Nincs egy hónapja sem annak, hogy Barnabást egyöntetűen a borsodi Fony hercegének választotta a helyi roma nemzetiségi önkormányzat. Mindez történt azután, hogy a harminchét éves mulatós zenészt Kiscsécs vezetősége hercegi címmel ajándékozta meg, köszönetképpen a falu lakosságáért végzett munkájáért.
Mások helyett is segít
Mindkét település közös nevezője a mélyszegénység, amellyel az ott élők több-kevesebb sikerrel birkóznak meg. Barna Barnabás ezen az aggasztó méreteket öltő társadalmi problémán igyekszik segíteni. 2003-ban, mindössze ötévesen hunyt el leukémiás lánya, ezután gondolta úgy, hogy ha már egy kislány életét nem tudta megmenteni, legalább másoknak megpróbálja jobbá tenni az életét pénzadományokkal, felajánlásokkal.
"Nagyon sokat segítettem a borsodi települések roma önkormányzatainak működésében, de egy alkalommal az utcán találkoztam egy családdal, akik elmondták, hogy a házukban ki fogják kapcsolni a villanyt, mert nem tudják fizetni. Adtam nekik pénzt, hogy ez ne történjen meg” – meséli. Kiscsécsen, ahol legelőször avatták herceggé egy kisebb ceremónia keretében, azért kezdett segíteni, mert elégedetlen volt az önkormányzat működésével, és úgy általában a hivatalos szervek hozzáállásával.
Sokszor úgy érzi, illetékesebb, mint a legtöbb kijelölt tisztségviselő. Néhány éve meghívták egy konferenciára is, ahol a romák integrációja volt napirenden. Egy professzor szólalt fel előtte, aki azt mondta, minden romának számítógépet kellene adni. Erre Barnabásnak még a lélegzet is elállt. Szót kért és megkérdezte: mégis, hogyan gondolják a tisztelt urak ezt a képtelen ötletet, amikor az érintett családok többségénél még csak áram, nemhogy internet sincs? Arról nem is beszélve, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek tucatjai írni, olvasni sem tudnak? Barnabás öt perccel később már a termen kívül volt.
Hercegi bankókat nyomatott
Büszkén mesél a két hercegi címéről, amelyet karitatív munkájáért vehetett át. Tudja, hogy ez egy jelképes cím, hiszen Magyarországon tiltott a nemesi előnevek, címek viselete. Mindezek ellenére vallja: büszkeség úgy végigmenni az utcán, hogy tudja, mostantól nem Barna Barnabás énekes, hanem herceg.
Élénk szemeiből eltűnik a jókedv, komolyan gondolja, amit mondani készül. Mindennél jobban szeretné, ha mások is felkapnák a fejüket arra, hogy az együttélés egymásra figyelést, törődést is jelent. Szerinte igenis van lehetőség a segítségnyújtásra, legfeljebb nem olyan mértékben, mint amilyenre ő képes.
Barnabás egyik legfurcsább dobása az „Egymilliós turné” volt, amely eredetileg marketing-fogásnak indult, azonban saját szavai szerint: nem olyan embernek kell adnia a pénzt, akinek van, hanem olyannak, akinek nincs. Az előadó körútja keretében tíz településen száz-százezer forintot osztott szét a helyi családoknak.
Barna Barnabás úgy érzi, mindig segítőkész volt, de a lánya elvesztése után éveknek kellett eltelnie, mire eljutott odáig, hogy másokon próbáljon segíteni, pénzt adjon a nélkülözőknek. Úgy fogalmaz: az igazi kezdőlöketet az adta, amikor szembesült egy megrázó emberi sorssal Tiszakeszin. Csomagokat állított össze, ruhákat gyűjtött és szervezett egy jótékonysági koncertet, a befolyt összeget pedig egy máj- és vesedonorra váró fiú kapta. Máskor egy balesetet szenvedett tiszavasvári fiú híre érkezett hozzá, akinek zenésztársaival együtt 1,8 milliót gyűjtött össze. A segítség ellenére érzi, hogy az „ottani népség” nem igazán szereti. Vádolták már azzal is, hogy vásárolja a hercegi oklevelet, hogy az egész adakozást médiaheccből csinálja, de Barnát mindez nem tántorítja el attól, hogy folytassa a jótékonykodást.
Nem zavarja a kritika? - kérdezem tőle, mire csibészes mosollyal feleli: az a rossz, aki rosszra gondol.
A második hercegi címét adományozó Fonyon több családnak is segített. Az aprócska településen a közel kétszáz családból százötven roma, ezért a roma önkormányzat elnöknek adta pénzadományát. Nagyon érdekelte, mire költik, de megnyugodott, amikor megtudta, hogy elsősorban iskoláztatásra ment a pénze.
Sajókápolnán a közelmúltban járt, némi sajnálkozással mondja, hogy ott csupán egyetlen családnak tudott segíteni, egy rászoruló nem cigány családnak adott egy százezer forintos csekket. „Nem igaz, hogy csak romákon segítek. Sokakkal ellentétben nekem nem számít a bőrszín, a származás. Az Egy Esély Szervezetnek adtam a pénzt, amit végül kisgyermekes, nem roma család kapott meg.”
Gyermeki lelkesedéssel meséli, hogy hamarosan Schmuck Andor nyugdíjasainak, a Szépkorúak Társaságának segít, szeptemberben pedig újabb százezer forintot fog szétosztani a koncertje után. Fontos számára az igazságosság, ezért külön „hercegi bankókat” nyomtatott, amelyeket kisorsolnak a fellépésén. Az a szerencsés nélkülöző, aki össze tudja gyűjteni mind az ötöt, százezer forint készpénzt vehet át tőle.
Mélyről jött maga is
A beszélgetés végére már csak egyetlen kérdés körvonalazódik a fejemben: miért segít idegeneken egy fiatal, kétgyermekes apuka? Így szeretne rajongókat szerezni magának? Hírnévre vágyik? Szeretné, ha az emberek hálásak lennének neki? Szavaiból úgy veszem ki, bizonyos mértékéig ezek is szempontok, de az igazi motiváció mélyen személyes. Barna Barnabás Mezőcsáton született és Tiszatarjánban nevelkedett egy kiterjedt roma családban, apjáék tízen voltak testvérek. Nélkülöznie kellett, a saját erejéből küzdötte fel magát. Lefutotta a kötelező iskolai köröket, majd villanyszerelőnek állt, annyi munkát vállalt, amennyit csak tudott. Néhány más szakmai tanfolyamot is elvégzett, de úgy gondolja, nem az iskola, hanem az élet tanította mindenre. Tizennyolc éves sem volt, amikor Pestre költözött, a Taurus Gumigyárban kezdett minőségellenőrként dolgozni. Mindig az álmait kergette, imádta a nőket, oda volt a zenéért.
Most végre azt teheti, amire vágyik: néhány évig szeretné továbbvinni ipari villamossággal foglalkozó vállalatát, ahol jórészt romákat foglalkoztat, elvált szülő létére sok időt tölt két lányával, a köztes időben pedig hol zenél, hol járja a szegénység sújtotta településeket.
Címek nélkül is Barna Barnabás az a férfi, akinek tettei és tenni akarása mutatja, mennyivel jobb lehetne a világ, ha kimutatnánk a belénk szorult empátiát.