Előfizetés

Magyar–osztrák zenei híd a Müpában

Publikálás dátuma
2015.09.05. 07:46
Forrás: Facebook
Ausztria történelmileg, földrajzilag és kulturálisan is közel áll Magyarországhoz. Tud-e újat mutatni? Vannak-e rejtett titkai? Fischer Iván karmester válasza egyértelmű: „az osztrák kultúra rendkívül gazdag, nem csak bőrnadrág, jódlizás és Mozart-kugli.” A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Müpa pedig tesznek is azért, hogy mindezt megmutassák a magyar közönségnek szeptemberben, a Bridging Europe – Európai Hidak fesztiválon. Zenével, irodalommal, filmmel és tánccal.

„Az osztrák kultúra legnagyobb erőssége a sokoldalúság. Ausztriában mindig is sokféle kultúra találkozott, egy birodalom központjaként pedig ezeket mind magába olvasztotta, miközben megőrizte saját kulturális örökségének szépségét és gazdagságát is” – mondja Stefan Englert, a Budapesti Fesztiválzenekar ügyvezető igazgatója.

„Ez az ország egyszerre van közel és távol. Bár rengeteg a kulturális hasonlóság az osztrákok és a magyarok között, és folyamatos kölcsönhatásban állunk, vannak jelentős különbségek is, amelyek egyrészt a nyelvből, másrészt a szomszédos országokból érkező hatásokból következnek” – magyarázza Englert, aki a zeneművek 20. századi fejlődését hozza fel példaként. „A két ország e téren különböző irányba ment, viszont az olyan meghatározó személyiségek, mint például Mahler, mindkét ország zenei kultúrájára hatással voltak.”

A Bridging Europe – Európai Hidak fesztivál, amelyet szeptember 11. és 16. között rendez a BFZ és a Müpa, nem csak arról szól, hogy megismertessék a magyar közönséget más európai országok kultúrájával. Arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a kultúrák változatossága gazdagabbá teszi az egyes nemzeteket. A zenekar ügyvezetője szerint ez egy fontos üzenet akkor, amikor nő a szkepszis az európai integrációval szemben. „Mi abban hiszünk, hogy egymás identitásának megőrzéséből mindannyian profitálunk.”

Az őszindító fesztivál nagyot merít az osztrák kulturális finomságokból. Szinte magától értetődő volt, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar a Fischer Ivánhoz igen közel álló Gustav Mahlerhez nyúl, aki éveken át volt a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya, és első szimfóniáját is Budapesten mutatta be. A BFZ zeneigazgatója Mahler mellé Hugo Wolf-dalokat válogatott, melyeket a világ operaszínpadainak sokat foglalkoztatott bariton-sztárja, RomanTrekel kelt életre. A zenekar folytatva évek óta tartó küldetését egy estét az osztrák barokk muzsikának is szentel, kecses barokk táncbetéttel fűszerezve, Kortárs estjén pedig egy különlegesen innovatív osztrák együttes, a PHACE muzsikál, aki bátran és szívesen hoz létre estéről estére valami szokatlant és újat, akár a zene határain túl is.Ausztriában a kortárs zene valódi sikk, most pedig a magyar közönség is belekóstolhat ebbe az életérzésbe.

A fesztivál könnyűzenei programjában a Björkhöz és Patti Smith-hez hasonlított Soap&SkinwithEnsemble, a világ tíz legjobb gitárosa közé választott Wolfgang Muthspiel triója, az alpesi dalokban és osztrák slágerfeldolgozásokban erős Wüdaramusi, a humorban verhetetlen rezesekből álló Federspiel és a friss és vakmerő női együttes, a Madame Baheux szerepelnek. A világzenei koncertek hangulatához külön hozzátesz, hogy szabadtéren játszanak a muzsikusok. Emellett idén is lesz tánc: Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt Kokoschka babája címmel Afonso Cruz regényét eleveníti meg, de ez alatt az egy hét alatt a filmek szerelmesei is megtalálhatják a számításukat.

(Bridging Europe – Európai Hidak fesztivál, 2015. szeptember 11-16., Müpa. A fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös szervezésében valósul meg.)

Gombold újra! - Magyar kézműves remekek

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.09.05. 07:45
Nem véletlen, hogy a világban reneszánsza támadt a kézművesmunkáknak FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
Reprezentatív tárlat nyílt Örökség és újítás - Kortárs magyar kézműves remekek címmel a Várkert Bazár Testőrpalotájában. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége négyezer tagjának munkáiból láthatunk impozáns válogatást. A képre kattintva galéria nyílik!

Értetlenül néznek rám többen is, amikor azt mondom, hogy kortárs népművészeti kiállításra megyek. Nem tudják elképzelni, hogy mi az. Ha például kortárs zenei koncertre igyekeznék, az mindenki számára evidens lenne, hogy mi fán is terem. No de a népművészet sokak képzeletében, régi, sőt ódon, mi az hát akkor ebben az esetben, hogy kortárs? Az, mint a zenében, vagy a kortárs képzőművészet, vagy akár cirkusz esetében, hogy az alkotók merítenek a hagyományokból, ideális esetben alaposan ismerik is ezeket, de alkotó módon viszonyulnak hozzájuk, nem csupán szolgaian másolják ami egykor volt, hanem a munkáikba beleviszik a saját gondolataikat, érzéseiket, és így a régi és az új ötvözetéből, szerencsés esetben, fantáziadúsan szép, új tárgyak, művek, iparművészeti termékek, ruhák jöhetnek létre, ahogy ez az Örökség és újítás- Kortárs magyar kézműves remekek című tárlaton is látható, a Várkert Bazár Testőrpalotájában.

A gyorsan elhasználható, hamar eldobható tömegcikkek korában olyan egyedi tárgyak ezek, melyekben akár több generáció tudása testesül meg, és több generációt ki is szolgálhatnak. Nem véletlen, hogy a világban reneszánsza támadt, a tömegtermékeknél persze drágább, kézműves munkáknak, amelyek tükrözik készítőjük személyiségét, de azét is, aki gondosan éppen ezeket kiválasztva megvásárolja őket. Egy pólót, vagy farmert bárki hordhat, milliárdos és csóró, kifinomult ízlésű és giccskedvelő egyaránt lehet az illető.

De aki mondjuk Molnár-Madarász Melinda (Meyke) ruháit felölti magára, arról azért gyanítható, hogy egyéniség. Torockói, kalotaszegi, matyó, kalocsai minták ihlették ezeket az öltözékeket. Van köztük eléggé zárt, nyakra simuló gallérú és játékosan könnyed viselet egyaránt. Némiképp kortalanok, megjelennek bennük az elmúlt évszázadok, de a modern kor vagánysága szintén, elképzelhetők fiatal, kihívóan szép nőkön és idősebbeken egyaránt, a formák és színek gazdagsága lenyűgöző. Nem véletlenül nyert a divattervező a ruháival a 2013-as Gombold újra! versenyen különdíjat. A verseny címe természetesen jelképes is lehet. Mutathatja, hogy nem kell kidobni a fürdővízzel a gyereket is. Az nyilvánvaló, hogy egy sokszoknyás parasztasszonyi öltözéket ma már senki nem vesz fel városban. Az is nyilvánvaló, hogy turistás helyeken tobzódik a népművészet ürügyén gyártott kínos giccsparádé. De ettől még miért ne lehetne korszerű ruhákra is átmenteni gyönyörű motívumokat, megtartani, és akár valami mással ötvözni egy-egy régi vonalvezetést, ihletett meríteni régi szabásmintákból?

Persze ezt is lehet túlzásba vinni. Akár magyarkodóvá válni vele, vagy harsogó politikai nézetet kifejezni a népiességgel. De ettől még a szép, harmóniát, otthonosságot sugárzó tárgyak azok maradnak, amik. Kultúránk elidegeníthetetlen részei. Nem győzöm csodálni a festett tányérokat, a különböző kerámiákat, kovácsolt vasakat, díszes ládákat, szekrényeket, párnákat, ötletes játékokat, mutatós csipkéket, hímzéseket, csizmákat, függönyöket, gusztusos mézeseket. Na jó, jó, közöttük azért akadnak túlcsicsázottak is. De az egész kiállítás azt mutatja, hogy lenne miből merítenünk, lenne mire építenünk a jövőt. Csak egyelőre, sajnos, a jelennel se boldogulunk.

Gombold újra! - Magyar kézműves remekek

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.09.05. 07:45
Nem véletlen, hogy a világban reneszánsza támadt a kézművesmunkáknak FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
Reprezentatív tárlat nyílt Örökség és újítás - Kortárs magyar kézműves remekek címmel a Várkert Bazár Testőrpalotájában. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége négyezer tagjának munkáiból láthatunk impozáns válogatást. A képre kattintva galéria nyílik!

Értetlenül néznek rám többen is, amikor azt mondom, hogy kortárs népművészeti kiállításra megyek. Nem tudják elképzelni, hogy mi az. Ha például kortárs zenei koncertre igyekeznék, az mindenki számára evidens lenne, hogy mi fán is terem. No de a népművészet sokak képzeletében, régi, sőt ódon, mi az hát akkor ebben az esetben, hogy kortárs? Az, mint a zenében, vagy a kortárs képzőművészet, vagy akár cirkusz esetében, hogy az alkotók merítenek a hagyományokból, ideális esetben alaposan ismerik is ezeket, de alkotó módon viszonyulnak hozzájuk, nem csupán szolgaian másolják ami egykor volt, hanem a munkáikba beleviszik a saját gondolataikat, érzéseiket, és így a régi és az új ötvözetéből, szerencsés esetben, fantáziadúsan szép, új tárgyak, művek, iparművészeti termékek, ruhák jöhetnek létre, ahogy ez az Örökség és újítás- Kortárs magyar kézműves remekek című tárlaton is látható, a Várkert Bazár Testőrpalotájában.

A gyorsan elhasználható, hamar eldobható tömegcikkek korában olyan egyedi tárgyak ezek, melyekben akár több generáció tudása testesül meg, és több generációt ki is szolgálhatnak. Nem véletlen, hogy a világban reneszánsza támadt, a tömegtermékeknél persze drágább, kézműves munkáknak, amelyek tükrözik készítőjük személyiségét, de azét is, aki gondosan éppen ezeket kiválasztva megvásárolja őket. Egy pólót, vagy farmert bárki hordhat, milliárdos és csóró, kifinomult ízlésű és giccskedvelő egyaránt lehet az illető.

De aki mondjuk Molnár-Madarász Melinda (Meyke) ruháit felölti magára, arról azért gyanítható, hogy egyéniség. Torockói, kalotaszegi, matyó, kalocsai minták ihlették ezeket az öltözékeket. Van köztük eléggé zárt, nyakra simuló gallérú és játékosan könnyed viselet egyaránt. Némiképp kortalanok, megjelennek bennük az elmúlt évszázadok, de a modern kor vagánysága szintén, elképzelhetők fiatal, kihívóan szép nőkön és idősebbeken egyaránt, a formák és színek gazdagsága lenyűgöző. Nem véletlenül nyert a divattervező a ruháival a 2013-as Gombold újra! versenyen különdíjat. A verseny címe természetesen jelképes is lehet. Mutathatja, hogy nem kell kidobni a fürdővízzel a gyereket is. Az nyilvánvaló, hogy egy sokszoknyás parasztasszonyi öltözéket ma már senki nem vesz fel városban. Az is nyilvánvaló, hogy turistás helyeken tobzódik a népművészet ürügyén gyártott kínos giccsparádé. De ettől még miért ne lehetne korszerű ruhákra is átmenteni gyönyörű motívumokat, megtartani, és akár valami mással ötvözni egy-egy régi vonalvezetést, ihletett meríteni régi szabásmintákból?

Persze ezt is lehet túlzásba vinni. Akár magyarkodóvá válni vele, vagy harsogó politikai nézetet kifejezni a népiességgel. De ettől még a szép, harmóniát, otthonosságot sugárzó tárgyak azok maradnak, amik. Kultúránk elidegeníthetetlen részei. Nem győzöm csodálni a festett tányérokat, a különböző kerámiákat, kovácsolt vasakat, díszes ládákat, szekrényeket, párnákat, ötletes játékokat, mutatós csipkéket, hímzéseket, csizmákat, függönyöket, gusztusos mézeseket. Na jó, jó, közöttük azért akadnak túlcsicsázottak is. De az egész kiállítás azt mutatja, hogy lenne miből merítenünk, lenne mire építenünk a jövőt. Csak egyelőre, sajnos, a jelennel se boldogulunk.