A nagy Wass-szabotázs?

Úgy kezdődött, hogy Egernek nem volt elég, hogy véget vethet a várost sújtó kínzó Wass Albert szoborhiánynak. Az innovatív városatyák tavaly megszavazták, hogy animálni is kell a mogorva grófot. Igaz, ugyan, hogy énekelni, táncolni az egri emlékmű még nem tudott volna – ezt nyilván más városok fiatal mérnökei valósítják majd meg – de szavalni igen.

Az eredeti koncepció szerint a Wass Albert iskolai szavalóversenyek díjnyerteseinek felvételeit rejtették volna a kis Kempelen-szerű gépezetbe. Már megírtuk, mennyire kíváncsiak leszünk, ha történetesen csupa ifjú hölgy győz a kulturális seregszemléken, így a bronzbácsi csengő leányhangokon szólal meg.

De nem tudtuk meg, mert Wass Albert durcásan hallgat. A júniusi eleji avató próbaüzemén ugyanis a szobor lelke – illetve az azt helyettesítő idegen szív –, az imperialista gyártmányú fő mikrochip egyszerűen fölrobbant.

Egy illetékes most a megyei lapnak azt mondta, a vártnál kicsit komolyabb műszaki problémát jelentett a hiba elhárítása, de reményeik szerint 1-2 héten belül valóban megszólalhat a szobor. (A posztamensbe egyébként egy vandálbiztos számítógépet szereltek, ami a költő verseit tudja, illetve tudná lejátszani. Az eredeti tervek szerint a számítógép közeledésérzékelője érzi, ha valaki megközelíti a szobrot, és megszólal: „Melyik versemet szeretné hallani?” A monitoron felsoroltak közül ki lehet választani a megfelelő verset.)

Ennyi idő alatt kinő 175 kilométer Gyoda, de egy megszállási emlékmű megépítéséhez is elég két hónap. Csak egy icipici komputert nem lehetett megjavítani.

Én nem akarok bérrettegni, de itt szabotázsról lehet csak szó, azt meg a „tudjukkik” szokták csinálni. Hát éberség, egriek!