. Ennek persze súlyos gazdasági és politikai következményei lettek, teljes lett a paranoia a vezetésben. Xoxha egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig a szovjetek, vagy Tito támadásától tartott. Mindenesetre a szovjetekkel való szakítás után az albán kommunista vezető hamar rátalált új szövetségesére: Kínára. Peking rengeteg pénzzel segítette egyetlen igazán megbízhatónak tartott európai szövetségesét, például bivalyerős rádió átjátszókat építtetett, minek köszönhetően Magyarországon is kiváló minőségben volt fogható az albán rádió magyar adása.

Természetesen Peking is érdeklődést mutatott a stratégiailag fontos sziget iránt, s a szovjetek után kínaiak érkeztek ide. Ez azonban nem volt túl pozitív változás a továbbra is itt állomásozó albán egységek számára. A vodkázgatásoknak vége szakadt. „A kínaiak sokkal aszkétikusabb életet éltek” – magyarázza Lule. A hetvenes évek végén aztán Kínával is összekülönbözött Enver Hoxha, így katonáiknak is távozniuk kellett innen. Az albánok magukra maradtak. Az ő helyzetük jellemző volt országukéra. Albánia is magára maradt a világban, „önellátásra” állt be, aminek a lakosságra nézve csak negatív következményei voltak. Az üzletek üresen tátongtak, nem volt élelmiszer, nem volt semmi.

A sziget rendkívüli izgalmakat jelenthet mindenki számára, akit érdekel némi időutazás Albánia sötét múltjába. Miközben Tiranában, illetve a városokban már csak elvétve találhatunk hatalmas, igencsak megkopott feliratokat a kommunista Albánia nagyszerűségéről, itt még számos árulkodó nyomra lelhetünk. Vörös csillagokra, s a Hoxha-féle rejtelmes ország más jelképeire. Sazanban különösen magas a négyzetméterre jutó bunkerek száma. Ezen a kis területen 3600 ilyen sajátos építmény sorjázott, de kiépítettek itt föld alatti csatornarendszert, objektumokat, amelyek a legenda szerint akár egy nukleáris támadástól is megvédtek volna. A föld alatt mozi állt a katonák rendelkezésére, de kórházuk is volt.

Sok idősebb katona örül a sziget megnyitásának. Unokáiknak is meg tudják mutatni, hol, milyen körülmények között élték le életük nagy részét – írja az AFP. Astrit Silaj jól emlékszik még az akkori propaganda állításaira. Tirana szerint a szovjet blokk országai és az Egyesült Államok imperialistái is agresszorok voltak, mesélte a hírügynökségnek.

Aztán nagyot fordult Albániával az idő kereke. 2009-ben tagja lett annak a NATO-nak, amelyet az 1990/91-es fordulat előtt az állami hírközlő szervek az egyik legfőbb ellenségnek neveztek. Miután Tirana az észak-atlanti szövetség tagja lett, közös hadgyakorlatot is tartottak itt a NATO-val. A titokzatos sziget is megérezte Albánia 1997-es összeomlását, amikor a lakosság egy jelentős része csődbe ment, mert piramisjátékban helyezték el a pénzüket, s ezek a magukat komolynak beállító cégek tönkre is mentek. Ebben az évben a felháborodott katonák kifosztották a sziget több objektumát.

A sziget mai állapota siralmas, pedig elhelyezkedését, természeti adottságait tekintve a Földközi-tenger egyik kincse. Sok épületen már tető sincs, néhány gázmaszk maradt csak meg az egyes épületekből. Az albán kormány azonban nagy lehetőségeket lát a szigetben, jelentős fejlesztéseket tervez itt, hogy valóban igazi turisztikai látványossággá váljon. Ettől függetlenül katonai jellegét is megőrzi.

Bunkerekkel az ellenséggel szemben
Albániában a gyermekeket már 12 éves kortól edzették az esetleges háborúra, a szellemi foglalkozásúakat kötelezték arra, hogy évente egy hónapot a földeken dolgozzanak, részben középiskolásokkal építtették az ötvenes évekig nem is létező vasútvonalakat, illetve minden család legalább egy tagját kihallgatták vagy munkatáborba küldték a hírhedt titkosszolgálat, a Sigurimi tagjai.
Egykor országszerte 750 ezer bunker sorjázott Albániában. Minden család rendelkezett eggyel. Titokban kellett tartaniuk, hogy az övék hol található. A bunkereket 1967-től kezdték építeni, a hetvenes években azonban gomba módra szaporodtak ezek az apró, s nem éppen impozáns építmények. Enver Hoxha azért rendelte el a "bunkerizáció" programját, mert attól tartott, hogy hazáját megtámadja Jugoszlávia, a Szovjetunió vagy akár az Egyesült Államok.
Elsősorban tengeri támadástól félt, mert a 2500 méteres hegyek felől nehezen lehetett volna megközelíteni az országot. Ezért a bunkerek jelentős részét a hegyekre építették.A bunkerek mérete eltérő volt. Akadt olyan, amit meglehetősen kistermetű személyre szabhattak, mivel alig lehet beférni. De voltak tágasak is. Magában az építményben nem volt víz, élelem, így egy-két napnál tovább aligha lehetett volna megmaradni benne. Tirana közelében azonban olyan bunkereket építettek, amelyeket föld alatti hálózat kötött össze.
A pártvezetés és a titkosszolgálat embereit menekítették volna ide egy nukleáris támadás estén.A bunkerek építését csak Enver Hoxha 1985-ös halála után állította le az új pártvezető, Ramiz Alia. Bármilyen hihetetlen is, valamiféle hasznuk volt a létesítményeknek, igaz csak bő egy évtizeddel a diktátor halála után. 1997-ben, amikor sokan elszegényedtek, mert minden megtakarított pénzüket az összeomlott piramisjátékokba fektették, lázadások törtek ki az országban. Sokan a bunkerekbe menekültek. A bunkerek ma már turisztikai látványosságok. Az albán múlt kitörölhetetlen részei.



Markó Béla: nem üzengetni, tárgyalni kellene

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.08.12. 21:30
Markó Béla szerint a szónoki pulpitus nem helyettesítheti a tárgyalóasztalt FOTÓ: NÉPSZAVA
A kilencvenes években mind Magyarország, mind Románia érdeke volt a zökkenőmentes államközi kapcsolat, mert a szomszédsági viszonyok rendezettsége az euro-atlanti integráció feltétele volt. De muszáj nekünk barátok maradnunk? Mindkét ország NATO- és EU-tag, ki nem rúgnak már, s a történelem sem fog megváltozni, az erdélyi magyarok is romániai magyarok maradnak…. Erőltessük, ami nem megy? Markó Bélát, az RMDSZ volt elnökét, Románia volt miniszterelnök-helyettesét kérdeztük.

Folytatódik a magyar-román diplomáciai csörte 

Hétfőn Bukarestben kérették be a magyar nagykövetség képviselőjét (a nagykövet épp szabadságát tölti), kedden Budapesten hívták vörös szőnyegre a román nagykövetet. Ezzel azonban nem zárult le a magyar-román diplomáciai szópárbaj legújabb fejezete.A román külügy közleményben jelezte, csak kihallgatáson vett részt a budapesti román nagykövet, akit magyar közlés szerint viszont bekérettek a Külgazdasági és Külügyminisztériumba (KKM).

A magyar változat szerint Magyar Levente KKM államtitkár kérette hivatalába Victor Micula budapesti román nagykövetet, és kért magyarázatot Victor Ponta román miniszterelnök kijelentése kapcsán, mert Ponta hétfőn egy román hírtelevízió esti adásában „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”. Bukarest arra reagált, hogy Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete a Romania Libera napilapban hétfőn közölt interjúban, azt nyilatkozva, hogy a román fél részéről hiányzik a jószándék egyes együttműködési kérdésekben.

Az ominózus tévéadásban a román miniszterelnök azt mondta, Magyarország provokálja Romániát, miközben a magyar kormány az európai országok és az Egyesült Államok részéről is „rendszeres bírálatoknak” van kitéve antiszemitizmusáért, revizionizmusáért, oroszbarátságáért, a bevándorlók ellen épített kerítésért. Ponta szerint a budapesti kormány arra tesz kísérletet, hogy „Romániát is belerángassák a botrányba”. Hozzátette, nem kíván bekapcsolódni ebbe a játékba, és azt akarja, hogy a magyar kormány feleljen azért, amit tesz.

A magyar külügyi közlemény szerint „a román kormányfő újfent magyarellenes agitációval kívánja elfedni azt a belpolitikai válságot, amelyet kormánya tagjainak sorozatos vád alá helyezése és elítélése okoz”.Válaszképpen Ponta Facebook-oldalán reagált. „Nem akarok belesétálni Budapest provokációs csapdájába, de a román kormány nem tűrheti a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetének vagy az országunkba látogató magyar hivatalosságoknak az elfogadhatatlan kisiklásait”. A román miniszterelnök szerint a román külügyminisztérium kiegyensúlyozottan és az európai normákkal összhangban reagált a magyar nagykövet kijelentéseire.

"Tisztelem Magyarországot és a magyar népet, de nem kell jóváhagyást kapnom Budapestről ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak az országomat érintő kérdésekről" - fogalmazott Ponta. Hozzátette: a román politika más szereplőitől eltérően őt nem kényszerítik az Európai Néppárt vezetői arra, hogy "behunyja a szemét", és "alázatosan lenyelje" a diplomáciai szabályok és a két ország közötti tisztelet talajáról elrugaszkodott kijelentéseket.

Orbán Viktor „barátja”, Traian Basescu volt államfő is megszólalt. Basescu a határon túli románok marosfői nyári táborában, ahol 2013-ban megígérte, hogy „rendre utasítja” Budapestet, mert „pofátlanokká váltak” a magyar politikusok és azt is kilátásba helyzete, hogy a magyar kormányzati szereplők nem fognak többé zavartalanul „lófrálni” Hargita és Kovászna megyékben, most sem ragaszkodott a diplomácia szabályaihoz, „pofa kérdésről” beszélt.

"Úgy gondolom, mi nem piszkálunk bele Magyarország térképébe, bár piszkálhatnánk a határ és a Tisza közötti részt, de mi illedelmesek és jólneveltek vagyunk. Majd kijelentjük, hogy ne mondják meg nekünk, hogyan rendezzük a régióinkat, és ezek mennyire legyenek autonómok. (...) Szóval a probléma pofa kérdése, és teljesen komolyan mondom, hogyha ragaszkodnak a magukéhoz Székelyföld autonómiájával kapcsolatban, nem látom, miért ne beszélhetnénk a határ és a Tisza közötti terület autonómiájáról" - mondta Basescu.

Berlin elutasítja az új mentőcsomagot

A német pénzügyminisztérium elégtelennek tartja és elutasítja az új görög mentőprogramról az athéni vezetés és a hitelezők képviselői által kötött megállapodást - jelentette szerdán a Bild című német lap uniós forrásokra hivatkozva.

A német pénzügyminisztérium elemzése szerint a megállapodás csaknem minden eleme visszalépést jelent a júliusi rendkívüli euróövezeti csúcstalálkozón hozott döntésekhez képest, és csupán a munkaerőpiac liberalizációjáról, a nyugdíjreformról és a pénzügyi rendszer megerősítéséről szóló elemek mutatnak "jelentős egyezést" a brüsszeli csúcs döntéseivel - áll a Bild online kiadásában megjelent beszámolóban.

A Die Welt című laphoz is eljutott elemzés szerint Berlinnek három fő kifogása van: bizonytalan, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) csatlakozik-e az új mentőprogramhoz; nem látható, hogy miként lehet biztosítani a görög államadósság fenntarthatóságát; és az sem világos, hogy gyorsan felállítható-e a tervezett privatizációs  vagyonkezelő alap.

Az ügyben az euróövezeti pénzügyminiszterek tanácsa, az Eurogroup (eurócsoport) határoz majd pénteken. A német pénzügyi tárca az értekezletre készített elemzésében azt is írta, hogy a tervezett reformoknak nincs egyértelmű irányuk és pontos menetrendjük. Berlin kifogásolja továbbá, hogy egy sor fontos döntést csak október vagy november után hoznak meg - ismertette a Bild és a Die Welt a pénzügyminisztériumi elemzést.

A Die Weltnek kormányzati források azt mondták: "Megállapodást szeretnénk, mert mi is elismerjük, hogy Athén tett erőfeszítéseket, de egy még egy sor fontos kérdést tisztázni kell ahhoz, hogy a megállapodással kiállhassunk a Bundestag (a törvényhozás alsóháza) elé".

Lényegében ugyanezt mondta a pénzügyminisztérium szóvivője is, aki a beszámolókra reagálva közölte, hogy a dokumentum nem a megállapodás elutasításáról, hanem a még nyitott kérdések megjelöléséről szól.

Az Európai Bizottság szóvivője és Evklídisz Cakalotosz görög pénzügyminiszter kedden bejelentette, hogy technikai szinten létrejött a megállapodás Görögország és hitelezői között. Az új, sorban harmadik, várhatóan 86 milliárd eurós mentőprogram elindításához az eurócsoport jóváhagyása mellett hét euróövezeti ország parlamentjétől, köztük a Bundestagtól is felhatalmazás szükséges. A Bundestag a legutóbbi tervek szerint kedden szavaz a mentőprogramról.