- Ha jól értem, az aktuális fővárosi menekültválság - ironikus módon - abból adódik, hogy a magyar kormány az összes uniós, illetve magyar jogszabály betűjét betartja. Tehát kötelezi az itt lévő menekülteket, hogy menjenek el a regisztrációra, várják végig a menekültügyi eljárást, és csak utána mehetnek valamerre.
- Én nem fogalmaznék így, mert ez azt jelentené, hogy a kormány teljes egészében betartja az uniós menedékjogi jogszabályokat is, de erről szó sincs. Hiszen a menekültügyi uniós szabályok a menekültügyi eljárás, az elhelyezés, a fogva tartás legtöbb kérdését elég alaposan rendezik. Ezek többnyire úgynevezett irányelvekben vannak meghatározva, amelyeket át kell ültetni a magyar jogszabályokba. A legtöbb rendelkezés átültetése megtörtént, vagy épp most, az utolsó percben történik, és van olyan része az uniós jogszabályoknak, amelyek közvetlenül is hatályosak – ilyen például a híres-hírhedt Dublin III. rendelet. Magyarországnak valóban az a feladata, hogy az itt menedéket keresők menedékjogi eljárását lefolytassa és ne engedje őket tovább, hiszen erre nincs jogszerű lehetőségük. Ha a törvény betűjét nézzük, valóban fel kell ezeket az embereket tartóztatni. Ám az is kötelezettsége a magyar hatóságoknak – ugyancsak uniós jogszabályok alapján –, hogy regisztrálja a menedékkérelmeket, azonosítsa például a sérülékeny menedékkérőket, ami ma egyáltalán nem történik meg. Pedig az ideérkezők jelentős része kínzás áldozata, súlyosan traumatizált, akik a háború, a menekülés, a család elvesztése miatt nagyon rossz pszichés állapotban vannak. Nagyon sok a gyerek köztük, betegek, alultápláltak, sokan érkeznek kiszáradva. Vannak, akik vallási, nemi és egyéb kisebbségekhez tartoznak. Rájuk nincs semmilyen mechanizmus, a kormány e téren nem aggódik különösebben amiatt, hogy nem tartja be az uniós jogszabályokat. Például, hogy megfelelő ellátást kell biztosítani a menedékkérőknek. A befogadóállomásokon – például Debrecenben és Bicskén – sokszor elképesztő a túlzsúfoltság és elfogadhatatlanok a higiéniás körülmények.
- Hogyan jutnak el egyáltalán a fővárosba regisztráció nélkül?
- Jelentős részüket már regisztrálták, hiszen a rendőrség elég nagy hatékonysággal fogja el a határt megfelelő papírok nélkül átlépő külföldieket. Őket először az úgynevezett visszatartás intézményével őrizetbe veszik, például Szegeden, Röszkén, vagy Kiskunhalason. Ez az első 24, 36 vagy esetenként 48 óra, amelyet elképesztő körülmények között töltenek: Szegeden például, a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság előállító helyiségeiben – amik lényegében ketrecek - van hogy egy négyzetméternél is kevesebb hely jut egy fogvatartottra. Itt gyerekek és felnőttek, nők és férfiak vannak összezsúfolva. Ezt a Helsinki Bizottság több jelentésben is kifogásolta.
- Arról is voltak hírek, hogy itt esetleg fizikai atrocitás éri őket…
- Fizikai atrocitásról szerencsére csak elvétve hallunk, ami lényeges különbség Szerbiával, Bulgáriával vagy Macedóniával összehasonlítva, ahol a menekültek rendszeres fizikai bántalmazásról számolnak be. Ennél sokkal gyakoribb a verbális abúzus, az emberi méltóságukban való megalázás: a menedékkérők sajnos pontosan megértik, ha őket vulgáris szavakkal illetik.
- A héten nem engedték be a röszkei regisztrációs pontra a Human Rights Watch nemzetközi civil szervezet embereit, akik épp a brutális állapotokat vetették fel.
- Mert a körülmények nem alkalmasak arra, hogy embereket, akárcsak 24-48 óráig őrizetben tartsanak ott. Visszatérve az eredeti kérdésre: a legtöbben itt, a visszatartás ideje alatt nyújtják be menedékkérelmüket, ezt a rendőrség regisztrálja, s utána - már, mint menedékkérők - átkerülnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) hatáskörébe. A BÁH általában újabb regisztrációs folyamatnak veti alá őket, amiből máris látszik, hogy itt van egy teljesen felesleges duplikáció.
- Ezt csak Budapesten intézik?
- Nem, korábban jellemzően Nagyfán - Szeged külterületén -, Kiskunhalason és persze a fővárosban végezték, de most már az összes menekülttáborban van ilyen. A BÁH-os regisztrációt követően jelölik ki számukra a befogadó állomást, amely a kötelező tartózkodási helyük lesz a menedékjogi eljárás során. Jellemzően Bicskét, Debrecent, Vámosszabadit, de több olyan eset is volt a közelmúltban, hogy nem is jelöltek ki számukra helyszínt, csak azt mondták, szálljanak fel a vonatra és jelentkezzenek másnap délelőtt Budapesten, a Budafoki úton, a BÁH-központban. Történt mindez úgy, hogy nem kaptak sem utazási igazolást, sem szállást. Sajnos úgy tűnik, a magyar menekültügy nem tudja a helyzetet kezelni, pedig nem volna lehetetlen. A Budafoki úti irodában rendkívül kevés ügyintéző végzi a regisztrációt, ott van több száz ember, nekik sokszor 24 órát kell várniuk étel, ital és a szállás reménye nélkül. Az a néhány ügyintéző keményen dolgozik, de sokkal többre lenne szükség, és érthetetlen, hogy a BÁH több száz alkalmazottjából miért nem lehet több ember kijelölni erre a feladatra.
- Ezek után szabadon mozoghatnak a menedékkérők?
- Igen, jó esetben megkapják az utazási igazolást – olyat is láttunk már, hogy ezt sem kapták meg -, amivel jellemzően 48 óráig szabadon használhatják a buszokat és a vasutat a befogadó állomásra való utazáshoz. Ezzel, meg egy sematikus térképpel kell megérkezniük a kijelölt helyre. Egy afgán vagy szír menekültnek – aki nem beszél magyarul - nem egyszerű eljutni egy számára kiejthetetlen nevű kistelepülésre, mint például Vámosszabadi. Sokszor azt látjuk, hogy a hivatalok gyakorlata nincs összhangban a vasúti menetrenddel: olyankor vitték ki őket a pályaudvarra, amikor már nem indult aznap vonat, vagy csak Pestre tudtak már feljönni. Ez is okozta, hogy felgyűlt a pályaudvarokon a tömeg. Természetesen sokan, ahelyett hogy a debreceni vonatra szállnának át a fővárosban, a münchenit vagy a bécsit választják.
- Ezt megtehetik az uniós jog szerint?
- Nem, ha nincs tartózkodási engedélyük vagy vízumuk, amely biztosítja az Ausztriába vagy Németországba való belépést, jogszerűen nem tehetik meg. Mégis a nagy többség megtette, és a magyar hatóságok semmit nem tettek ellene. Ez mindig is így volt, időnként van egy-egy látványos akció a menedékkérők feltartóztatására (mint például most), de a számok magukért beszélnek: a menedékkérők 90-95 százaléka azonnal továbbmegy az országból, már idén is legalább 130 000-en távoztak így. Statisztikák szerint az első regisztráció után útba indulók fele soha nem érkezik meg a befogadóállomásra. És a többiek, akik megérkeznek, szintén nem maradnak sokáig. Persze vannak, akik maradnak, nem igaz, hogy mindenki továbbmegy.
- Mi van azokkal, akik megvárják az eljárás végét és mégsem kapnak menekültstátuszt?
- Magyarország nagyon szigorúan „méri" a menekültstátuszt, tavaly az érdemben elbírált ügyek 9 százaléka végződött pozitív döntéssel (menekült vagy oltalmazott státusz). Ez a legalacsonyabb az egész unióban – az átlag 45 százalék.
- Akik esetében negatív a döntés, azokat ki lehet utasítani?
- Még van egy jogorvoslati lehetőség, bírósághoz fordulhatnak. Az elutasítással szemben nyolc napon belül lehetett beadni a kérelmet, a bíróság kötelezően meghallgatta a kérelmezőt, és maga is elismerhette menekültként - tehát a kérelmező kapott egy második lehetőséget. És a magyar bíróságok – különösen a debreceni, vagy a fővárosi – kifejezetten profin dolgoztak. Nem véletlen, hogy a BÁH döntéseinek mintegy 30 százalékát tavaly is hatályon kívül helyezték - persze itt már csak százas nagyságrendű ügyszámról van szó. De ebből is látszik, hogy a BÁH döntései korántsem mindig megalapozottak és nagyon sok jogalkalmazási probléma van.
- A Kúria például korábban kimondta, hogy Szerbia nem számít biztonságos országnak.
- Így van, ez kényszerítette végül a BÁH-ot és a bíróságokat, hogy ne tekintsék annak. Korábban a BÁH Szerbiát biztonságos harmadik országnak tekintette, amivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Helsinki Bizottság sem értett egyet. Az illetékes debreceni és fővárosi bíróság az utóbbiak álláspontját fogadta el, míg például a szegedi nem. Ezért adott ki a Kúria egységes iránymutatást és végül az ENSZ és Helsinki Bizottság álláspontját fogadta el. A döntés hangsúlyozta, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság iránymutatása az irányadó, amitől eltérni csak speciális esetekben, súlyos bizonyítékokkal megtámogatva lehet. Ma már uniós jogszabály is rögzíti, hogy a biztonságos harmadik ország megállapításánál különös figyelemmel kell lenni az ENSZ iránymutatására. Egyébként a mai napig egyértelmű: Szerbia nem biztonságos a menedékkérők számára.
- Azt mondja, Magyarország, a magyar hatóságok nem tudják kezelni a menekülthelyzetet. De vajon akarják-e?
- Szerintem nem igazán akarják hatékonyan kezelni. Számtalan lehetőség lett volna a helyzet hatékonyabb kezelésére. Erre az egyik érv, hogy 2013 óta jelentősen nő a menedékkérők száma, ez nem most nyáron kezdődött. A nagy kiugrás valóban az idén nyáron volt, de már tavaly is voltak hullámhegyek. Pontosan tudhatta a kormány, tudhatták a minisztériumok és a különböző szervezetek szakértői, hogy mi a helyzet és ebből mi fog következni. Elég megnézni egy híradót, hogy mi történik a Közel-Keleten.
- Voltak-e titkosszolgálati vagy nemzetközi jelzések?
- Ezt meg nem tudom mondani. Az idén már februárban jelentősen megnőtt a közel-keleti menekültek száma, de már a tavalyi 43 ezer menedékkérő 38 százaléka is Afganisztánból és Szíriából érkezett. A koszovóiak sokáig domináltak, de ez egy kiugró szám volt, az ő esetük speciális. Tehát 2013 óta látszik, hogy valamit tenni kellene, de semmi nem történt. Nem nyíltak kellő számban új befogadóállomások, nem történtek strukturális átalakítások a hatóságon belül, hogy a hirtelen megnövekedett feladattal is lehessen valamit tenni. Pedig pénz is volt, 2007 óta az EU-tól Magyarország több mint kétmilliárd forintot kapott a menekültügyi rendszer fejlesztésére, a határőrizet erősítésére, modernizálására pedig mintegy 18 milliárdot. Mindebből nem sikerült egyetlen, valamirevaló előállító helyiséget sem létrehozni a határon, ahol humánus körülmények között lehetne akár nagyobb számban is előállítani a külföldieket. Éjjellátó készülékektől nemzetközi együttműködésig mindenre jutott uniós pénz 2014-ben, ám erre nem sikerült néhány tízmillió forintot költeni.
Fotó: Vajda József
- Még hogy nem tett semmit a kormány: nemzeti konzultációt indított...
- Amiből látszik, hogy magyar kormányzati pénz is volt elég. Ha mondjuk a kerítésre szánt pénzt, a nemzeti konzultáció és a idegenellenességet szító plakátkampány árát arra fordították volna, hogy megerősítsék a magyar menekültügyi rendszert, akkor ebből a pénzből sokkal magasabb színvonalon is simán tudna működni a teljes magyar menekültügy éveken keresztül. A gond tehát nem új keletű, és az unió már jó ideje felajánlja a segítségét. Például úgynevezett „forró pontokat” (hot spot) állítanának fel a határon, ahol az uniós szervek segítségével és együttműködésével, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal, illetve a Frontex-szel, az unió határőrizeti ügynökségével közösen lehetne regisztrálni az érkező menedékkérőket. A magyar kormány a mai napig hivatalosan nem válaszolt erre az uniós felajánlásra, amely hónapok óta ott van az asztalán. Ha mindezeket összevetem, akkor azt kell mondjam, mintha a kormány egyszerűen nem lenne érdekelt abban, hogy az unió segítségével valamilyen, ha nem is tökéletes, de hatékonyabb megoldást találjon. Ez elméletben lehet nagyfokú inkompetencia következménye, amit azért nem feltételezek, mert Magyarországon mostanáig – szemben Szerbiával, Görögországgal vagy Macedóniával – egy működő menekültügyi rendszer volt, még ha soha nem is működött tökéletesen.
- Arra céloz, hogy emögött esetleg valami hátsó szándék van? Hiszen amióta a komolyabb áradat megindult, lényeges segítséget jószerivel csak a civilek adtak a menekülteknek.
- Ezt egy politikai elemzőnek kellene megmondania. De, ha az egész folyamatot kontextusában nézzük - mikor kezdődött, miért és milyen lépésekkel történt, ami történt – és hozzávesszük, hogy mindezt egy szándékosan idegenellenes kampány kísért, nehéz másra gondolni.
- A plakátkampányra gondol?
- Nemcsak a plakátkampány, a nemzeti konzultáció is az idegenellenes érzelmeket szító eszközök sorába tartozik. Nem csak én mondom, hanem az Európai Parlament és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is kritizálta, hogy a konzultáció félrevezető, idegenellenességet, idegengyűlöletet szító akció volt. Abszurd és Európában teljesen egyedülálló közpénzből félrevezető, idegenellenességet szító kampányt folytatni. Még a jellemzően bevándorlás-ellenes nyugat-európai szélsőjobboldali pártok – így a francia Nemzeti Front, vagy a Brit Függetlenségi Párt – programja is sokszor eltörpül amellett, amit az egyébként a konzervatív Európai Néppártba tartozó magyar kormánypárt mond. Hogy a bevándorlásra egyáltalán nincs szükség, hogy a bevándorlás rossz. Ez elképzelhetetlen bármelyik másik országban, még az említett szélsőjobboldali pártok sem mondják, mert látják, hogy a bevándorlás komplex dolog, amit lehet sokféleképpen értelmezni, de teljesen leállítani nem lehet és nem is szabad. Az is jellemző, hogy a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok sem támadják a menekülőket – a menekültek befogadásának kötelezettségét egyfajta európai konszenzus övezi.
- A magyar kormány is próbálja úgy beállítani, hogy itt bevándorlókról van szó.
- Ez egy hazugság, tényszerűen nem igaz. Idén Magyarországon már a szírek alkotják a legnagyobb csoportot. Mivel a magyar sajtó sem foglalkozik eléggé azzal, hogy mi történik a világban, egy könnyebb elhitetni, hogy az ideérkező szír család, amelynek lebombázták a házát, s a család fele meghalt közben, „csak” bevándorló és nem menekült. A menedékkérőktől is szinte elvárjuk, hogy rendkívül kiszolgáltatott, koldusszegény, elesett emberek legyenek. Akik Magyarországról elmentek akár '56-ban, akár később nyugatra és ott menekültstátuszt kaptak, vajon mind koldusok voltak? Nem, sokszor épp az értelmiség, a középosztály tudott elmenni, hiszen ehhez bizonyos anyagi források szükségesek. Szíria esetében látható most, hogy nagyrészt pont a városi középosztály, az értelmiség menekül idáig, nagyon sok köztük az orvos, az informatikus, egyetemi hallgató.
- Két napja a miniszterelnök Brüsszelben is megerősítette, hogy az úgynevezett kvótarendszer keretében – amit az unió kidolgozott - sem kíván egyetlen menekültet befogadni.
- Fontos különbséget tenni, mert valójában kétfajta kvótarendszer van: az úgynevezett áttelepítés és az áthelyezés (resettlement és relocation). Az áttelepítés az, amelyben egyfajta kötelező kvótarendszert vállalt az unió, ami mintegy 60 ezer menekült áttelepítését jelenti nagyrészt a Közel-Keletről. Vagyis az úgynevezett első menedék régiójából vállal át az unió menekülteket, hiszen nagy többségük csak a szomszéd országig jut. Például most messze a legnagyobb menekült-népesség a Közel- és Közép-Keleten található. Az ENSZ régóta szorgalmazza, hogy az unió vállaljon az áttelepítésben nagyobb szerepet. Az áttelepítés arról szól, hogy a fejlett országok mutassák meg szolidaritásukat; ebben az egész világon az USA vállalja a legnagyobb kvótát, emellett fontos áttelepítési célország Kanada, Ausztrália, Németország vagy a Skandináv-országok. Az EU országai közül Magyarország egyedüliként mondta erre, hogy nem vállal egyetlen menekültet sem. A másik fajta kvóta, az áthelyezés, az unión belüli arányosabb felelősségmegosztást érinti. Ez sokkal problematikusabb, hiszen meg kell határozni az egyes tagállamok relatív „befogadóképességét” (ami függ a méretüktől, a munkanélküliségtől vagy az oda „spontán” érkező menedékkérők számától), így jött létre egy leegyszerűsített, önkéntes felajánláson alapuló rendszer. Szlovákia vagy Románia is tett ilyen felajánlást a közelmúltban. Ez az a kvóta, amelyet lényegében Magyarország – és a görögök, olaszok – megsegítésére hoztak létre, és erre is csuklóból nemet mondott a magyar kormány. Pedig ez épp azt szolgálja, hogy a menedékkérők egy részét elvigyék tőlünk és máshol folytassák le a menekültügyi eljárást. Ez elképesztő hiba és azt igazolja, hogy nincs igazán szándék a helyzet megoldására.
- Orbán szerint ez német probléma. Talán arra próbált utalni, hogy volt egy félreértés: Németország felfüggeszti a Dublini rendeletet.
- Németország azt mondta, hogy a szír menedékkérőket nem fogja visszaküldeni abba az országba, ahol először beléptek az EU területére, tehát ha valaki eljut oda, azt nem küldik vissza. Ezt a dublini rendelet egyébként lehetővé teszi. Erre röppent fel a hír, hogy Németország tranzitvonatokkal viszi el Magyarországról őket, amit később cáfoltak. Ez nyilván nem német probléma, sőt, ez az ország szerintem kifejezetten példát mutat most a menekültek befogadásában. Ha végre megvalósul egy valóban közös európai menekültügyi rendszer, az is – úgy tűnik – jelentős részben a német nyomásnak lesz köszönhető.
- A magyar kormány azonban nem fogadja el ezeket a megoldásokat.
- Épp ez a magyar kormány legnagyobb hibája, hogy azt hangsúlyozza, Magyarország egyedül fogja megtalálni a megoldást. Mindenért az uniót hibáztatja, közben skrupulus nélkül elfogadja az uniós pénzeket, ám az uniós megoldási javaslatok már nem érdeklik. Pedig a magyar kormánynak nemzetközi megoldást kellene sürgetnie, elfogadni az együttműködést az uniós szervekkel és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossággal. A nemzetközi szakértelem tudatos figyelmen kívül hagyása oda jutott, hogy az elmúlt 25 évben most először fordult elő, hogy a menekültügyi törvénytervezeteket már meg sem küldték a Főbiztosságnak véleményezésre.
- A humanitárius katasztrófahelyzetben mit tesz a magyar kormány?
- Ha nem lennének önkéntesek, a humanitárius katasztrófa már bekövetkezett volna. Nem lehet eléggé megköszönni a civilek fantasztikus segítségét, akik az állam feladatát látják el, állami finanszírozás nélkül. Ami a törvényhozást illeti, az lényegében a kerítés folytatása jogi eszközökkel. Ez több hullámban történt, volt egy nagy jogszabály-módosítás a nyáron, amiről már sok szó esett. A tegnap megszavazott törvénycsomag tovább szigorítja a helyzetet, bevezeti a határon lefolytatható eljárást, amit az uniós jog lehetővé tesz, azonban fontos garanciákat is kiköt a kérelmező számára. A jövő menedékjogi eljárása – a törvény szövege alapján – úgy néz ki, hogy a határon feltartóztatott menedékkérőket hatalmas, határmenti, szögesdrótos zárt táborokban tartják majd fogva, mindaddig, amíg a kérelmüket néhány héten belül automatikusan elutasítják arra hivatkozva, hogy egy, a kormány szerint „biztonságos harmadik országból” (Szerbiából) érkeztek.
- A bírák is határ menti tranzitzónákba mennének.
- A határon lefolytatott eljárásban már nem 15, hanem 8 napon belül kell dönteni a hatóságnak, ami alatt érdemi eljárást nem lehet lefolytatni, a jogorvoslat még inkább kiüresedik, a bíró nem változtathatja meg az elsőfokú hatósági döntést, csak hatályon kívül helyezheti, vagyis visszaküldheti a BÁH-nak, hogy újabb hasonló döntést hozzon, ráadásul ha arra „vetemedne”, hogy személyesen meghallgassa a menedékkérőt, ezt is többnyire Skype-on kell majd megtennie. Ez tehát a helyzet az új eljárással és mindezek mellé bejön az összes elképesztő dolog „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel”. Kérdés, hogy a gyakorlatban mit lehet belőle megvalósítani. Ha mondjuk egy hónap alatt 30 ezer ember érkezik, kérdés, hol és milyen milliárdokból lehet a határ menti övezetben felállítani olyan központokat, ahol ezreket fogva lehet tartani, honnan lesz pénz a több ezer fős őrszemélyzetre? Mikorra fog felépülni mindez? Ez a gyakorlatban megvalósíthatatlannak látszik és akkor arról nem beszéltünk, hogy ha mégis megvalósul, akkor még mindig kérdés, hogyan fog Szerbia 50-100 ezer embert visszafogadni. Szerintem nincs az az ár, amit az unió vagy Magyarország meg tud fizetni Szerbiának, hogy ezt vállalja. A kapkodva, koncepció és szakértelem nélkül összetákolt új menekültügyi rendszer így eleve kudarcra van ítélve.