AVH - állami szolgálatban

Minden bizonnyal a harmincnégy éves Kiss Zoltán ezredes, a Belügyminisztérium főosztályvezetője lesz az Alkotmányvédelmi Hivatal új vezetője. Ezzel újabb állomásához érkezik a nemzetbiztonsági szakma kivéreztetésének, a pártállam szolgálatába állításának folyamata.

A belső elhárítás és a hírszerzés minden demokrácia stabilitása biztosításának egyik alappillére. Az ő integritásukon, szakmai színvonalukon, pártpolitikai befolyástól való mentességükön rengeteg múlik egy olyan korban, ahol a nemzetközi terrorizmus nem ismer határokat, s a gazdasági és más bűncselekmények az országok alkotmányos rendjét bel- és külföldről egyaránt fenyegetik. Ezekkel a kihívásokkal Magyarország is szembenéz. A titkosszolgálatok munkatársai minden jogállamban a rend különlegesen képzett, elhivatott őrei, akik arra esküdnek fel, hogy különleges körülmények között védjék a nemzeti érdekeket, és adott esetben az életüket is kockáztassák hazájukért. Szolgálataikért a legtöbb esetben nem kaphatnak nyilvános elismerést, hiszen erőfeszítéseiket túlnyomórészt fedett, titkos pozícióban fejtik ki.

A különféle titkosszolgálatok állományában néhány ezer hivatásos teljesít szolgálatot. Ezek az emberek nem beszélhetnek munkájukról, miközben manapság hihetetlenül sok hazug információ lát napvilágot velük kapcsolatban. Az Orbán-kormány saját hatalmi érdekeinek megfelelően használja a fegyveres testületeket, s önkényesen büntet és aláz meg rengeteg embert, nem egyszer hazug vádak alapján. Legújabban az idén elfogadott úgynevezett szolgálati törvény borzolta föl a kedélyeket, amely teljesen felborította a rendvédelemben dolgozók életét, kiszolgáltatottá tette őket, elbizonytalanította előmenetelüket, és szabad utat engedett a területet irányító politikusok, valamint politikai kinevezett elöljárók önkényes lépéseinek. Mindennek eredménye az lett, hogy a titkosszolgálatoktól nagy számban távoznak a tapasztalt munkatársak, s a Fidesz ebből a körből olyanokat is ellenséggé tett, akik 2010-ben még üdvözölték a kormányváltást. A hivatalokat ma javarészt olyanok irányítják, akik nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, hiszen az ifjú kor nem pótolhatja a sokrétű, munkában szerzett ismereteket és kapcsolatrendszert.

2009-ben a Fidesz még bőszen támadta a huszonkilenc éves korában a titkosszolgálatok felügyeletére kinevezett Ficsor Ádám minisztert. Míg egy miniszter esetében megengedhető lehet a szakma mély ismeretének hiánya (hiszen a kormánytag csupán politikai irányításra vállalkozik), addig a titkosszolgálatok professzionális vezetése esetében ez elfogadhatatlan. Márpedig Kiss Zoltán személyében maholnap egy terepismerettel nem rendelkező, a területet csupán íróasztal mögül, felületesen ismerő ember lehet a hazánk biztonsága fölött őrködő egyik legfontosabb intézmény irányítója. Olyan embereket küld majd kényes bevetésekre, akik feladata a nemzetbiztonság megvédése, az államrend megingatására tett kísérletek feltárása, a felforgató csoportokba való beépülés, a potenciális terrorcselekmények feltérképezése, előre jelzése és a kémelhárítás.

Aki ilyet kér munkatársaitól, maga is meg kellett, hogy járja a poklot, s a hozzá nem értő politikusoknak legjobb szakmai meggyőződése szerint kell véleményt mondania. Semmilyen karrierszempont nem befolyásolhatja értékítéletét, zsarolhatatlannak kell lennie. Egy pályafutása elején járó ember, bármilyen nagy jellem és reménység legyen is, képtelen erre a feladatra.

Nem gondolhatunk tehát másra, mint arra: a kormány szánt szándékkal egy felkészületlen, ezért dróton rángatható embert helyez az Alkotmányvédelmi Hivatal élére. A Fidesz azt akarja, hogy a neki gazsuláló, ellentmondani nem merő nyeretlen kétévesekből álló titkosszolgálati állomány minden képtelen, nyers hatalmi szempontok által vezérelt utasítást végrehajtson. Ezzel Orbánék hazánknak ártanak. Kiszolgáltatottá tesznek bennünket a ránk leselkedő veszélyekkel szemben, tehát nemzeti érdekeinkkel ellentétesen cselekednek. Mindenkit a kizárólagos hatalmuk megszilárdítása érdekében használnak, ezzel pedig saját alaptörvényük ellen is vétenek.

Szerző

Tolvajok paradicsoma

Csendes környék a mienk, csak akkor élénkül meg az élet, ha valaki ki- vagy beköltözik az utcába. Pontosan nyomon követhető az ország gazdasági állapota: ha jól megy a vállalkozásoknak, új lakók jönnek, ha sokan becsődölnek, akkor megjelenik valamelyik ház előtt egy teherautó. Felpakolja a lakók cuccait, majd néhány óra múlva jön a következő, az újak holmijával.

A múlt héten is ezt láttuk. Reggel az egyik ház elé begördült egy jókora bútorszállító, markos emberek jöttek-mentek, kanapéval, konyhabútorokkal, hűtőszekrénnyel, drága intarziás bútorokkal, két vagy három óriási tévével. Aztán ahogy jöttek, el is mentek. Másnap este tört ki a botrány: a tulajdonos család hazaért a külföldi nyaralásból, és üres lakást talált. A betörők még a gyerekek játékait is elvitték.

Ha megszólal valahol egy riasztó, senki nem szalad megnézni, mi lehet az oka, alig várjuk, hogy elhallgasson a fülsértő sivítás, így aztán a szomszédok szeme láttára ki lehet „takarítani” akár egy teljes házat is. Olvasom, a minap feltörtek és „csontig” kiraboltak egy pizzériát egy tízemeletes panelház földszintjén. Az, hogy észrevétlenül fel tudták feszíteni a bejáratot, már eleve érthetetlen, de végképp különös, hogy a tolvajok a mázsás konyhai készülékeket is úgy pakolták fel a teherautójukra, hogy senkinek nem szúrt szemet a szokatlan rakodás.

Egyre fásultabbak vagyunk. Évek óta az orrunk előtt történnek a lopások, csalások. Kicsiben és nagyban. Ki figyel oda egy nyomorult pizzéria kirablására, amikor a legfelső szinteken asszisztálnak Marcsikáknak, Quaestoréknak, és mindent átsző a korrupció ingoványa.

Tolvajok, csalók paradicsoma lett az ország.

Szerző
Somfai Péter

Tánc

Csak egy tánc volt. Legalábbis azon a felvételen, amely a Várkert Bazárban készült a Leslie Mandoki által szervezett koncerten. Nagyon emberi a pillanat, ahogy a miniszterelnök és neje tánclépéseket tesz, miközben a színpadon Charlie azt énekli, hogy Jég dupla whiskyvel. Finoman, disztingváltan mozognak, nem úgy, mint egy korábbi miniszterelnök egy másik felvételen, amelyen ugyancsak táncol, széles mozdulatokkal, Hugh Grantet utánozva. Meg is kapta érte a magáét, az ilyen nem lehet az ország első embere. Orbán Viktor ebben is más.

Példát lehet venni róla, így mulat egy igazi (kedves) vezető, aki a kormányzásban is bemutatja, amit a koncerten, tánc közben. Határozott, céltudatos, tartja ritmust és főképpen a lépést saját magával. Nem néz oldalra, csak előre, átadja magát annak az örömnek, amelyet ezúttal éppen egy kedvenc szám jelent, máskülönben pedig az, hogy hozzá igazodik mindenki. Lesik minden mozdulatát, így készült az állítólagos kalózfelvétel is a koncerten, máskor meg a hivatalos képek a hivatalos eseményekről.

Bizonyára előkerülnek ilyenek a tegnapi konferenciáról is, ahol a kormánytagok munkáját értékelték, természetesen a kedves vezető irányításával. Napközben sokat nem lehetett róla megtudni, hiszen a parlamenti üléstermet szinte hermetikusan lezárták. Nehogy már a nép elé kerüljön valami azokról az emberekről, akik az ő megbízásából és - állítólag - az ő érdekében tevékenykednek a nap 24 órájában. Bennfentesek annyit jelentettek, hogy a részvevők a szünetben komoly arccal járkáltak, a miniszterelnök meg ingujjban volt, nyilván nekivetkőzött a nagy elemzésnek. Aminek a végén majd - államtitkári - fejek is hullhatnak, na persze csak jelképesen, mert a nemzeti együttműködés rendszerének hű kiszolgálói számára mindig vannak menekülőutak. A miniszterek is kaptak bírálatot, de őket akkor sem cserélik le, ha hibáznak, vagy nem csinálnak semmit, mert Orbán már régen megmondta, hogy ilyesmivel úgysem jutnak előrébb.

Az egész tanácskozásnak az az értelme, hogy előkészítsék a 2018-as választási győzelmüket. Lázár János főminiszter meg is mondta, egy évük van a konkrét munkára - ő reformoknak nevezte ezt -, mert utána már bele kell állni a kampányba. Ha ezt lefordítjuk, azt jelenti, addig van idejük, hogy szórakozzanak velünk, aztán pedig ismét a szebbik arcukat kell mutatniuk, hogy azok is rájuk szavazzanak, akik most esetleg elpártolnának tőlük.

És akkor majd mindenki emlékezzen, milyen kellemesen és szépen táncolt Orbán Viktor, mennyire emberi megnyilvánulása volt ez is neki. S ne arra tessék gondolni, hogy ez a kormányzás is egy nagy tánc, sok hibás lépéssel.

Éltető a remény, hogy nem csak egy tánc volt.