Ma vizsgáztatja embereit Orbán

Az évértékelők után újabb propaganda-esemény került az Orbán-kormány naptárába. A miniszterelnök ma - zárt körben - értékeli a kabinet munkáját és a tervek szerint az esemény ezentúl minden évben ismétlődik majd. Lapunk előzetesen megtette ugyanezt, de abban biztosak lehetünk, hogy nem ugyanarra az eredményre jutottunk, mint amire Orbán Viktor. Szerintünk ugyanis a miniszterek munkáját a lojalitás jellemzi, s bár - nevükhöz méltón - szolgálnak, de főképpen és szinte kizárólag a miniszterelnök elképzeléseit.

Vajon kimondhatjuk-e Orbán Viktorról, hogy kompetens miniszterelnök? Illetve mondhatjuk-e ennek az ellenkezőjét olyasvalakiről, aki immár harmadik ciklusát tölti a kormányfői székben és bár volt már bukott első ember is, mondott le – átmenetileg – elnöki posztról, összességében megkérdőjelezhetetlen vezére volt és maradt a saját politikai formációjának, de talán az országnak is. Ugyanakkor: mondhatjuk-e valakiről, hogy kompetens, ha a módszerei meglehetősen vitatottak, helyenként diktátumnak tűnnek, és valakiről, ha nem a törvények szerint él, hanem a törvényeket igazítja magához. De: állíthatjuk-e róla, hogy inkompetens, ha képes uralni a nagyra duzzadt és elvileg két párt tagjaiból álló parlamenti táborát, túl tudja élni a nagy válságokat, s - eddig – mindig talált ezekből kivezető utat; le tudta szerelni a külső és belső ellenállásokat és ellenállókat. Mégis: kompetens-e az a miniszterelnök, aki szinte zsebből osztja a pénzeket, oligarchákat növeszt ki a földből és süllyeszt a föld alá? Nevezhetjük-e ezt kompetenciának, vagy inkább más szót illene rá találni? Ám, miért ne lehetne egy miniszterelnöknek épp az a kompetenciája, hogy úgy bánik emberekkel, pénzekkel, hívekkel, ellenféllel, ellenséggel, mint egy zsonglőr? Vagy inkább bűvész ő, akit képtelenek vagyunk rajta kapni, amikor épp itt a piros ott a pirost játszik velünk?

FOTÓ: FACEBOOK

A fentebb leírtak adják leginkább Orbán Viktor karakterét is. Kicsit önmagába, vagy a posztjához öregedett, szokásai rabjává váló, kifelé gátlásokat mutató, valójában gátlástalan politikus. Aki ugyan sokszor hangsúlyozza: szakma az övé, amit azonban ő csinál megtanulhatatlan. Különös érzék kell hozzá és ő ennek birtokában van. Tudja, mikor kell 19-re lapot húzni, mikor blöffölni és mikor bedobni a kártyát. Ez utóbbit ritkán teszi (pl. internetadó), mert jellemével nem fér össze a vereség. Lehet még akár húsz éve is a politika élén; kiváltképp, ha az ellenzék mai állapotára gondolunk.

Orbán Viktorral kapcsolatban nyilván értelmetlen a lojalitás kérdését vizsgálni. Illetve mégsem: azt érdemes mérlegre tenni, hogy ő mit vár el másoktól. Tűri-e a vitát, elviseli-e az ellentmondást, vagy azt várja híveitől, hogy teljes odaadással kövessék őt. Nos, a kérdésre leginkább Simicska Lajos tudna választ adni. A miniszterelnöki poszt – Orbán fejében – nem tűr el barátságot, csak lojalitást. A legjobb barát szavatossági ideje is lejár, ha nem ereszkedik fél térdre akkor, amikor az úr ezt megkívánja. Szolgák és kiszolgálók – ezek veszik körbe a magyar miniszterelnököt. És a királyokhoz, hercegekhez, grófokhoz szokott magyar népet ez nem zavarja.

FOTÓ: FACEBOOK

Mi itt csak annyit tudtunk jelezni ezzel az összeállítással: bennünket igen.

A harmadik Orbán-kormány tavalyi megalakulása óta nagyon is sok elemzésre - és egyúttal kritikára is - érdemes intézkedést tett. S igaz, hogy a kormányfő nem szívesen válna meg minisztereitől, igazán fényes bizonyítványt egyetlen kormánytag sem érdemel, sőt, többen inkább a bukás felé közelednek. Lapunk három szempontból vizsgálta Orbán embereinek teljesítményét: megnéztük szakmai kompetenciájukat (1.), személyes karakterüket és megnyilvánulásaikat (2.), valamint azt, mennyire felelnek meg Orbán elvárásainak (3.). Tény, hogy a miniszterek gyakran nehezen értékelhetők, de az utóbbi szempontot mindenféleképpen teljesítik: pont olyanok, amilyennek lenniük kell, hogy teljesítsék főnökük óhajait.

Szolgák és kiszolgálók

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes

1. Mivel Orbán Viktor eleve pótolhatatlan és helyettesíthetetlen, a miniszterelnök-helyettesi tisztség nyilván csak szimbolikus lehet. Mint ahogy az is. És erre a célra Semjén Zsolt a tökéletes választás. Egy nemlétező párt elnökeként Semjén nem tud, és nem akarhat a kormányfő „fejére nőni”, zsarolási potenciálja egyenlő a nullával, ő maga és pártja is minden szempontból ki van szolgáltatva a miniszterelnök akaratának-szeszélyének.

2. Egyetlen felelősségi területe a nemzetpolitika, amely 2010 óta az állampolgársági törvény alkalmazásában, az új magyar állampolgárok, pontosabban szavazópolgárok számának kényszeres gyűjtésében merült ki. A teológus végzettségű miniszterelnök-helyettes akár alkalmas is lehetne a nemzetpolitika koordinálására, amennyiben ilyesmi létezne. De nincs. Semjén Zsolt érdeme, hogy ezt a semmit is kiválóan képviseli, olyannyira, hogy évente képes magára terelni a magyar nagyközönség és a szomszédos államok, vagy legalábbis Románia figyelmét, amikor hetyke huszárként bevonul valamely székelyföldi kisvárosba egy-egy tüzes paripa hátán. A miniszterelnök-helyettes nyugodtan hegyezhetné a zabot hivatalában, havi bérét nyilván akkor is hiánytalanul megkapná, ám dicséretére legyen mondva, nem szereti az ingyenélést, talált magának elfoglaltságot. 2011 óta nagyon sokat tett azért, hogy mint Kalocsán fogalmazott, a kormány „helyreállítsa a magyar vadászat becsületét, és hathatós lépéseket tegyen a magyar vadászok vegzálásának megszüntetéséért”. Nyilván neki köszönhető, hogy az általa elnökölt Országos Magyar Vadászati Védegylet kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a magyar vadászati törvény az új idők új szeleinek is megfeleljen. A vadászható fajok kibővítése, vagyis a védett állatok egy részének vadászhatóvá tétele kapcsán ugyan kisebb vereséget szenvedett a közfelháborodás miatt, de ha az idén júliusi ötlet megvalósul, ha átmegy a földművelésügyi tárca új rendelettervezete, akkor például gyöngytyúkvadászatokat lehet tartani szeptembertől Magyarországon. És vélhetően legalább részben helyreáll a magyar vadászat becsülete.

3. Semjén a tökéletes végrehajtó, a kalapra tűzhető bokréta, amelyet fel lehet mutatni az egyházak felé, a határon túli magyarok felé, és ha balhé van, nyugodtan fel lehet áldozni.

Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter

1. "Erőmet, képességeimet, tudásomat messze meghaladó mértékű portfóliót szánt nekem a miniszterelnök úr miniszterként. (...) Nagyon várom már, hogy leadhassak a portfóliómból, és ne újakat kapjak." Februárban mondta ezt, s valóban minden hozzá tartozik, ő a kabinet illetékes elvtársa. Az államtitkárból miniszterré avanzsáló politikus annak ellenére - vagy épp azért - lett Orbán jobbkeze, és kapott számtalan új feladatkört, illetve pénzforrást - a polgári hírszerzéstől az uniós pályázati pénzeken, a vidékfejlesztési forrásokon keresztül Paks II.-ig -, mert mindent elvállalt, sőt, a nyilvánosság előtt is ő képviseli a kormányt. Irányítása alatt igazi árnyékkormánnyá nőtte ki magát a Miniszterelnökség, ugyanakkor Szekszárdon mondott "őszödi beszéde" arra utal, eléggé beleásta magát néhány feladatkörébe. Úgy vélte, a következő 20 évben nem tudunk versenyezni a nyugat-európai bérekkel, a magyar reáloktatás sokkal rosszabb, mint 20 éve volt, söralátét helyett sörgyár méretű az adóbevallás. Azt is mondta, hogy "riasztó állapotban van az állam", és "a minisztériumok semmiféle segítséget nem adtak arra, hogy a rájuk vonatkozó szabályokat hogyan lehetne megváltoztatni, hiszen az a létezésük alapjait veszélyeztetné".

2. Bátorságát mutatja, hogy beszólt a vagyonát titkoló Mészáros Lőrincnek és megakadályozott egy közbeszerzést, amelyen Orbán veje, Tiborcz István cége nyert volna, sőt, a parlamentben megpendítette, hogy "semmi keresnivalója az állami pénznek a profi sport finanszírozásában". Neki jutott a Simicska Lajossal való küzdelem kormányzati feladata, amit az előző Orbán-kabinet uniós pénzosztását befolyásoló körök nem néznek jó szemmel. Amúgy nem áll távol tőle az oligarchákkal való küzdelem: kedvenc témája az OTP-vezér Csányi Sándor rugdosása, ugyanakkor saját oligarcháit helyzetbe hozza; Sánta János ölébe nemcsak a dohány-nagykereskedelem pottyant, de bevásárolta magát az új kormánylapnak számító Napi Gazdaságba is. Magára vállalta a Norvég Alap civiljeinek vegzálását, a reklámadó átszabását és az RTL-lel való tárgyalást, de például magára haragította Schmidt Máriát, a Sorsok Háza ügyével és Zoltai Gusztáv kinevezésével.

3. Nemcsak az urizálást kifogásoló "veteránokkal" - Kövérrel, Pokornival - kell megküzdenie, hanem az Orbán által kormányfői kabinetfőnökké kinevezni kívánt Rogán Antallal is. Azt kifogásolja, nincs dokumentumokban körülírt kompetenciája a kabinetfőnöknek. Lázárnak az őszi Fidesz-kongresszuson elvileg le kell mondania alelnöki posztjáról, miközben Rogán megpályázza az egyik alelnöki tisztséget. Így Orbán rendcsinálóként léphet fel, és közben néhány államtitkár cserjével megúszhatja a nem túl jól teljesítő kormány átalakítását. Magának a kormány értékelésének is Lázár a felelőse, amivel ugyancsak számos ellenfelet szerezhet magának. Elérte, hogy mára Orbán lehetséges utódjaként emlegetik; úgy tűnik: nagyon magasra juthat, de hatalmasat is bukhat. Sőt, a kettő nem zárja ki egymást.