Június végén a vonalas telefonunk elnémult. E-mailben s mobilon azonnal bejelentettük. A Telekom visszaigazolta, türelmet kért. 3 nap után a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság segítségét kértem, mert: hitvesem telefon értesítést várt a kórháztól, mikor kell jelentkeznie a szívműtétjére. Megjött a válasz: 12-napja van a hivatalnak a válaszadásra. Segítséget ígértek. Közben felavatta új ügyfélközpontját a Telekom, s azt közhírré is tette.
A változatlan 1412-es gyűjtőszámon a géppel "beszélgettem", számokat nyomkodtam, s könyöröghettem a hibajavításért. Az első visszaigazolt bejelentés 8. napján egy szerelő telefonált: ma kapta a feladatot, mi a probléma? Elmondtam, s egy óra múlva gyorsan végignézte a lakásban, házban a vezetékeket, és elrohant. A házunktól 200 méterre lévő utcai elosztószekrényben a kicsúszott vezetéket visszadugta. Ő is örült a működő telefonnak. Pár napra rá értesítés jött: kárpótolnak minket, 780 forint jóváírással az augusztusi számlában. A "hatóság" ekkor közölte: nincs hatásköre az eljárásra...
Közérdekű kérdéseim: Miért nincs egy 3 számos hibabejelentő szám? Úgy mint a rendőrségnek, a mentőknek, tűzoltóságnak vagy az adománygyűjtési akcióknak? Miért kell percekig zenét hallgatni, válaszolgatni kérdésekre, gombot nyomogatni? A jogelőd MATÁV idején a hibát "direkt" hívással (hajdan 01, majd nemrég a 143-on) jelenthettük, s többnyire még aznap kijött a szerelő! További jó példa: a MATÁV-központ összes részlegének telefonszáma - még az elnöké és a vezérigazgatóé is! - benne van az 1999-es telefonkönyvben, a 126. és 127. oldalon. Ma szinte teljes a titkosítás!