Előfizetés

Menetel a Bayern

Bár a Bundesliga 3. fordulójának rangadója a Bayern München-Bayer Leverkusen mérkőzés volt, a müncheniek nagyon sima győzelmet arattak. Thomas Müller 200. bajnokiját játszotta a münchenieknél. Nem is akárhogy. Ő lett a meccs hőse, hiszen kétszer volt eredményes, egyszer 11-esből, ezzel összesen 76 góltért el az első osztályban. 

A Leverkusenből mintha sokat kivett volna a szerdai, Lazio elleni mérkőzés, amelyen eldőlt, hogy a gyógyszergyári csapat a Bajnokok Ligája csoportkörében folytathatja. Hiányzott belőlük az ötlet, a frissesség, így a meccs színvonala elmaradt a várakozásoktól. A Bayernt pedig az sem rázta meg, hogy Pep Guardiolánnak két középhátvédjéről is le kellett mondania: Jerome Boateng eltiltás, Medhi Benatia sérülés miatt hiányzott.

Dárdai Pál csapata, a Hertha BSC először kapott három találatot a magyar szakvezető irányítása alatt: a Dortmund verte meg a berlinieket 3-1 arányban, ezzel a sárga-feketék a Bundesliga élén állnak.

Bundesliga, 3. forduló
Köln-Hamburger SV 2-1, Augsburg-Ingolstadt 0-1, Darmstadt-Hoffenheim 0-0, Mainz-Hannover 3-0, Stuttgart-Frankfurt 1-4, Bayern München-Leverkusen 3-0, Dortmund-Hertha 3-1, Bremen-Mönchengladbach 2-1.
Az élcsoport: 1. Dortmund 9 (11-1), 2. Bayern 9 (10-1), 3. Wolfsburg 7.



Monaco, a luxusvalóság

Publikálás dátuma
2015.08.31. 07:34
Fotó: Europress Getty Images
A legtöbb utazó számára Monaco olyan, mint egy megelevenedett film díszlete. Ez persze igaz is lehet, hiszen rengeteg „gazdagok és szépek” hangulatú mozinak adott kellően hiteles hátteret a pirinyó hercegség és Monte Carlo sziklája. Viszont ha nem kifejezetten azért utazunk oda, hogy belebotoljunk egy-két világsztárba, esetleg valamely uralkodóház vakációzó tagjaiba, akkor sem kell unatkoznunk, hiszen Monaco turistaszemmel is látványos ország.

Bár tény, hogy a méretek és a megnézni való dolgok listája egyenesen arányos, de az ember ne várjon kéthetes túrát mindössze két négyzetkilométeren. Azt, hogy itt töltsünk akár egy éjszakát is, nyugodtan elfeledhetjük, hacsak nem akarjuk egész évre szánt nyaralási pénzünket itt hagyni. Főszezonban persze valószínűleg nem is nagyon találnánk üres szobát. Arra se készüljünk, hogy autóval próbáljunk megállni a hercegségben, mert a luxusautóktól hemzsegő szűk utcákon erre nem sok reményünk lehet.

Inkább válasszunk olyan közösségi utazási formákat, melyeket megengedhetünk magunknak, mint például a Nizzából induló 100-as busz, mellyel mindössze másfél euróért beléphetünk a csillogás földjére, ráadásul csodálatos szerpentinekkel tarkított útvonalon. Mivel pedig maga város kisebb, mint bármelyik budapesti kerület, egy nap alatt bejárhatjuk minden zegét-zugát.

Hihetetlen légkör

Nem tudni, vajon Grimaldi herceg gondolta-e, hogy a szerencsejáték és az adókedvezmény ekkora vonzerővel bír majd? Mindenesetre a gyönyörű öböl és az örök tavasz mellett a személyi jövedelem adó hiánya is vonzza a folyamatosan itt élőket. Télen nincs hideg és nyáron sem kúszik a hőmérő higanyszála 30 fok fölé. A drága autók és a tökéletes tisztaság harmóniája első pillanatban megfogja a sétálót. Itt az eukaliptuszok és a pineák illata mellett szinte érezhető a pénz szaga is. Még akkor is, ha tudjuk, a pénznek nincs szaga.

A híres épületek kora is jelzi a konjunktúra kezdetét. A híres-neves Kaszinó - ahol egy-egy estén vagyonok születhettek vagy szállhattak el a rulett asztal mellett - 1858 és 1863 között épült. Monaco első kávézója, a világhírű Cafe de Paris pedig 1868-ban. A sorban kivétel a Hercegi Palota, amelyet ugyan 1215-ben kezdtek el építeni, de mára már nem sok dolog emlékeztet a valamikori erődítményre. II. Albert herceg otthona mára már igazi komplexum lett, sok toronnyal, emelettel, főudvarral, ahová akkor is érdemes felmenni, ha a sport és környezetvédelem nagy barátjaként ismert uralkodó nincs otthon. Nyolc euróért megcsodálhatjuk a páratlan kilátást és a belső terek pompáját, nem felejtve Grace Kelly hercegnő szomorú történetét. Ha dél előtt 5 perccel járunk itt, akkor még őrségváltást is láthatunk minden nap. Igaz, a palota csak április és november között várja a turistákat.

Egy életérzés

A legendás kaszinó akkor is pompás látvány, ha nincs a zsebünkben zseton. Aki járt már Párizsban, annak azonnal feltűnik a hasonlatosság a francia főváros operája és a kaszinó épülete között. Mindez persze nem véletlen, hiszen ugyanaz az építész, Charles Garnier tervezte mindkettőt. Kívül is, belül is van látnivaló. Kívül leginkább a sok legújabb Maseratti vagy Rolls Royce vonzza a tekintetet, belül pedig a mennyezetet borító aranyozott domborművek és pompás fogadótermek. A Place du Casino és környéke hemzseg a méregdrága üzletektől, hogy nyereményét mindenki a legjobban fektethesse be.

Földi halandónak nem javasolnánk, hogy pillantást vessen az árcédulákra, de ahhoz úgy is be kellene lépni a csillogó portálokon. Viszont, aki át akarja érezni a Monaco életérzést, az annyit megengedhet magának, hogy megigyon egy kávét a Cafe de Paris teraszán. A kávé hamisítatlanul olasz lesz, az élmény pedig megfizethetetlen. Ha már itt vagyunk, vethetünk egy vágyakozó pillantást a Hotel de Paris épületére is. Ez a város leghíresebb szállodája, ahol az árak 500 eurótól indulnak éjszakánként. Természetesen felfelé. Ahogy az egész hercegségben, a luxus határa itt is a csillagos ég. Viszont megnyugtató a tudat, hogy a Forma 1 versenyzői sem látnak sokkal többet ebből az épületből száguldás közben.

Mozgólépcső mindenütt

A város igazi különlegessége, hogy mozgólépcsővel szinte bárhová el lehet jutni, ráadásul ingyen. Ez a domborzati viszonyokat tekintve nem meglepő. Mint ahogyan az sem, hogy sokan vágynak a szinte elképzelhetetlen nyüzsgés után egy kis természetes nyugalomra. Erre a célra pedig igazán alkalmas hely a Casinotól csak pár méterre található 7000 négyzetméteres Monaco Japánkert vízesésekkel, egzotikus növényekkel és virágokkal, ahová a belépés teljesen ingyenes.

Viszont a Botanikus kertért – Jardin Exotique de Monaco – már elkérnek 7,20 eurót, de az egzotikus növények sokasága mindenképpen megéri a belépő díjat. Ahogyan az Akvárium is pompás szórakozás 4000 halfajával és Jacques-Yves Cousteau emlékével, akinek tévésorozatából a hatvanas-hetvenes években megtanulhattuk, milyen is egy muréna vagy rája. A végén – elszédülve az akvárium látványától – mindenképpen menjünk ki a tetőteraszra, ahol végigtekinthetünk az egész hihetetlen városon, amúgy Grimaldi módra.

A kirándulás nem lehet teljes anélkül, hogy számba ne vegyük a kikötő jachjait. Egyik-másik valóban óceánjáró méretű, mint a gazdájának a pénztárcája, de itt sétálgatva ez csöppet sem zavaró. Mindent a szemnek! Elvégre Monaco, az Monaco. Egy napot mindenképpen megér az alternatív valóság.

Monaco, a luxusvalóság

Publikálás dátuma
2015.08.31. 07:34
Fotó: Europress Getty Images
A legtöbb utazó számára Monaco olyan, mint egy megelevenedett film díszlete. Ez persze igaz is lehet, hiszen rengeteg „gazdagok és szépek” hangulatú mozinak adott kellően hiteles hátteret a pirinyó hercegség és Monte Carlo sziklája. Viszont ha nem kifejezetten azért utazunk oda, hogy belebotoljunk egy-két világsztárba, esetleg valamely uralkodóház vakációzó tagjaiba, akkor sem kell unatkoznunk, hiszen Monaco turistaszemmel is látványos ország.

Bár tény, hogy a méretek és a megnézni való dolgok listája egyenesen arányos, de az ember ne várjon kéthetes túrát mindössze két négyzetkilométeren. Azt, hogy itt töltsünk akár egy éjszakát is, nyugodtan elfeledhetjük, hacsak nem akarjuk egész évre szánt nyaralási pénzünket itt hagyni. Főszezonban persze valószínűleg nem is nagyon találnánk üres szobát. Arra se készüljünk, hogy autóval próbáljunk megállni a hercegségben, mert a luxusautóktól hemzsegő szűk utcákon erre nem sok reményünk lehet.

Inkább válasszunk olyan közösségi utazási formákat, melyeket megengedhetünk magunknak, mint például a Nizzából induló 100-as busz, mellyel mindössze másfél euróért beléphetünk a csillogás földjére, ráadásul csodálatos szerpentinekkel tarkított útvonalon. Mivel pedig maga város kisebb, mint bármelyik budapesti kerület, egy nap alatt bejárhatjuk minden zegét-zugát.

Hihetetlen légkör

Nem tudni, vajon Grimaldi herceg gondolta-e, hogy a szerencsejáték és az adókedvezmény ekkora vonzerővel bír majd? Mindenesetre a gyönyörű öböl és az örök tavasz mellett a személyi jövedelem adó hiánya is vonzza a folyamatosan itt élőket. Télen nincs hideg és nyáron sem kúszik a hőmérő higanyszála 30 fok fölé. A drága autók és a tökéletes tisztaság harmóniája első pillanatban megfogja a sétálót. Itt az eukaliptuszok és a pineák illata mellett szinte érezhető a pénz szaga is. Még akkor is, ha tudjuk, a pénznek nincs szaga.

A híres épületek kora is jelzi a konjunktúra kezdetét. A híres-neves Kaszinó - ahol egy-egy estén vagyonok születhettek vagy szállhattak el a rulett asztal mellett - 1858 és 1863 között épült. Monaco első kávézója, a világhírű Cafe de Paris pedig 1868-ban. A sorban kivétel a Hercegi Palota, amelyet ugyan 1215-ben kezdtek el építeni, de mára már nem sok dolog emlékeztet a valamikori erődítményre. II. Albert herceg otthona mára már igazi komplexum lett, sok toronnyal, emelettel, főudvarral, ahová akkor is érdemes felmenni, ha a sport és környezetvédelem nagy barátjaként ismert uralkodó nincs otthon. Nyolc euróért megcsodálhatjuk a páratlan kilátást és a belső terek pompáját, nem felejtve Grace Kelly hercegnő szomorú történetét. Ha dél előtt 5 perccel járunk itt, akkor még őrségváltást is láthatunk minden nap. Igaz, a palota csak április és november között várja a turistákat.

Egy életérzés

A legendás kaszinó akkor is pompás látvány, ha nincs a zsebünkben zseton. Aki járt már Párizsban, annak azonnal feltűnik a hasonlatosság a francia főváros operája és a kaszinó épülete között. Mindez persze nem véletlen, hiszen ugyanaz az építész, Charles Garnier tervezte mindkettőt. Kívül is, belül is van látnivaló. Kívül leginkább a sok legújabb Maseratti vagy Rolls Royce vonzza a tekintetet, belül pedig a mennyezetet borító aranyozott domborművek és pompás fogadótermek. A Place du Casino és környéke hemzseg a méregdrága üzletektől, hogy nyereményét mindenki a legjobban fektethesse be.

Földi halandónak nem javasolnánk, hogy pillantást vessen az árcédulákra, de ahhoz úgy is be kellene lépni a csillogó portálokon. Viszont, aki át akarja érezni a Monaco életérzést, az annyit megengedhet magának, hogy megigyon egy kávét a Cafe de Paris teraszán. A kávé hamisítatlanul olasz lesz, az élmény pedig megfizethetetlen. Ha már itt vagyunk, vethetünk egy vágyakozó pillantást a Hotel de Paris épületére is. Ez a város leghíresebb szállodája, ahol az árak 500 eurótól indulnak éjszakánként. Természetesen felfelé. Ahogy az egész hercegségben, a luxus határa itt is a csillagos ég. Viszont megnyugtató a tudat, hogy a Forma 1 versenyzői sem látnak sokkal többet ebből az épületből száguldás közben.

Mozgólépcső mindenütt

A város igazi különlegessége, hogy mozgólépcsővel szinte bárhová el lehet jutni, ráadásul ingyen. Ez a domborzati viszonyokat tekintve nem meglepő. Mint ahogyan az sem, hogy sokan vágynak a szinte elképzelhetetlen nyüzsgés után egy kis természetes nyugalomra. Erre a célra pedig igazán alkalmas hely a Casinotól csak pár méterre található 7000 négyzetméteres Monaco Japánkert vízesésekkel, egzotikus növényekkel és virágokkal, ahová a belépés teljesen ingyenes.

Viszont a Botanikus kertért – Jardin Exotique de Monaco – már elkérnek 7,20 eurót, de az egzotikus növények sokasága mindenképpen megéri a belépő díjat. Ahogyan az Akvárium is pompás szórakozás 4000 halfajával és Jacques-Yves Cousteau emlékével, akinek tévésorozatából a hatvanas-hetvenes években megtanulhattuk, milyen is egy muréna vagy rája. A végén – elszédülve az akvárium látványától – mindenképpen menjünk ki a tetőteraszra, ahol végigtekinthetünk az egész hihetetlen városon, amúgy Grimaldi módra.

A kirándulás nem lehet teljes anélkül, hogy számba ne vegyük a kikötő jachjait. Egyik-másik valóban óceánjáró méretű, mint a gazdájának a pénztárcája, de itt sétálgatva ez csöppet sem zavaró. Mindent a szemnek! Elvégre Monaco, az Monaco. Egy napot mindenképpen megér az alternatív valóság.